A flashmob, magyarul villámcsődület egy viszonylag új fogalom: emberek előre megszervezett, ám látszólag spontán csoportosulását jelenti, melyben minden részvevő valami szokatlant tesz. A lényege általában a figyelemfelkeltés, elgondolkodtatás, sok esetben azonban csak a szórakoztatás.
A villámcsődület nem tart tovább tizenöt percnél, és amilyen spontánnak tűnően alakul ki, olyan váratlanul fejeződik is be. Többféle változatát ismerjük. Vannak a táncos, zenés csődületek, melyek során elsőként egy zenészt hallunk, akihez sokszor egy egész szimfonikus zenekar csatlakozik (pl. Bécsben, ahol az operaház zenekara, kórusa és énekesei örvendeztették meg az utasokat a Westbahnhofon azzal, hogy előadtak egy részletet a Carmina Buranából). Néha musicalrészleteket mutatnak be civil ruhás táncosok és énekesek, esetleg valamilyen nemes cél érdekében gyűlnek össze az emberek, vagy Dortmundban például egy mosógépkiállításon egyszerre több százan majszoltak banánt. Egyvalami fontos: a villámcsődületnek nem lehet politikai színezete. Ahogyan a legtöbb őrület, ez is Amerikából származik. Az elsőt ugyanis New Yorkban tartották meg 2003-ban.
A Szabadkai Városi Könyvtár 124. születésnapja alkalmából szervezett villámcsődületen fiatalok és idősek jelentek meg Szabadka központjában kedvenc könyvükkel, és tíz percig olvastak belőle, ezzel is jelezve, hogy az igazi értékeknek a megfelelő helyen, a középpontban kell lenniük, és hogy könyvet olvasni igenis fontos.