Érzékeny, átgondolt, empatikus előadás
BARÁCIUS Zoltán
2006.10.11.
LXI. évf. 41. szám
Érzékeny, átgondolt, empatikus előadás

,,A lidércek a városban vannak, őrizkedjetek tőlük, azt üzeni a láp asszonya'ŐSBEMUTATÓ színhelye volt a Népszínház első emeleti kamaraterme - A magyar társulat Brestyánszki & Co. Érintetlen című művét mutatta be Hernyák György rendezésében - Egy nyugtalanító színházi este felkavaró örömér...

,,A lidércek a városban vannak, őrizkedjetek tőlük, azt üzeni a láp asszonya'
ŐSBEMUTATÓ színhelye volt a Népszínház első emeleti kamaraterme - A magyar társulat Brestyánszki & Co. Érintetlen című művét mutatta be Hernyák György rendezésében - Egy nyugtalanító színházi este felkavaró öröméről
Narodno pozorište - Népszínház, Szabadka, Magyar Társulat - Brestyánszki & Co.: Érintetlen, színjáték - színhely: első emeleti kamaraterem - 2006. október 2-án - szereplők: Mezei Zoltán (Edvárd, a laboratórium vezetője), Magyar Attila m. v. (Richárd, kutató), Kálló Béla (Artúr, műszerész-technikus), Tényi Edit m. v. (Margó, orvos), G. Erdélyi Hermina (Anamee), Vukosavljev Iván m. v. (At-hyn), Szedlár Rudolf m. v. (Aummadaa) - rendező: Hernyák György, konzultáns: Varga Tamás m. v. és Márki Ottó m. v. - zeneszerző: Pálfi Ervin - audovizuális effektusok, snitt, segédrendezés: Szőke Attila - díszlet- és jelmezterv: Aleksandar Senkoviæ m. v. - az előadás az újvidéki Művészeti Akadémia 1996-ban végzett hallgatóinak ,,osztálytalálkozó'-ja, s az Újvidéki Színházzal koprodukcióban készült
Tisztelgő szavakat olvashat most az olvasó a szabadkai Népszínház még mindig szilárdan talpon álló magyar társulatának ősbemutatójáról, Brestyánszki Boros Rozália, azaz Brestyánszki & Co. Érintetlen című műfajilag meghatározatlan művéről, melyet Hernyák György rendhagyó dirigálásban állított színre. Magam, miközben a játékot figyeltem, belefeledkeztem a civilizációs ,,mulatságok' kegyetlen mókájába, mint gyermekkoromban, amikor a Bega partján magyar, sváb és szerb lurkókkal szerencsétlen békákat nyúztunk meg görbe bicskával, vagy öntöttünk le petróleummal, hogy aztán taknyoló szégyenérzettel tűnjünk el a szomorúfüzek között. Ember a természet ellen!
A színház - én így tudom, érzem - ,,díszlépésben' vonultatja fel az erőit egy-egy ősbemutató alkalmával, drámaíró-avatáskor. Éppenséggel nem könnyű dolog egyszer merev vigyázzállásban eljátszani a féltve őrzött, simára vasalt klasszikusokat, máskor fékezhetetlen tánccal egy ,,kukucs, mit hoztunk'-kal már-már a tébolyig megbokrosodva ,,vademberek'-re ritmizálni a játékot, ráhangolni a mára, mert egy ősbemutató alakjait tegnap még posztó takarta, ma azonban felfedünk mindent: egy laboratóriumot, életidőt, a mát, a holnapot vagy a holnaputánt, egy játékteret, amelyben minden megtörténhet, mert a színház - tudjuk - az a hely, ahol a lehetetlen is lehetségessé válik, ahol a játékhoz logikus vagy logikátlan végkifejletet teremthetünk.
A mű, amely rendszerint fejgörcsöket okoz/hat a rendezőnek, színpadot kapott nálunk. Rozália felsorakozik Deák Ferenc, Gobby Fehér Gyula, Tóth Ferenc, Varga Zoltán, Kopeczky László és a többiek mögé, mellé. Műve, az Érintetlen - ,,közös' műhelymunka folytán - feszes, amolyan ,,pofozkodós' színjáték, szánalomra méltó áldozatokról: civilizált (robot)emberekről és civilizálatlanokról, emberekről, akiknek már nincs hangjuk az örömódához, csak moccanásuk a gépies munkához, habár nem suták és nem is értetlenek. De fába, gipszbe, betonba merevedtek. A meleg emberi hang egy melegszívű ember számára Paganini hegedűje. De a laboratórium személyzete alig értelmezi a szavakat. Élnek, dolgoznak - gombnyomásra -, s megfigyelés alatt tartanak egy testvérpárt. A dzsungel széléről rángatták be őket a cellába. A kiindulási helyzet elrettentő, a bemelegítés-ismerkedés hideglelős. S aztán epizódjaira, mozaikokra bomlik az előadás: az orvosnő szerelmével ,,üldözi' a laboratórium vezetőjét, a beosztottak vaskosan és kevésbé vaskosan komédiáznak, Edvárd testi közelségbe szelídül áldozatával, magáévá teszi Anameét: a látszat az, hogy - ahogyan a drogfüggők félnek az elvonási tünetektől - valami mégiscsak megváltozik, legalább egy ember testében és lelkében, a többit elnyeli az óceánok hullámainak szilaj dübörgése. Van-e reményünk arra, hogy megtaláljuk legalább a fájdalmat, a szorongások pozitív energiával történő feltöltésének a módját...?
Brestyánszki Boros Rozália műve, Hernyák György előadása színházi terápia. Viviszekciós művelettel közelít hozzánk, s ennek az a sajátossága, hogy a munkát testre és hangra, mozdulatokra, gépies mozdulatokra s nem olcsó verbális nyelvre és kommunikációra alapozza. Mert az nincs, az elveszett. Mégis minden előadássá válik, kiváló előadássá, m á s m i l y e n előadássá, egyéni és kollektív élménnyé térben - és téren kívül, az üvegablakon túl.
Hernyák György műhelymunkáját még sohasem láttuk ennyire másmilyennek, szokatlannak. Érdeme, hogy a szerző leegyszerűsített világképe úgy érvényesül, mintha komédiát látnánk, kétségbeejtő mulatságot egy ,,reality party'-n. Rozália vérző ,,szórakozás'-t prezentál olyanképpen, hogy a dolgok ma másként nem is működhetnek. Az Érintetlen intellektuális fölénnyel megírt és előadott produkció - fölényeskedés nélkül, inkább a jajkiáltást halljuk ki belőle. Ilyenkor mondjuk: minden stimmel. A szöveg szinte tőmondatos - mit is közölnénk egymással -, lényegre törő vagy a lényeget megsemmisítő. Rozália és György elérte, hogy ez ember/néző önmaga építse fel lelkében azt, amit lát és amit látni akar, amit megérteni kíván a sztoriból. Az Érintetlen nagyon ,,nagykorú' előadás, gondolkodó emberek számára, köszönjük.
Leírtuk fentebb: minden stimmel az előadásban. Kiváló a díszletkép, jók a jelmezek. Kiválóan működnek Szőke Attila audiovizuális effektusai, snittjei, Pálfi Ervin hangzásvilága összeköti az epizódokat, ,,élteti' a képeket - és kiválóak a színészek, ,,vérbeli profik' valamennyien. Mezei Zoltán minden gesztusával, még a ,,légyvadászat'-tal is azt érzékelteti, hogy még látszólag sincs módja bárkivel is sorsot cserélni, mert egyazon matricáról másolódnak mindannyian. A meghitt együttlét a ,,vadember'-rel arra utal mégis, hogy csődjét életté, tartalmasabb életté tudná formálni, ha akarná. Mezei Zoltán úgy ,,színészkedik', hogy nem ,,színészkedik' - él. G. Erdélyi Hermina most is tüneményes, alakja impresszív tanulmány egy életveszélybe sodort lényről. Herminát - nekem mindig az az érzésem támad - az ég szállítja le a szabadkai színpadra. Mennyire meg tudja tölteni tartalommal a színházat! Nagy kár, hogy Tényi Editet nem láthatjuk gyakrabban a színpadon. Orvosnője hideg, rideg, akár a század, amelyben élünk. Magyar Attila, akárcsak Kálló Béla, laza humorban hempergette meg a rá osztott feladatot, maró élcelődéssel szabadulnak meg mindketten mindenféle morális kötelezettségtől. Vukosavljev Iván is egy ,,szökött pályatárs'. Ordít a színpad utána, részmegoldások egész sorát látjuk és halljuk tőle. Szikrázóan érdekes alakítás. Szedlár Rudolf svájci óraként működteti verssorait. Mindent egybevetve: a színházi alkotók energiáját nem emésztette fel az újabb kihívás, a különös nyelvezetű és - leírhatom - humorú, tragikus és tragikomikus színezetű remekmű színpadi változatának formai és egyéb megvalósítása. Érzékeny, átgondolt, empatikus előadást láttunk, minden epizód hatásos és hiteles.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szabadkai Napló rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..