home 2025. február 15., Kolos napja
Online előfizetés
Betyárok Vajdaságban
dr. Könyves Tibor
2025.01.14.
LXXX. évf. 2. szám
Betyárok Vajdaságban

Vajdaság a Kárpát-medence déli régiójaként sokszínű történelmi és kulturális hagyományt őriz. A betyárvilág, mely a történelmi Magyarország területén a XVIII. század végén és a XIX. század elején alakult ki, Vajdaságban is sajátos formában jelentkezett.

A betyárok, a társadalom peremén élő szegénylegények — akiket a vidéki népesség olykor hősnek tartott, más esetekben viszont megvetett — meghatározó szereplői nemzetünk népi történetének. A betyárság a feudális társadalmi rendben gyökerezett, amikor a földesúri kizsákmányolás, a háborúk és a szegénység sokakat kényszerített arra, hogy a törvényen kívüli életmódot részesítse előnyben. Vajdaság mint a Duna—Tisza köze és a Balkán kapuja mindig is kulcsfontosságú kereskedelmi és katonai útvonalak mentén feküdt, ami lehetőségeket teremtett a betyárok számára, hogy kihasználják a vidék adottságait. A mocsaras területek, erdőségek és puszták ideális rejtekhelyeket nyújtottak számukra.

Vajdaság betyárvilága magába olvasztotta a hasonló külső hatásokat is. A magyar betyárság mellett a szerb hajdukok — a török birodalom elleni harcosok — is befolyással voltak a régióban megjelenő törvényen kívüli figurákra. A határok menti, zárszerű igazgatás, a katonai erődítések és az oszmán-török jelenlét hozzájárultak ahhoz, hogy Vajdaságban sajátos betyártípusok alakuljanak ki. A betyárok élete gyakran romantikus köntöst kapott a népköltészetben és a műtárgyakban, de a valóságban az életük tele volt nehézségekkel, állandó veszélyekkel és bizonytalansággal. Vajdaság területein a betyárokat gyakran tekintették a szegények védelmezőinek, akik a gazdagoktól elvett vagyont — legalábbis a legenda szerint — visszajuttatták a népnek. Ez a Robin Hood-szerű szerep azonban inkább a népi írásbeliség romantikus ábrázolása, mintsem a valóság tükrözése.


Elfogatóparancs (Pannon RTV)

A betyárok gyakran kisebb csoportokban vagy egyedül működtek. Számukra a mocsaras vidékek és az elhagyatott puszták nyújtottak biztonságos menedéket. Híres betyárok — mint Rózsa Sándor és Angyal Bandi — hozzájárultak a betyárság legendájának elterjedéséhez, de Vajdaságban is ismertek voltak, akik körül számos monda és történet alakult ki. A vajdasági betyárokhoz kapcsolódó folklór — a magyar, szerb és horvát elemeket egyaránt magába olvasztva — a régió kulturális sokszínűségének szimbóluma lett. A betyárvilág története azonban nem áll meg a folklórnál. A történészek számára a betyárok vizsgálata lehetőséget nyújt arra, hogy megértsék a XVIII—XIX. századi társadalmi egyenlőtlenségeket, a jogrendszer és az igazságszolgáltatás működését, valamint a társadalom alsóbb rétegeinek mindennapi küzdelmeit. Az a tény, hogy a betyárokról számos művészeti alkotás is szültetett, mutatja, hogy a téma mélyen beágyazódott a köztudatba.

Lotz Károly (1833—1904): Vágtató betyár (Forrás: Wikimedia Commons)

Rózsa Sándor, a legismertebb magyar betyár, az Alföld ikonikus figurája volt, de tevékenysége és híre túlnyúlt Magyarország határain. Rózsa Sándor neve gyakran felbukkan a Vajdaság betyárvilágáról szóló történetekben is. Az 1830-as és 1840-es években, amikor Rózsa Sándor a betyárság csúcsán állt, a mai Vajdaság területe még a Habsburg Birodalom része volt, és szoros gazdasági, katonai és kulturális kapcsolatok fűzték össze az Alfölddel. Rózsa Sándor gyakran használta az itteni mocsaras, nehezen járható vidékeket búvóhelyként. A Tisza menti területek, különösen a folyó ártéri részei, ideális rejtekhelyet nyújtottak neki és bandájának. A helyi lakosság körében egyszerre élvezett tiszteletet és keltett félelmet. Egyes történetek szerint a szegények védelmezőjeként lépett fel, más elbeszélők viszont arra emlékeznek, hogy fosztogatásaival rettegésben tartotta a vidéket. A visszaemlékezések szerint sokszor táncolt és mulatott a bácskai rónán lévő csárdákban, mert jól érezte itt magát. Rózsa Sándor és a vajdasági betyárok közötti kapcsolat nem csupán a földrajzi közelségből fakadt, hanem a kulturális hasonlóságokból is. A magyar betyárromantika, mely Rózsa Sándor alakját is körüllengte, hatással volt a vajdasági népi kultúrára. A róla szóló balladák és történetek nemcsak Magyarországon, hanem Vajdaságban is népszerűek voltak, és hozzájárultak ahhoz, hogy a betyárok alakja a kollektív emlékezet részévé váljon.


Rózsa Sándor (Wikipédia)

Angyal Bandi, a XIX. század második felének másik ismert figurája, szintén különleges helyet foglal el a magyar betyárvilág történetében. Bár tevékenységének fő területe az Észak-Dunántúl és az Alföld volt, Angyal Bandi neve is gyakran összefonódott Vajdaság határ menti területeivel. A törvényen kívüli életmódot választó Angyal Bandi hasonló körülmények között működött, mint Rózsa Sándor: a társadalmi igazságtalanságok, a szegénység és a kilátástalanság kényszerítette arra, hogy szembeszegüljön a törvényekkel. Angyal Bandi hírnevét a bátorsága és az egyszerű emberek iránti állítólagos szimpátiája alapozta meg. A róla szóló történetek gyakran kiemelik, hogy zsákmányát nemegyszer megosztotta a szegényekkel. Vajdaság északi határvidékén, Szabadka környékén is tevékenykedett, ahol a mocsaras területek és elhagyatott puszták kínáltak számára menedéket. Kapcsolatot tartott fenn helyi betyárokkal, akikkel együttműködve fosztogatott kereskedőket és gazdag utazókat. Ezek a cselekedetei járultak hozzá ahhoz, hogy alakja a népi emlékezetben máig fennmaradjon.

Angyal Bandi, metszet 1805-ből (mek.oszk.hu)

Vajdaságban ma a betyárok emlékét már inkább a kulturális rendezvények — például a Rózsa Sándor Fesztivál Hajdújáráson —, helytörténeti múzeumok és történelmi kutatások tartják életben. A betyárság hagyatéka abban rejlik, hogy rávilágít arra, miként alakulhatnak ki a történelem peremére szorult csoportok, hogyan határozzák meg őket a társadalmi viszonyok, és hogyan találhatnak mégis helyet a kollektív emlékezetben. Ezért a vajdasági betyárvilág története nem csupán egy múltbéli jelenség, hanem egy olyan témakör, amely a mai napig megmozgatja a képzeletet, és amelyben egyszerre jelenik meg a szabadságvágy, az igazságtalansággal szembeni ellenállás és a társadalmi kirekesztettség. Ez az örökség továbbra is fontos része a vajdasági identitásnak és kultúrának.


Egy mai betyár Hajdújáráson (Tóth Tibor felvétele)

A betyárhagyományok éltetői (Tóth Tibor felvétele)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..