A család minden vasárnap délben asztalhoz ül, elbeszélget, eljár a rokonokhoz, sőt nagyobb ünnepeken még a templomba is. Tisztességes embereknek tűnnek fel és ebéd közben is úgy beszélgetnek, mintha mindegyikükkel minden a legnagyobb rendben volna. Aztán egyszer a „legkisebb fiú” megelégeli a dolgot és közli: ahogyan élnek, az erkölcsi fertő, ízléstelen, törvényellenes és nem normális. Mondani sem kell, ezek után mindannyian ellene fordulnak. Az apa a képébe vágja, olyan nyámnyila, hogy még inni se képes, az anya szerint meg nem kell a lányoknak, a testvérei pedig antiszociális, gyáva, álszent senkinek nevezik.
Nagyjából ez a jelenet játszódott le a múlt héten, miután Rajna Dragićević, a belgrádi Filológiai Kar professzora a legkisebb fiú szerepét eljátszva megrajzolta a jelenlegi szerbiai társadalom a keresztmetszetét. Érdemes néhány mondatot idézni tőle.
„Félig írástudatlan, sőt egészen írástudatlan emberek nevezik magukat PR-nak vagy menedzsernek, tanulatlan műsorvezetők tartják magukat újságírónak, a folkénekesnők meg művésznek. A hangzatos titulusok mögött legtöbbször csalók rejtőznek, akik azt képzelik, máról holnapra lehet tekintélyt szerezni. Ők azok, akik képtelenek voltak befejezni egyetemi tanulmányaikat, és úgy cserélgetik a foglalkozásukat, mint más az alsóneműt.
Induljatok harcba minden celeb, énekesnő, manöken, oligarcha és üzletember ellen, és győzzétek le őket!” — mondta egyebek között végzős hallgatóinak.
A folytatás pedig hasonló volt, mint a fenti példában. Mindazok, akik magukra ismertek, azonnal felháborodva reagáltak. Voltak köztük üzletemberek vagy inkább „üzletemberek”, az egyik bulvárlap címoldaláról pedig egy szál alsóneműben pózoló „művésznők” vágtak a fejéhez válogatott sértéseket.
Pedig Dragićević tanárnő nem követett el semmit, csak kimondta az igazat. Arról az álságos társadalomról, amelyben egy miniszter hallani se akar arról, hogy lemondjon, ha felmerül felelősségének a kérdése, ahol utcai bandák minden további nélkül megverhetik, sőt meg is gyilkolhatják azt, aki nem tetszik nekik, ahol mind a mai napig le lehet tagadni a háborús bűnöket, és ahol a karrier kulcsa nem a szakmai hozzáértés, hanem a politikai hovatartozás. A felzúdulás csak újabb igazolása annak, hogy milyen mély is társadalmunk erkölcsi válsága. Az alapja rothadt, arra pedig semmiféle egészséges államot építeni nem lehet.

ÁTVERÉSES MARKETING. Ugyanilyen tisztán láttatja a honi társadalom, ezúttal inkább az oktatásügy kórképét egy másik egyetemi tanárnak is az esete. Dr. Milan Kocić, a kragujevaci Közgazdasági Kar docense a Direkt marketing című tankönyvébe ugyanis a Njuz.net nevű oldalról vett át egy részletet. Erről a portálról annyit kell tudni, hogy szatirikus, álhíreket közöl és nagyon népszerű.
Az említett könyvben megjelent részlet lényege, hogy Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója a cég termelékenysége megóvása érdekében megtiltotta dolgozóinak e közösségi oldal munkaidőben való használatát. Ezzel a Njuz.net nyilván arra a jelenségre kívánt rámutatni, hogy nagyon sok munkahelyen az alkalmazottak egész nap „facebookoznak”.
Kezdetben az érintett nem kívánta kommentálni az esetet, később pedig azt állította, szándékosan vette át az álhírportálról az említett példát, hogy csak a legjobb hallgatók jöjjenek rá, miről is van szó.
Hallatlan, hogy egy professzor egy egyetemi kar tankönyvében álhíreket jelentessen meg, vagy azért mert őt is átverték, vagy azért, hogy ő verjen át vele másokat. Bada Dada erre azt mondaná: „Ne aggyad az agyad”.

MINISZTER-PUZZLE. Folyamatban van a kormányátalakításnak nevezett állami irányítású szemfényvesztés, melynek legjobb végkifejlete az előrehozott választások kiírása lehetne. A dolgok alakulásából ítélve a mi érdekünk ez lenne. A jelek szerint másról sem szól a dolog, mint arról, hogy minden koalíciós partner ragaszkodik az embereihez, ezért mindenképp pozícióban akarja tartani őket, csak hát úgy kellene ezt megoldani, hogy a népnek úgy tűnjön, mintha átalakították volna a kormányt. Mert mi is történik? Alighogy megjelent a médiában, hogy a Szerbia Egyesült Régióihoz tartozó miniszterek közül Verica Kalanovićnak kell mennie, egy misztikus zsűri kikiáltotta őt a régió „legminiszterének”. Igen, ilyen bárgyú titulust találtak ki neki. A határidők (megszegésének) királya Milutin Mrkonjić is a leváltásra jelölt miniszterek között van, ezért hát ő meg kiszemelte magának a Szerbia Útjai vállalat igazgatói székét.
Az egész átalakítás jelenleg leginkább egy élőfigurás kirakós játékra hasonlít, melyből a legfontosabb darabok hiányoznak, ezért a játékosok célja úgy átrendezni a játékelemeket, hogy olybá tűnjön, sikerült az eredeti képet kirakni. Persze, akinek nyitva van a szeme, az láthatja, hogy egy torz kép állt össze a kormánypuzzle-ból.