Dacára a súlyos tavaszi esőzések okozta műszaki gubancoknak, ma reggel mégiscsak befutott e-postaládámba egy számomra kedves levélke.
Idézetek voltak benne. Könnyed hangnemben megfogalmazva, a vér szerinti rokonság őszinte és önzetlen bátorításával fűszerezve. Talán egy angyalszárny suhintása? Ki tudja… Úgy is mondható.
„A lelkesedés az élet üzemanyaga: segít, hogy eljuss oda, ahova tartasz.”
Mindenesetre elgondolkodtató. Persze, azt, hogy pontosan hová is tartok, azt mindeddig, sajnos, nem sikerült megfejtenem. Legfeljebb a (rejtőzködő) (vég)célom felé vezető ösvény egyik-másik pihenőállomását fellelni. Visegrádot párommal, no meg egy tízéves-forma apróddal legutóbb szelek havának utolsó hétvégéjén volt szerencsénk bejárni.
Fényképezték: Martinek Imre, Martinek Viktor és Györffi Réka
Még több kép!▼
