Tisza István (teljes nevén dr. szegedi és borosjenői gróf Tisza István Imre Lajos Pál) 1861. április 22-én született Budapesten.

Édesapja, Tisza Kálmán, korábban miniszterelnök volt. Tisza István Budapesten, Berlinben és Heidelbergben a kor legszínvonalasabb egyetemein végezte jogi és közgazdasági tanulmányait, politikatudományokból doktorált, majd Geszten, a család Bihar vármegyében fekvő birtokán gazdálkodott. 1886-ban a Szabadelvű Párt programjával képviselővé választották. 1903. november 3-án kezdődött első kormányfői periódusához — mely 1905. június 18-áig tartott — fűződik II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala, hosszú ellenzéki ellenállás után a katonai újonclétszám növelése, továbbá a parlament munkáját ellehetetlenítő házszabály módosítása. Az ezt követő választásokon az addig harminc éven át abszolút parlamenti többséggel kormányzó Szabadelvű Párt vereséget szenvedett a koalícióra lépett ellenzékkel szemben, Tisza ezért 1906 és 1910 között csak a főrendi ház működésében vett részt, a kormányzati politikától távol tartotta magát, pártját feloszlatta. A Függetlenségi Párt vezette koalíciós kormány bukása után 1910. február 19-én Tisza megalapította a polgári szemléletű Nemzeti Munkapártot — mely a nemzeti liberalizmus és a modern, etikai konzervativizmus elvi alapján állt —, és elsöprő győzelmet aratott a júniusi választásokon. Tisza István ekkor még nem kívánt kormányfő lenni, de egyértelműen a kormánypárt vezető személyisége volt. 1912. május 22-én őt választották meg a képviselőház elnökévé: ezen tisztség birtokában — legyőzve az obstrukciót — helyreállította a képviselőház működőképességét.

1913. június 10-én ismét miniszterelnök lett: második kormányfői periódusában Tisza a Magyarország területi egységét is fenyegető nemzetközi helyzetben az államhatalom megszilárdítását és a nemzetiségekkel való megegyezést tartotta legsürgetőbb feladatának, ez azonban csak részben sikerülhetett, hiszen 1914. július 28-án kitört az I. világháború. A háborúban mindent megtett a Monarchia győzelméért és ezáltal Magyarország területi integritásának védelméért. Ellenezte a Ferenc József halála után trónra lépett IV. Károly király politikáját, 1917. május 23-án benyújtotta lemondását. 1917. június 15-e után maga is a frontra ment, és mint a debreceni huszárezred parancsnoka vett részt a harcokban.

Az I. világháború előtt és alatt gróf Tisza István neve sokak számára a dualizmus és a háborús politika jelképévé vált, holott ő maga a Monarchiát csak mint a történelmi Magyarország egységének biztosítékát tartotta nélkülözhetetlennek, 1914-ben pedig — szinte egyedüli államférfiként — sokat tett a háború elkerüléséért. Mivel a háborúval kapcsolatos fenntartásait akkor nem hozta nyilvánosságra, politikai ellenfelei ezt használták ki, amikor őt tették felelőssé a háborúért. Négy merényletet követtek el ellene, melyből az utolsó halálos kimenetelű volt. 1918. október 31-én merénylői szervezett akció keretében lőtték agyon Budapesten bérelt otthonában azt a Tisza Istvánt, aki a századforduló történelmi Magyarországának meghatározó személyisége, nagy formátumú államférfija volt.

Fotóink 2022. február 22-én készültek Budapest XIV. kerületében. Kiszuglón, a Tisza István téren.

A fentebb citált, múltvallató szöveg a nevezett helyszínen lévő egész alakos szobor talapzatáról kölcsönöztetett.