Arthur C. Clarke filmre tervezve írta meg azonos című sci-fi-regényét. Miután Kubrick elkészítette a Dr. Strangelove-ot 1964-ben, tudta, hogy a következő műve egy sci-fi lesz. Arthur C. Clarke-ot kérte fel a forgatókönyv megírására. A rendező és író eredeti terve az volt, hogy egy regényt ültetnek át forgatókönyvvé, ám mindkettő egyszerre íródott — ezért fordulhatott elő, hogy a mozit előbb láthatta a közönség, még a regény publikálása előtt. Az MGM stúdió fizette a produkciót, mivel azonban Kubrick nehéz természetével a stúdiófőnökök is tisztában voltak, talonban ott volt Alfred Hitchcock, Billy Wilder és David Lean is, mint olyan rendezők, akik beugorhatnak helyette.

Kubrick kevésbé ismert színészekkel akart dolgozni, így került be főszereplőként a Discovery One asztronautájának szerepére Keir Dullea, az űrügyi parancsnok pedig William Sylvester lett — ez utóbbi szerepre az MGM Henry Fondát szerette volna. Miután megvolt a gárda, következett a „káosz”, azaz a létező összes filmes szabály felrúgása: az első 25 percben egyáltalán nincs dialógus, ahogyan az utolsó 23-ban sem. Dave Bowman, a film főszereplője csak az 57. percben tűnik fel. Az alkotók több NASA-s szakembert is felkértek, hogy ötleteikkel segítsék a produkciót, közülük viszont Kubrick többet is elzavart, mivel szerinte rosszindulatúan okoskodóak voltak. A látványtervek is merőben eltértek az addigi űrkoncepcióktól, amihez a rendező már az elejétől ragaszkodott. Érdekesség, hogy számos jövőbeli technológiát jósolt meg a film: a videótelefonálást és a repülés közbeni televíziózást is, sőt digitális vezérlőpultok és tabletek sem voltak akkoriban, ma viszont már mindegyikük létezik.

Ami a zenét illeti, Kubrick mindenáron a Pink Floydot akarta meggyőzni, az együttes viszont nemet mondott. A rendező ezután a Spartacuson is dolgozó Alex Northhoz fordult, hogy szerezzen zenét a filmhez — végül azonban ezt is sutba vágta, és maradt a komolyzenei műveknél, Strauss és Ligeti kompozícióinál. A baj csak az volt, hogy North az első vetítésen jött rá, hogy Kubrick nem használta a szerzeményét, illetve a nevét sem találta sehol a stáblistán. A speciális effektusok terén sem volt hajlandó kompromisszumokra a legendás rendező: ezeket 18 hónapon át forgatták, és 6,5 millió dollárba kerültek, ami a film teljes költségvetésének kétharmadát tette ki. 16 000 felvételt készítettek, ezekből választották ki a filmben látható 205-öt. A kellékek közül Kubrick többet is megsemmisített, így az űrhajók modelljeit is. Az volt a célja, hogy azokat soha többé ne használhassák fel más alkotásokban. Ennek ellenére az Aries holdjáró túlélte, és 344 000 dollárért kelt el 2015-ben.

A 2001: Űrodüsszeia egyetlen antagonistának nevezhető karaktere HAL 9000, a szuperszámítógép. Nos, eredetileg egy humanoid robot lett volna, Kubrick viszont már korán ráérzett, hogy régimódi hatást kelthet, a nézők pedig megmosolyogják majd. Maradt tehát a mindent látó szem, melynek először a Szókratész, majd az Athéné nevet adták, később azonban a HAL 9000 mellett döntöttek, mely valójában a filmbeli számítógépes rendszer nevének kezdőbetűiből tevődik össze.

Kubrick filmjének washingtoni premierje 1968 áprilisában nem alakult túl jól: 241 ember hagyta el a mozitermet, köztük a színész Rock Hudson is, aki a riportereknek amiatt méltatlankodott, hogy az égvilágon semmit sem értett abból, amit látott. Részben a rossz visszhang miatt Kubrick 19 percet kivágott a filmből, így maradt a végső, 139 perces változat. A siker pedig nem maradt el: a 2001: Űrodüsszeia Oscar-díjat nyert a vizuális effektusokért, valamint világszerte 146 millió dollárt kerestek vele.

Forrás: Wikipedia.com