home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Visszatekint(ő)
Franciskovity Olga
2014.12.17.
LXIX. évf. 51. szám
Visszatekint(ő)

Gondolatát régóta dédelgették. Tervezték. Elképzelték. Elnevezték. Vágytak rá. Akarták. Nagyon. Érezték, szükség(ük) van rá.

Aztán 1997 decemberének elején, egy hideg, vacogtató reggelen megszületett. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban. Határtalan boldogság volt végre kézben tartani. Őt, akire hosszú éveken át vártak.

Nehéz, gondterhelt időkben cseperedik.

Másfél éves sincs, amikor fenyegető repülőgépek zaja töri meg a kora esti órák csendjét.

Légi csapás. Hadiállapot. Mozgósítás. Élelmiszerhiány. Félelem. Menekülni? Maradni? Szülei döntenek: maradni!

Hároméves. Októberi forradalom. Ellenállás. Hatalomdöntés. A felnőttek bizakodóan tekintenek a jövőbe: végre talán jobb idők jönnek.

Nem jöttek...

Hatéves. Vízumkényszer. A belépési engedély díjmentes. Nem vigasz ez szüleinek. Icipicit sem az.

Hétéves. Környezetében nem érti senki, miért győz azon a bizonyos decemberi napon a félelem, a nem.

Kilencéves. Harmadízben tanulja a nevét annak az (egyre kisebb területű) országnak, amelyben él.

Tizenegy éves. Szerbia a maga Trianonját éli. Nem idegen számára a kifejezés. Hallott már nagyszülei, dédszülei Trianonjáról...

Tizennégy éves. Kellenek. Elfogadják őket odaát. Végre egyenjogúak és -rangúak.

Tizennyolc éves. Még mindig Szerbia Köztársaságban él. Itt gyűjt ismereteket, itt tanul. Magyarul. Itt olvas könyvet, néz filmet, művelődik. Magyarul. Itt osztja meg élményeit, tudását, véleményét másokkal. Magyarul.

Nagykorú lett, és e jeles napot a maga módján ünnepli. Csendesen, visszatekintve.

És örül, hogy létezik. Hogy létezhet.

Hogy megálmodták.

Hogy vágytak rá.

Hogy sohasem tekintettek rá úgy, mint valamiféle szeszély szülte teremtményre.

Hogy szülei a döntésüket életre szóló elkötelezettségként élték meg, s eszerint cselekedtek.

Hogy tartós, valódi értékeket plántáltak belé, és kapaszkodót a maradáshoz. Megmaradáshoz. Itt maradáshoz.

Hogy a goethei gondolatot vallották, gyermeküknek erős gyökereket és szárnyakat adtak...

Nagykorúsága alkalmából ezért — rendhagyó módon — ő mond köszönetet. Mindazoknak, akik eddigi útján segítették, támogatták, akik megosztották vele tudásukat, tapasztalatukat, akik felnevelték. És azoknak, akik kíváncsiak voltak rá, akik keresték a társaságát, akiknek napjaiban, életében ő is helyet kapott.

Ezúton köszöni, hogy akarták, akarják, hogy szerették és szeretik.

Őt, a Vajdasági Magyar Kalendáriumot.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..