Höss egyúttal szerető családapa is. Gyermekeivel sokat van együtt, horgászni viszi a családot a közeli folyón, ami kis híján kellemetlen magyarázkodásba csap át, mivel Höss emberi állkapcsot talál, ráadásul folyton tele van a víz hamuval.

Képek forrása: imdb.com

Mennyire volt gonosz Rudolf Höss, a náci? Egyáltalán megvizsgálta-e valaha a saját lelkiismeretét? Ezek azok a kérdések, amelyekre Jonathan Glazer Érdekvédelmi területe nem ad választ, de nem is szeretne. Nem próbálja a rémtetteket a bűnösök fejére olvasni, sokkal inkább azzal taglózza le a nézőt, hogy bemutatja, mennyire triviális tud lenni a halál, ha mögötte ott van egy felsőbb cél iránti rendületlen hit, bármennyire romlott és gonosz is legyen. Az Érdekvédelmi terület valójában nem szól semmiről. Konfliktusai nem komplexebbek egy jobban sikerült Szomszédok-résznél, egyetlen embert sem látunk meghalni, sőt látványában sem erőszakos a film. Ennek ellenére kevés ijesztőbb vagy letaglózóbb alkotást láttam ennél. Johnathan Glazer mert újat mutatni a holokausztfilmek zsánerében: az áldozatok helyett az elkövetőket veszi górcső alá, az ő perspektívájukból láttatja a történetet. Egy kicsit unják már az egészet, de a házuk szép, a gyerekeik nyugodt környezetben élnek (még ha a kémények éjszakai füstje és lángjai skarlátvörösre festik is az eget), ráadásul Höss és családja megbecsült tagjai a birodalomnak, mivel szó szerint a semmiből jöttek. Nem rossz élet ez, a feleség, Hedwig időnként kap egy-egy új bundát, mely korábban valaki másé volt — elnevetgélnek azon, hogy az áru „Kanadából jött”, ami nem az országra, hanem a zsidóktól elkobzott tárgyak raktárára utal Auschwitzban, ezt a nevet adták neki ugyanis —, sőt még egy-egy affér is belefér a jólétbe. Ezért is taglózza le őket a hír, hogy Hösst áthelyeznék magasabb pozícióba, ami újabb költözéssel járna — ő lenne ugyanis a többi tábor felügyelője és a vezetők közötti kapcsolattartó is. Hedwig dühöng, nem akar elmenni — ezzel talán egyedül ő volt így a világon —, Höss pedig tétován igyekszik vezérei és a felesége kedvére is tenni. Hétköznapi harcok egy kicsit sem hétköznapi környezetben.

A háttérben sikolyok, a szenvedés, a halál hangjai. A már jól ismert német vezényszavak, puskalövések és ütlegelések zajai. A Höss család birtokán pedig ott a vérfagyasztó közöny, melyet még ennyi évtized távlatából sem tudunk felfogni vagy megérteni. Groteszk, de meggyőződésem szerint teljesen valóságos kép a holokauszt időszakából. Glazer olyan, vizuálisan is rendkívül izgalmas filmet készített, amelyben például a vidáman ugrándozó gyerekek vagy a már-már fütyörészve kertészkedő család hátterében az éppen Auschwitzba érkező marhavagonok futnak be, a mozdony kéményéből sűrű füstöt okádva az ég felé. Színfalak mögött és előtt, a fájdalmon innen és túl. Az Érdekvédelmi terület egy sokszor újrázott téma eredeti megközelítése, mely nem relativizálja a bűnöket, sokkal inkább azzal mond ítéletet az elkövetők felett, hogy hétköznapi valóságukat tárja elénk. A film számos európai díja mellett két Oscar-díjat is kapott az idén. Az Érdekvédelmi terület lett a legjobb nemzetközi film, illetve a legjobb hangvágásért járó aranyszobrot is megkapták az alkotók.