Gondűző séta

Sok ember szeret egyedül maradni, amikor bánatos, gondterhelt. Nagyon hasznos ilyenkor egy kiadós séta a természetben vagy akár a közvetlen környezetünkben, lehetőleg olyan utcákon, tereken, ahol kevesen járnak. Ennek a búfelejtő-gondűző foglalatosságnak elengedhetetlen „kelléke” az egyedüllét. Ha össze tudjuk szedni és rendszerezni a gondolatainkat — miközben friss levegőt lélegzünk be, a testünk pedig egy ritmikus, de nem megterhelő edzést végez —, könnyebben megtaláljuk a megoldást a nehézségekre. A séta jótékony hatása elsősorban a vérkeringés felpezsdülésének köszönhető, mert ezáltal az oxigénben gazdag vér sokkal könnyebben jut el a belső szervekig, aminek hatására a gondolataink is hozzáidomulnak a test eme „majdnem ideális” állapotához. Ha a testünk jól érzi magát, a lelkünk is. Ezt bárki kipróbálhatja: egy ideig cél nélkül bolyongjon aránylag ritkán látogatott utcákon, parkokban vagy az erdőben, és érezni fogja, hogy az addigi rossz hangulata enyhül, a zavarosnak tűnő gondolatai pedig kitisztulnak. Fontos, hogy ne szabjunk magunknak sem időbeli, sem térbeli korlátot.

Testedzéssel a stressz ellen

A stressz, sőt az agresszió levezetésére is kitűnő lehetőség a testedzés. Szervezetünkben ugyanis az idegeskedés és a feszültség miatt olyan vegyi anyagok gyülemlenek fel, amelyek negatívan hatnak az agy működésére: ilyenkor ingerültebbek vagyunk, bizonyos helyzetekben úgy reagálunk, ahogyan egyébként soha. Ezeknek a kémiai anyagoknak a lebontásában és eltávolításában segít az izzasztó testedzés. Ha nem vagyunk élsportolók, ne vigyük túlzásba a tornagyakorlatokat, viszont addig ne is fejezzük be a mozgást, amíg nem érezzük a jótékony, feszültségoldó hatását. Ha lehetőségünk van rá, az edzés után vegyünk egy jó masszázst és egy forró fürdőt — az újjászületés garantálva van!

Nem lehet elég korán elkezdeni!

A fizikai aktivitásra nevelést már egészen korán, a kisgyermekkorban el kell kezdeni. A nebulók egyébként is mozgékonyak, de ez nem egyenlő a megtervezett testi aktivitással. Tanítsuk meg nekik, hogyan végezzék a tornagyakorlatokat helyesen, mely izomcsoportokat mozgassák át elsőként, mennyire terheljék meg a szervezetüket. Ha mindezt a kisgyermek idejekorán elsajátítja, nem lesz gondja sem a fizikai, sem a lelki aktivitással. A kettő ugyanis szoros kapcsolatban áll egymással, és a test ilyen típusú „kifáradása” gondolat- és lélektisztító hatással bír. Arról nem is beszélve, hogy a kisgyermekeknél alkalmazott legegyszerűbb tornagyakorlatokkal (hátizom-erősítés, az izmok rugalmasságának növelése) a manapság már népbetegségnek számító rendellenességek — a gerincferdülés és a lúdtalp kialakulása — is megakadályozhatóak. Eddzünk, tornázzunk, futkossunk vagy éppen csak sétáljunk sokat gyermekünkkel a szabadban, a friss levegőn, így segítve elő a testi és a szellemi egészségét!

Az időskori torna

Hajlott korban — kiváltképpen, ha valaki sokat betegeskedik, illetve gyakran kényszerül ágyba — halmozottan fontos a testi lehetőségekhez mért fizikai aktivitás. Az izmok ugyanis hajlamosak az elfáradásra, és ha nem dolgoztatjuk meg őket napi rendszerességgel, bizony akár még sorvadásnak is indulhatnak. Az időskori testi aktivitás ugyanolyan fontos, mint a fiatalkori, de intenzitásában természetesen jelentősen eltér. Az ágyhoz kötött betegek végtagjainak átmasszírozása, a beteg felültetése és átfordítása is sokat segíthet az izmok rugalmasságának megőrzésében. Az egészséges idős ember nyugodtan kerékpározhat, kocoghat, sétálhat. Egyvalami viszont nagyon fontos: testünket soha ne hagyjuk ellustulni, mert akkor kevésbé leszünk védve a különféle betegségekkel szemben. Azt pedig külön kell hangsúlyozni, hogy a fizikai aktivitás bármely formája örömhormonokat szabadít fel a szervezetünkben, melyek a boldogságérzetért felelnek. Így nem csak fizikailag maradunk fittek, hanem szellemileg is, érzelmileg pedig sokkal kiegyensúlyozottabbakká válunk.