Ördög Istvánéknál a tizenöt percig tartó vihar után fehér jégtakaró képződött a talajon. A termelő egyetlen parcellája sem úszta meg az ítéletidőt. A családi háznál lévő fákon mintegy kilencvenszázalékos kár keletkezett, máshol kevesebb, de teljesen épen semmi sem maradt.

— A falu északabbi részén lévő gyümölcsösökben kisebb a kár, de itt, a háznál nagyon elverte a gyümölcsöt a jég — mutatja a kis idared almákat, melyeken megszámlálhatatlanul sok lyuk tátong. — Amelyiken két ütés van, azt még olcsóbban el lehetne adni, de amelyiken több ütés található, azt kérdés, hogy megveszi-e valaki — mondta a gazda.

Királyhalmon létezik egy jégvédelmi rakétakilövő állomás, ám rakéta híján nem lehetett védekezni az ítéletidő ellen.

— Tizenhárom éve látom el ezt a feladatot, most azonban rakéta nélkül nem tehettem semmit — mondja Móra Ferenc, aki a falu védelmével van megbízva. — Az idén egy rakétát sem kaptam, ezért a hétvégi vihar alkalmával nem volt mivel lőnöm. Azt mondják, azért nem kaptam rakétákat, mert munkaviszonyba kerültem, hetedik hónapja csősz vagyok ugyanis a településen. Szép idő esetén nyugodtak vagyunk, de a vihar közeledtével állandó készültségben kell lennünk. Ketten látjuk el ezt a feladatot: a fiam és én is havonta fejenként négyezer dinárt vihetünk haza — mondta Móra.

Nyolc üzemképes

A község területén lévő huszonhárom rakétakilövő állomásból mindössze nyolc üzemel. A köztársasági kormány ren értelmében a kilövést végző személyek is állami alkalmazottaknak számítanak. A jelenlegiek nagy része vagy nyugdíjas, vagy más munka mellett végzi ezt a feladatot, ezekkel a személyekkel tehát nem lehet szerződést kötni. A rendelet szerint erre a feladatra csak a munkaközvetítőből lehet felvenni embereket. Ez azt jelenti, hogy teljesen kiképzetlen munkásokat kellene alkalmazni, akik nem biztos, hogy havi néhány ezer dinárért kiutaznának Csantavérre, Királyhalomra vagy Bajmokra.

— Helybelieket kellene alkalmazni, akik a mezőgazdasági munka mellett elvégeznék ezt a feladatot, vagy nyugdíjasokat, akik a közelben laknak — mondta Osztrogonác Simon, a Városi Tanács mezőgazdasággal megbízott tagja. — Volt egy másik ötletem is, miszerint a helyi csőszöket kellett volna megbízni ezzel a munkával, hiszen ők úgyis járják a határt, és a város is fizeti őket. A rendelet azonban, mely kimondja, hogy munkaviszonyban lévő személy nem dolgozhat a rakétakilövő állomáson, ezt keresztülhúzta. Rakéta sincs elég. Már a szezon közepén vagyunk, a belügyminisztérium pedig csak most írta ki a pályázatot. A jégvédelmi rendszer támogatására, elsősorban rakéták beszerzésére az idén 4,7 millió dinárt fordítunk. Mi ezt a pénzt kifizetjük, a rakéták a bajsai radarközpontba kerülnek, és onnantól kezdve nincs beleszólásunk abba, hogy a rakétákat hol használják fel. Így történt meg tavaly, hogy a Szabadka által pénzelt rakéták egy része Zomborban kötött ki.

A jégvédelmi rendszer a határ menti településeknek semmilyen védelmet sem nyújt. Magyarország felé nem szabad lőni, mivel a két ország közötti, erre vonatkozó egyezmény még nem született meg. A viharfelhők kilencvenkilenc százaléka északról vagy észak-nyugatról érkezik. Meg kell várni, hogy átérjenek a határon, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy például Szabadkáról csak akkor lehet lőni, amikor már a jég veri a várost és a környékét.

— A rakéták 6—10 km hatótávolságúak. Ahhoz, hogy a határ mentén lévő településeinket megvédjük a jégveréstől, a magyar légtérbe kellene lőni. Ez viszont tilos. Amikor a határ felett átvonuló jégfelhőket lőjük, akkor a mi termésünket már nem, de a topolyai és a zentai gazdák termését megvédjük a jégtől. A tervek szerint Szentesen hasonló radarközpont épül, mint amilyen Bajsán működik. Ez számunkra is nagyon jó lenne, de már az is előrelépés lenne, ha lőhetnénk a határ irányába — mondta Osztrogonác.

Tarthatatlan állapot

A témával kapcsolatban Maglai Jenő, Szabadka polgármestere is sajtótájékoztatót tartott. Kiemelte, hogy a jégvédelmi rendszer Szabadka területén évek óta nagyon rosszul teljesít. Működtetése és pénzelése nem az önkormányzat, hanem a köztársasági belügyminisztériumi illetékesek hivatalának feladata.

— Évek óta azzal kell szembenéznünk, hogy a jégverés a májusi-júniusi időszakban súlyos károkat okoz a termőföld-tulajdonosoknak. Több millió eurós a veszteség azért, mert a rendszert nem működtetik. Tavaly kiderült, hogy a munkával megbízott emberek nem végezték el a feladatukat, sok esetben sógor, koma, jó barát alapon válogatták ki őket, nem voltak felkészítve, és megfelelő felszerelés sem állt rendelkezésükre. Az önkormányzat ezt a helyzetet nem tűri tovább! Nem a mi hatáskörünkbe tartozik ugyan, de nem is hallgathatunk! Attól függetlenül, hogy nem a mi feladatunk és kötelezettségünk, az önkormányzat évente több millió dinárt szánt arra, hogy a jégvédelmi rendszer működőképes és szervezett legyen. 2012-ben ez az összeg több mint 1 milliót, 2013-ban 3,7 milliót tett ki, 2014-ben pedig 4,7 millió dinárt különítettünk el a jégvédelmi rendszer támogatására, elsősorban rakéták beszerzésére, a kilövő állomások működtetésére, az emberek fizetésére — mondta Maglai.

A huszonhárom kilövő állomásból mindössze nyolc működik, s bár minden állomáson hat rakétának kellene lennie, csupán átlagosan 1,4 áll rendelkezésre, ami lehetetlenné teszi az eredményes jégvédelmet.

— Hétfőre, a helyzet tisztázása érdekében, meghívtam a bajsai radarközpont vezetőjét. Ha nem egyezünk meg, és nem végzik felelősen a munkájukat, akkor személyesen a belügyminisztert fogjuk értesíteni. Bízom benne, hogy sikerül megegyeznünk a bajsai illetékesekkel, és a jégvédelmi rendszer az elkövetkező időszakban hatékony, eredményes lesz. A mostani működése olyan, mintha nem is volna — mondta Maglai.

A gazdák bíznak a mielőbbi megoldásban, hiszen megfelelő jégvédelmi rendszer hiányában sosem tudni, mikor csap le a végzetes vihar, amely egész évi munkájukat rövid idő alatt tönkreteszi.

Ui.: Lapzártakor érkezett a hír, miszerint a hétfőre bejelentett találkozó elmarad, a bajsai radarközpont vezetői mégsem látogatnak Szabadkára.