Jó ideje riogatnak már bennünket schengeni határokkal, vasfüggönnyel, elektronikus szigorral és útlevélvizsgálattal, hogy az euróért adagolt vízumokat ne is említsük. Ahelyett azonban, hogy megrémülnék, kezdem inkább azt hinni, hogy nagyképű vaklárma az egész. Nézzük csak meg például, hogy a legnagyobb kábítószerfogások nem a schengeni határokon történnek, hanem a mi balkáni vámosaink csípik el a csempészeket. Az illegális bevándorlók is itt buknak le, az Európai Unió területén pedig szabadon közlekednek. Egyszóval nem tudom, mi lenne a schengeni határokkal, balkáni háttér nélkül.
Meg aztán, milyen uniós szigor az, amikor nem veszik észre, hogy egy, már régen nem létező ország útlevelével utazgat néhány millió ember, sőt Szerbia és Montenegró polgárai legalább 2007 közepéig, a már régen nem létező Jugoszlávia útlevelével utazgatnak az Unió területén, noha két komoly és frissen független államról van szó. Hol van itt a schengeni szigor és az elektronika?
Sajnos nemcsak a schengeni határok ijesztgetnek bennünket, hanem a hazaiak is. Például a legújabb: a szerb-montenegrói. Miközben a szavazatokra leső politikusok a határ átjárhatóságára esküsznek - hiszen nem is lehet határ testvérek között -, a valóság egészen mást sejtet. Természetesen az erősebb Szerbia fenyeget és az idősebb testvér szigorának gyakorlását, a jelek szerint az autósokkal kezdik. Bejelentették ugyanis, hogy Crna Gora-i rendszámú gépjárműveket csak Crna Gora-i állampolgárok vezethetnek és birtokolhatnak. Ez pedig elsősorban azokat a szerbiaiakat érinti, akik a lazább vám- és egyéb szabályok miatt, Montenegróban vásárolták és ott is jegyeztették be a nyugati használt gépkocsikat. A 88 év után visszanyert függetlenségért azonban fizetni kell, ha már - szerencsére - vért nem kellett hullatni érte. Az itt közlekedő montenegrói rendszámú autókat tehát át kell regisztrálni és természetesen 20 százalékos vámot és 18 százalékos forgalmi adót fizetni! Egy 6-7 ezer euróra becsült autó után ez a 40 százalék bizony nem kis pénz, az érintettek pedig különféleképpen reagálnak. Elsősorban káromkodnak, de természetesen nem a függetlenség miatt. Van, aki úgy dönt, hogy szétszedi az autót és alkatrészenként értékesíti. Mások otthagyják az udvarban, garázsban, hadd játszanak vele és benne a gyerekek - így legalább idejekorán megismerik a motorizáció és a függetlenség áldását. Lesz, aki megpróbálja Crna Gorában eladni, de a legdemokratikusabb megoldást egy belgrádi polgártársunk jelezte, aki a tévériporternek kijelentette: autójáról nem mond le, pénze sincs, hogy a vámot és az áfát kifizesse. Ezért úgy döntött, hogy felveszi a montenegrói állampolgárságot, hogy használhassa saját autóját. Vannak, akik megházasodnak az állampolgárság végett, miért ne tehetné ezt meg ő - egy 15 ezer eurót érő, jó karban levő autó iránti szerelméért?
A királyságot egy lóért - történelmi felkiáltás pedig itt a délszláv testvérek között így módosulna, hogy: állampolgárságot egy autóért.