,,A jelenleginél több gyermeket kell bevonni a magyar óvodán, iskolán keresztül az oktatási rendszerbe. Másrészt minőségibb képzést kell kínálni a jövő nemzedékének a közoktatásban. Ami a minőségfejlesztést illeti, az nem csupán számítógépeket, tanári ösztöndíjrendszert, a gyerekek iskolába eljutásának a támogatását, tornatermet stb. jelent. Ez olyan komplex folyamat, ahol az iskolában műhelymunka, tananyagfejlesztés, házi konferenciák folynak, ahol a diák nemcsak feladat, hanem partner is, ahol a hagyományok megőrzése mellett tág tere van az innovációnak, ahol következetes számonkérés van, ahol versenyképes tudásra oktatnak, ahol a tanárok és a diákok önmegvalósítását segítik. Ha ezek a magyar iskola jellemzői, a szülő szívesen választja azt. Ismerős? Hát igen. Évekkel ezelőtt, amikor itt, a Vajdaságban az oktatás anyanyelvűsítéséről kezdtünk el beszélgetni (az óvodától az egyetemig), s amikor kimondtuk, önálló magyar iskolákra van szükségünk -- ugyanígy érvelt a szakma. A gyerekfogyatkozás mellett külön gondot jelent, hogy sok magyar szülő is szerb tagozatra íratja a gyerekét, ezért a magyar iskola csakis a színvonalával teheti magát vonzóvá a szülők számára. Nos, az idézetet mégsem az újságarchívumunkból szedtük elő. A fentieket CSETE Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója nyilatkozta a minap a Transindexnek, hozzátéve: ,,Ennek a magyar iskolának a kimunkálása persze nem kizárólag Erdélyben szükségszerűség, ez Magyarországon és másutt is a helyben élő szakemberek feladata. A magyariskola-program csupán a magyarországi eredetű állami források irányát kívánja újragondolni. A toldozás-foltozás, a koncepciótlanság, a döntésképtelenség zátonyra viszik a hajót. Európa szelét a magunk vitorlájába kell fordítanunk.
Csete Örs újragondolta. Javaslat a magyariskola-program kimunkálására címmel esszékiáltványt fogalmazott meg, melyben azt mondja, hogy a jövőben a határon túli régiókban a felsőoktatás helyett a közoktatás (óvoda, általános iskola, középiskola) fejlesztésére kellene tenni a hangsúlyt. Pontosabban: a magyar nyelvű felsőoktatás hallgatói utánpótlását a közoktatás súlyozott fejlesztésével kell biztosítani. Elmondta: a programot vitára bocsátották, a beérkezett 250, álláspontját írásban megfogalmazó oktatási szakember, kutató, egyházi vezető, politikus többsége pragmatikus válaszokat, megjegyzéseket küldött. Szerinte rendkívül tanulságos a vélemények régiónkénti elemzése -- az ebből készült összefoglaló február elején kap nyilvánosságot. Kíváncsian várjuk. A Nagy Vitát. Mert kétséget kizáróan kedélyeket borzol, és parázs vitát vált majd ki a dolgozata. Magyarországon, Erdélyben, Kárpátalján, a Felvidéken, és a Vajdaságban is. Csete Örs ugyanis erős megállapításokat fogalmaz meg -- és tabukat rombol. Azt mondja: a szomszédos országokban élő magyar iskoláskorúak száma is évről évre csökken, illetve a demográfiai mutatók szerint csökkenni fog. A magyar kormányok milliárdokat fordítottak a határon túli oktatásügyre, ám a magyar iskolákba beiratkozók létszámának fogyatkozását ez ideig jószerével nem sikerült fékezni. A támogatási rendszer sem a támogató intézmények, sem a programok tekintetében nem rendszer: rögtönzéseken alapul, rendkívül átpolitizált, széttagolt, kompetenciaproblémákkal küzd, a rendszer intézményei önjáróak, hiányzik a középtávú programokban való gondolkodás. A szülőföldön maradás szintagma pedig csupán egy kényelmes politikai fétis, amely arra szolgál, hogy a döntéshozókat biztonságos távolságban tartsa a valós helyzettel való szembesüléstől! Szerinte a legfontosabb kérdés az: érvényes-e még a szülőföldön maradás doktrínája?
,,A szülőföldön maradás szókapcsolatot a Trianon-szindrómára adott egyfajta rendszerváltás utáni összmagyar válasznak vélem. A határon túli oktatásfejlesztésről gondolkodva szembesültem azzal, hogy több a határon túlisághoz kapcsolódó fogalom már-már hitkérdés, amely elsősorban kitartásra buzdít és így erőt, fogódzót ad azoknak, akiknek belső magyarázat kell arra, hogy miért vannak/élnek éppen ott, ahol... Az információ, az anyagi javak, az emberek szabad áramlásának világában azonban ezen a (megmaradás)királyon -- sajnos, úgy tűnik -- mind kevesebb a ruha. Európa expresszvonata elszáguld azon szavaink mellett, amelyek a 90-es évek elején igaznak tűntek. Ami a magyarországi döntéshozókat illeti, ők jelenleg a választóik foglyai: 2004. december 5-e óta tudjuk, hogy van 63% választópolgár, akik el se mentek szavazni, akiket nem érdekel ez az egész. Az arcvonalak megmerevedtek. A magyariskola-programot az élhetőbb szülőföld kifejezés jegyében terveztem, mert az áramlás szerintem nem a horgony lebocsátásával, hanem a vitorlák megfoltozásával és szélirányba állításával fog segíteni az itt élőkön. Csökkenő magyarság, megnyíló kapuk -- ezek azok a kihívások, amelyekre az élhetőbb szülőföld ad választ: ez a kifejezés ugyanis nem a személyes kitartásra teszi a hangsúlyt, hanem a jobb körülményekre. Ennek érdekében az oktatás területén két fő stratégiai célt látok: a jelenleginél több gyermeket kell bevonni a magyar óvodán, elemi iskolán keresztül az erdélyi magyar oktatás rendszerébe. Másrészt színvonalasabb képzést kell kínálni a jövő nemzedékének a közoktatásban.
Biztosan lesznek, akik eretnekségnek tartják a szülőföldön maradás doktrínájának a megkérdőjelezését. Még nagyobb eretnekségnek azt, amit Csete Örsnek is nehéz volt kimondania: ,,a szórványból tervszerűen, fegyelmezetten ki kell vonulni, onnan embereket kell menteni. Ez aligha marad visszhang nélkül. Rovatcímünkkel élve: BESZÉLJÜK MEG.