A koncerten

Szemendri Gábor óbecsei születésű. Ott járt iskolába, zeneiskolába. Már kicsi korában érdeklődött a komolyzene iránt, édesanyja ugyanis zenetanárnő lévén sokat zongorázott neki. Őt nem a gyermekeknek szánt muzsika, hanem már akkor is a Mozart-szonáták, a Beethoven-zongoradarabok érdekelték. Már kisiskolás korában kitűnt a zeneiskolában, úgyhogy Sági Klára zongoratanárnő versenyre készítette föl. Ekkor, hetedikes korában már a verseny előtt eldöntötte, hogy zenei pályára lép. Mikor meg megnyerte a köztársasági versenyt, már nyilvánvaló volt, hogy a zenei pályát választja. A középiskolát Szabadkán kezdte. Másodikos korában Budapestre mentek, ott folytatta tanulmányait. Április 28-án (a koncert napján) volt 13 éve, hogy odaköltöztek. Ma már zenetanár, zongoraművész. Meghívott a koncertjére, s én elmentem. Az impozáns Nádor teremben került sor a föllépésre. A zenekedvelőkön kívül ott voltak a kollegái, barátai, ismerősei, szülei, sőt még a diákjai is. Dr. Kokas Klára, Kodály Zoltán egykori tanítványa is megtisztelte jelenlétével az ifjú előadóművészt. Vági Orsolya volt a kamarapartnere, aki az idén diplomázik a Zeneakadémia gordonka szakán. W. A. Mozart: c-moll fantáziáját, C. Franck: A-dúr szonátáját, Bach: d-moll prelúdium és fúgáját, valamint Liszt-variációit játszotta mély átéléssel. Csodálatos volt hallgatni!
Most itt vagyunk a budai lakásukban, ahol még az édesanyja pianínója áll, egy vagyonba kerülne egy neki való koncertzongora, a falakon Kass János Hamletja, festmények, az ő rajzai, mert valamikor, amíg volt rá ideje, sokat és szépen rajzolt. Egy Párizsban szerzett oklevél szintén ott díszeleg berámázva.
- Hogyan tudtál beilleszkedni ebbe a környezetbe? Úgy tudom, másodikos középiskolás korodban jöttetek ide a magyar fővárosba.
- Nagyon nehéz időszak volt - emlékezik vissza Gábor. - Az itteni Zeneművészeti Szakközépiskolába a szabadkai eredményeim alapján vettek föl. Nagyon jó osztályba kerültem, az osztályfőnököm felkarolt, bátorított. Nagyon sokat kellett pótolni, mert otthon más program szerint tanultunk. Itt Kiss Gyula zongoraművész, a zongoratanárom nagy hatással volt rám. Ő volt az, aki a főiskola felé irányított. Kemény munka várt rám, mire pótoltam a hiányosságokat, készülni kellett a fölvételire. Mikor bekerültem a főiskolára, Hamballkó Edit zongoraművész személyében ismét jó tanárra leltem, aki legjobb a szakmában, mint ember s mint művész egyaránt. Tíz éve ismertem meg Csáky Katalin zongoraművészt, a Zeneművészeti Egyetem tanárnőjét. Tőle olyan inspirációkat, szakmai, emberi segítséget kaptam, hogy tulajdonképpen a főiskolára való felvételemet is ennek köszönhetem. A főiskola elvégzése után fölvételiztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia zongora szakára. Kiváló tanáraim voltak ott is: Szokolay Balázs és Dráfi Kálmán. Ők ma is ott vannak a zongoraművészeti pályán. Tőlük szintén sokat tanultam, úgy éreztem, ismét a legjobb kezekbe kerültem. Huszonhét évesen végeztem el az egyetemet, kitüntetéssel diplomáztam.
- Már hat éve dolgozol...
- Zongoratanár és korrepetitor vagyok. Már főiskolás koromban a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, amely annak idején, középiskolás koromban befogadott, kért föl, hogy tanítsak. Tanultam és tanítottam. Pénzt kerestem! Szükség volt az anyagiakra! Növendékeim egy részét még ma is tanítom. Nagyon büszke vagyok arra, hogy hat év tanítás után elmondhatom: két tanítványom is zenei pályán folytatja tanulmányait.
- Milyenek a munkakörülményeid?
- A legkiválóbban érzem a munkahelyemen magam. Többször próbáltak elcsábítani más iskolákba, de nagyon ragaszkodó típus vagyok. Nagyszerű kollegáim vannak, akik a tegnapi koncertemen is ott voltak, tavalyelőtt eljöttek a diplomakoncertemre... Odafigyelnek rám, a tapasztalt kollegáimtól sok segítséget kapok.
- Párizsban is jártál...
- Szakmai továbbképzésre mentem, megpályáztam ugyanis egy ösztöndíjat, s elnyertem. Ott is kiváló zongoraművészekkel találkoztam, akiktől szintén sokat tanultam, ők Solomon Mikowsky és Ramsey Yassa moszkvai zongoraművészek. Mindennap voltak koncertjeink, s amikor egy Bartók-zongoraművet játszottam, Mikowskyt annyira lenyűgöztem vele, hogy a befizetett tandíjból visszaadott 250 eurót, mondván: azért teszi, hogy gondtalanul élhessek első párizsi tartózkodásom idején. Nagyon jól éreztem ott magam, sok külföldi zongoraművésszel megismerkedtem. Mikor hazajöttem, nagyszerűen tudtam kamatoztatni a budapesti koncertemen az ott tanultakat, tapasztalatokat. Nem beszélve arról, hogy bejártam Párizst széltében, hosszában. A kedvenc írómnak, Proustnak a sírjához is ellátogattam.
- Egyéb kurzusokon is részt vettél.
- Igen, Budapest mellett Keszthelyen, Balatonföldváron - amely kortárszenei fesztiválnak számít -, Sárospatakon voltam mesteriskolában.
- Mire emlékszel vissza szívesen?
- Nagyon örültem, amikor fölvettek a főiskolára, meg amikor kitüntetéssel végeztem, azt hiszem, életem legboldogabb napja volt. Az akadémiát is kitüntetéssel fejeztem be, ez is csodálatos élmény volt. S mindezt édesanyámnak köszönhetem, aki elindított ezen az úton. Mindvégig mellettem állt, támogatott. Ez a mai napig így van, s bízom abban, hogy még nagyon sokáig így is marad.
- Diákjaid is ott voltak a koncerteden.
- Nagyon örültem, hogy eljöttek, mert fontosnak tartom, hogy lássák: a koncerten, előadóművészként milyen föladatok várnak majd egyszer rájuk is. Nagyon fontos példát mutatni! Különben nagyon szeretek tanítani, különösen az egészen kicsi gyerekekkel való foglalkozást kedvelem. Fölkelteni az érdeklődést, megszerettetni velük a zenét. Ha nem is professzionális zenészeket, de egy zeneszerető közönséget nevelni, ez az elvem. Ez szerintem a zeneoktatás fő célja.
- Fölkészíted-e a tanítványaidat különféle versenyekre?
- Hogyne. Tavaly Chopin- és Bartók-versenyen szerepeltek. Egyik növendékem különdíjat kapott, sikerült bejutnia a szakközépiskolába. Nagy örömmel tölt el, amikor néha fölkeres és meghallgathatom játékát. Van még néhány ilyen kedves tanítványom, akik habár nem a zenei pályán folytatják tanulmányaikat, mégis fölhívnak, fölkeresnek és beszámolnak életük alakulásáról, sikereikről, utazásaikról... Ilyenkor nagyon boldog vagyok, mert úgy érzem, hogy nemcsak szakmai útmutatást tudtam nekik adni, hanem emberileg is közel kerültünk egymáshoz.
- Terveid? Vágyaid?
- Hogy a Zeneművészeti Akadémia doktoriskolájában folytathassam a tanulmányaimat. Meg szeretnék egy angol mechanikájú zongorát, melyen itthon jobban tudnék készülni a koncertjeimre.
Ha a koncertzongoráé nem is, de a doktorátus megszerzése, az biztos, mert aki ilyen tehetséges, és így szereti a hivatását, meg is fogja szerezni.
Lehet, hogy sok év múlva az ő neve is úgy növeli nemzetünk hírét a világ népei előtt, mint Liszté, Kodályé, Bartóké...