home 2024. május 01., Fülöp napja
Online előfizetés
Értékmentés és közösségépítés — másként!
Kónya-Kovács Otília
2017.04.03.
LXXII. évf. 13. szám
Értékmentés és közösségépítés — másként!

Ugyanarról beszéltünk. Csakhogy amíg én úgy fogalmaztam, hogy „egyszer, ebből a kapcsolatból egy terebélyes fa lesz”, addig ő azt mondta, hogy „kipattant a rügy”. A lényeg viszont az, hogy jókor voltunk jó helyen — vallja Martinek Imre kollégám, akivel a nagybecskereki Petőfi MME-ben találkoztunk.  

Az említett helyszínen „hídépítés” folyt, vagyis a Dél- és a Közép-Bánátban élők egymáshoz közeledése. Imre Zentán találkozott Balázs Ilonával, a nagybecskereki Petőfi elnök asszonyával, aki maga is torontálvásárhelyi származású. Érdeklődött, mi újság a szülőfalujában, és előkerült a fényképezőgép, hogy szemléltesse, mentik az értékeket, de egyre több a lakatlan, elhagyatott ház. A következő lépés a fotók láttán adódott: be lehetne mutatni a fotóanyagot a nagybecskerekieknek... Aztán már mindkettőjüknél tovább görgött a gondolat a maga medrében.

A beszélgetést tett követte, és a torontálvásárhelyi diákok a tanítóikkal, néhány tanárral és a szülőkkel — közöttük Szolnoki Mónikával, aki a segédkoordinátor szerepét is betöltötte —, testvérekkel útra keltek, hogy bemutassák a saját falujukat és azt, ki mit tud, ki miben tehetséges.

Martinek Imre hozzátette, a kipattanó rügynek csak az a feladata, hogy virágot hozzon. Lehet, hogy nem porozódik be, nem terem gyümölcsöt, de ezt a pillanatot széppé varázsolta. Hagyott egy üzenetet vagy inkább bátorítást, hogy folytassák, amit elkezdtek.

Ifj. Csala Sándor, a nagybecskereki Egészségügyi Középiskola tanulója, a muzslyai Emmausz Fiúkollégium bentlakója a fotókról beszélt, melyeket kézbe lehetett venni. Bárki megcsodálhatta a régi házak díszítőelemeit, melyek lassan az idő martalékává válnak.

— Ezek mind magyar emberek házai. Onnan tudjuk, hogy ki van írva, ki építtette. Kettőnek például Török János és Újfalusi Sámuel volt a tulajdonosa. Huszonnyolc ház ablakát örökítettük meg, a körülötte levő díszítőelemekkel együtt. Szívügyem ez a téma, mert tudom, hogy ezeket a házakat senki sem veszi meg, senki sem újítja fel, senki sem lakna bennük, vagyis elvesznek. Akik pedig mégis megveszik őket, azok teljesen lebontják, újat építenek a helyükbe — mondta a fiatalember.

A Trio Citaris tagjai — Talpai Mária, Spiranac Klaudia és Alföldi Ábel , Kovács József citeraszólista tanítványai három éve játszanak együtt, nyáridőben a művelődési egyesületben, télen az iskolában gyakorolnak. Legutóbb a muzslyai Szilasi-napon léptek fel, most pedig a Szólj, síp, szólj! vetélkedőre és az Aranyciterára készülnek. Énekelni nem szoktak, de bíznak benne, hogy egyszer majd társulnak hozzájuk jó hangú fiúk és lányok is.

„Mesélj nekem, apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz, apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik,
Akkor az fáj nekem?”

Ez csak az első versszaka Muhi János Mesélj, apu című versének, melyet Balogi Blanka adott elő, tegyük hozzá — gyönyörűen. Mint említette, imád szavalni, szereti a verseket, de a költeményben szereplő kérdéseket jómaga még nem tette fel az édesapjának. Erős Áron egy átírt versikét mondott el, Fenyőfi Nándor Apám tyúkja című költeményét. Egy ilyen humoros, vicces verset hallva legalább fél óráig nevet az emberfia — így történt ez Áronnal is, de utána megemberelte magát, és ezt mondta: Vögyük ezt komolyabban, és tanuljuk mög! Úgy is lett, megtanulta komolyan elmondani.

A Kerek e vidéken elnevezésű vetélkedőn négyen mutatták be Torontálvásárhelyt. Ők most is eljöttek, hozták magukkal az egyszerű, de annál nagyszerűbb kis makettet. Máté Erzsébet a vásártérről és a fontos kalácsról mesélt. Az utóbbival meg is kínálták a közönséget — Máté Mónikának hála, aki elkészítette. Balog Erzsébet a torontálvásárhelyi helytörténeti múzeumot és annak alapítóját, Széchényi Jolán tanárnőt mutatta be. Szolnoki Emma a gölöncsérmester dédnagyanyjáról beszélt, Borbás Endre pedig a torontálvásárhelyi templomról tartott egy rövid bemutatót. 

Két tanító bácsi, Antal Ferenc és Bakator János zenés összeállítással kedveskedett az egybegyűlteknek. A gitárkísérettel előadott dalokat a jelenlévők is dúdolták, hiszen közkedvelt slágerek is felcsendültek. A tanítók büszkék a diákjaikra, és János elmondta, neki a múltja és a jelene — tehát a diákjainak egy része — itt felsorakozott, a jövőjét viszont a kisfia jelképezi, aki két év múlva lesz a tanítványa.

A torontálvásárhelyiek bemutatkozása olyan szép, közvetlen és értékes volt, hogy a szervezők elhatározták, más településeket is meginvitálnak egy-egy hasonló ismerkedésre.


Martinek Imre felvételei

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..