A helyi református templomban istentisztelettel kezdődött a rendezvény, az Igét a marosvásárhelyi Lőricz István lelkipásztor hirdette.
Az istentisztelet után az emlékezők a Kossuth-szoborhoz vonultak, ahol elsőként Kerekes József, a falu vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Erdély Lenke, a VMSZ tartományi képviselője mondott ünnepi beszédet.
— Mivel magyarságunk olyannyira szétszóródott, legelevenebb létélményünk a szétszóródottság élménye. Ma kötelességünk keresni valamiféle központi erőt, gondolatot, amely, ha nem is vet véget szétszórtságunknak, sorsunk sokféleségét összehangolja, új távlatot ad neki, hogy a lélek, a szellem egyesülhessen: a kárpátaljai, a székely a vajdaságival, az anyaországi pedig valamennyi határon túlival — mondta beszédében a többi között Erdély Lenke.
Az ünnepség keretében a nagybecskereki Kiss Nándor, református esperes átadta a magyarittabéieknek az egykori zászlót, amely ott lengett 1904-ben is a szoboravatón. A Kossuth-szobrot 1918-ban ledöntötték, éveken keresztül a templomban e zászlóban elrejtve, őrizte a három éve eltűnt Kossuth-szobrot. Később Kiss Nándor esperes vette magához, hogy ne menjen tönkre a lobogó. Most kellő alkalomnak találta, hogy visszakerüljön a nemzetiszín zászló Magyarittabére. Mivel az eredeti szobor már nincs meg, új került a helyébe, de a talapzat a régi, és a zászló is, amely visszakerült tulajdonosaikhoz.
A szervezők egy alkalmi műsort is készítettek, amely keretében fellépett egy-egy szavalattal Deli Hilda, Vass Szabolcs és Víg Melánia, továbbá Micsik Béla tekerőlanton játszott, Hevesi Tibor pedig Kossuth-dalokat énekelt, míg Boros Beáta citerán kísérte.
A rendezvény koszorúzással zárult.