Álomból valóság
Fehér Márta
2021.03.20.
LXXVI. évf. 11. szám
Álomból valóság

Kislányként ki ne álmodozott volna arról, hogy egy napon légiutas-kísérő lesz? A topolyai Süli Orsolya valóra váltotta gyermekkori álmát.

Másfél évig nem látogathattam haza, most élvezem az itthonlétet. Egy hónapos szabadságon vagyok, ám lehet, hogy egy kicsit hosszabbítok is, mert már nagyon hiányzott az otthonom. A huszonhárom éves lány az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban él, kedvenc helye pedig Thaiföld, ahová tizenkilenc évesen költözött ki modellként.


Süli Orsolya

* Hogyan lett belőled légiutas-kísérő?

— Kiskoromban az szerettem volna lenni, aztán valahogy megfeledkeztem róla, de néhány éve, amikor keresgéltem, hogy mit szeretnék csinálni, visszajött a kis álmom, és valóra váltottam. Azért sikerült, mert megpróbáltam, éltem a lehetőséggel. Sokan éppen ezt nem merik meglépni, mert elérhetetlennek tűnik, pedig nem az, jó angolnyelv-tudás kell, és tiéd a világ! Tavaly májusban jelentkeztem egy arab légitársaság nyílt napjára, de nem jártam sikerrel a többlépcsős, szituációs gyakorlattal, angolnyelv-teszttel, személyes interjúval járó felvételin. Nagyon izgultam, belém fagyott a szó, tudtam is, hogy nem fog sikerülni. Fél év után jelentkezhettem volna újra, augusztusban azonban rátaláltam egy netes hirdetésben egy másik légitársaság toborzójára, és jelentkeztem. Gondoltam, ha sikerül, sikerül, ha nem, hát nem. Meghívtak a nyílt napra Belgrádba, ott is hasonló feladatok voltak, mint az előzőn, viszont most már nem idegeskedtem, és az elbírálók is barátságosabbak voltak. Három nap múlva telefonáltak, hogy sikerült! Örömömben sírva mentem anyához, apához elmesélni a nagy hírt, és másfél hónap után már kint voltam Abu-Dzabiban. Egy másfél hónapos intenzív tréningen vettünk részt, melyen mindenre felkészítettek bennünket, elsősegélyt tanultunk, repülőtípusokkal ismerkedtünk, elsajátítottuk a felszolgálás alapjait.

* A jelentkező megjelenése számít?

— Az ápolt külsőre nagyon kell figyelni, arra, hogy a smink, a haj jól álljon. Mosolyogni kell, barátságosnak, kedvesnek, higgadtnak, türelmesnek lenni, megközelíthetőnek. Egy légiutas-kísérőnek nem lehet anyajegye vagy tetoválása látható helyen, a testmagasságot viszont nem centiméterben várják el, hanem lábujjhegyen állva el kell érni a 212 cm-t, ez a bőröndök, a tárolóhely miatt követelmény. A hajszín természetes, barna, szőke, fekete lehet, a hosszúsága nem számít.

* Mi a vonzó számodra ebben a munkában?

— Mindig nagyon szerettem utazni, előtte is utazgattam, és most ez a munkám. Látni a világot, miközben szállodákban alszunk, számomra ez nagyon vonzó.


Abu-Dzabi

* Milyen egy munkaheted?

— Egy hónapra előre megkapjuk a beosztást, látjuk, hová megyünk, melyik országba, hány órát repülünk, mennyi időt maradunk. Egy héten általában kétszer repülünk, bár ez attól is függ, hogy milyen hosszú a layover, vagyis az ott-tartózkodás. Ha rövidebb utakat kapunk, hetente akár háromszor-négyszer is repülünk. Havonta általában öt-hat ottalvós utunk van, és egy-kettő rövidebb, azaz turn around. A szabadnapok változóak, van, hogy egész héten szabad vagyok, a következőre meg három utat kapok. Hétvégék, ünnepnapok nincsenek.


Szabadnap Rómában

* Mely országokban jártál?

— Kérhetünk utakat, a legtöbbször Thaiföldet szoktam választani. Most sajnos le van zárva, nem mehetek. Repültem már Moszkvába, Olaszországba, Ausztráliába, Torontóba. Kanadában viszont a vírus miatt nem mehettem ki a hotelből. Jártam már a Maldív-szigeteken, Srí Lankán, Angliában, Kínában.


Moszkva

* A repülés előtt modellkedéssel foglalkoztál. Hogyan lett belőled modell?

— Egy ismerősöm megkeresett, hogy jelentkezzek a budapesti ügynökségénél. Elmentem a castingra, beválogattak, és következtek a fotózások. Egy év után adódott egy lehetőség, kérdezték, szeretnék-e kimenni külföldre, és persze igent mondtam. Így kerültem tizenkilenc évesen Thaiföldre, négy hónapot töltöttem ott, a második otthonom lett, gyönyörű ország! Majd Malajziába mentem, aztán pedig hazajöttem néhány hónapra, majd folytattam az utazgatást még két évig. Indonéziában, Kínában, Hongkongban is dolgoztam, Vietnámba pedig nyaralni mentem. Ezután jelentkeztem stewardessnek, a légitársaságnál állandó munkaviszonyban vagyok.


Vietnám


Vietnám

* Meddig dolgozhat valaki utaskísérőként?

— Nincs felső korhatár, addig csinálod, amíg szeretnéd, amíg nem fáradsz bele, amíg elbírja a szervezeted a sok utazást.

* Nehéz ennyit repülni, utazni?

— Eleinte nehéz volt, bele kellett szokni. Három tanulóutunk volt, amikor nem csináltunk semmit, csak figyeltük, hogy mit hogyan tesznek a többiek. Utána bele a mély vízbe! Az első utam Bangkokba vitt. Állandóan nyomás alatt vagy, hogy mindent úgy csinálj, ahogy elvárják. A fáradtsággal is küzdeni kell, meg néha az utasokkal is, valamint azzal is, hogy például tizenöt órát repülsz, ez mindenkinek sok.


Vietnám

* Tizenöt órán át te vagy váltásban?

— Nekem még nem volt ilyen hosszú utam, „csak” tizenhárom órás. A hosszú utak során kapunk négy-öt óra alvásidőt, attól függ, hány utas van a repülőn. Ha sok az utas, kevesebb pihenő jár. Az egyik váltás alszik, a másik dolgozik. Így ki lehet bírni. De van, hogy nyolc órán át folyamatosan dolgozni kell, annyi időre nem jár pihenő. Lehet, hogy éppen éjszaka repülök, de amikor megérkezünk, nappal van, amikor is nehezebb aludni, és az időeltolódás is nehézséget okoz. Most egy kicsit könnyebb dolgunk van, mert nem repülünk olyan sokat a járvány miatt.


Vietnám

* Hol laksz?

— Abu-Dzabiban, a repülőtér közelében vannak a cégnek lakásai, több épületben csak stewardessek laknak. A legtöbben egy lakótárssal osztjuk a szállást, ám nem igazán találkozunk, hiszen repülünk. Egyébként ott március óta az utcán is kötelező maszkot viselni, az 50 fokos hőségben is. Félnek az emberek, közel menni senkihez sem lehet. A repülőn is kötelező a maszk, nekünk védőruházatunk van, maszkban, kesztyűben, védőszemüvegben dolgozunk. Amikor hazajöttem, furcsa volt, hogy itthon például az éttermekben vagy az utcán senkin sincs maszk.


Maldív-szigetek

* Vajdasági magyarral találkoztál kint?

— Nemrég találkoztam egy szabadkai szerb pilótával, és él kint néhány magyarországi vagy erdélyi magyar. Nagyon sok szerbiai van, a legtöbb munkavállaló idevalósi, illetve romániai, de vajdasági magyarral nem találkoztam.


Hongkong

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..