Világhírű nagy motorok
2018.07.13.
LXXIII. évf. 28. szám
Világhírű nagy motorok

Amikor pedig elszáguld mellettünk az úton, akkor mérgesen szidjuk, mert gyors, hangos, és úgy érezzük, egy ilyen életveszélyes jármű nem az utcára való. Sokakban persze csak az irigység szólal meg, mert hát ki ne szeretne ilyen szép és gyors motorral furikázni? Ahány ember, annyi álláspont. Az alábbiakban néhány híres motorkerékpár bemutatásával talán sikerül eloszlatnunk a rossz véleményeket.

 

Honda

A Honda motorok története a XX. század derekán kezdődött. A cég elsősorban a motorkerékpárjaival tett szert a hírnevére. Ez annyira igaz, hogy mire elkezdett gépkocsigyártással foglalkozni, a motorokkal már szinte világmárka lett. Az első modellekhez a mezőgazdasági járművekben használt kétütemű motorokat kölcsönözték, melyek primitívek voltak ugyan, de kis méretüknek köszönhetően be lehetett őket szerelni egy kerékpár vázába. Ezzel a beavatkozással már motorkerékpár lett az új jármű neve, és néha bizony a pedálozást is be kellett vetni, különösen akkor, ha az ember emelkedőre szeretett volna felhajtani. A későbbiekben kifejlesztettek egy 50 köbcentis, mágneses gyújtású motort is, melyet szíjhajtással kapcsoltak a hátsó kerékhez. 1948-ban már az új, 90 köbcentis motorkerékpárt gyártották, majd nem sokkal később az egyhengeres, 146 köbcentis, 5,5 lóerős, 80 km/h sebességre is képes modellt, illetve az első négyüteműt is. A Honda motorkerékpárjai nemcsak belföldön számítottak népszerűnek, hanem világszerte is megnőtt irántuk a kereslet — ugyanúgy, mint a kezdetekben. A sikereken felbátorodva a japán cég az Egyesült Államok piacán is meg tudta vetni a lábát. A vállalat egyébként a motorsportban is hihetetlen sikereket ért el: 1973-ban győzött az amerikai motokrosszbajnokságon, 1982-ben pedig a Dakar-ralin is az élen zárt. A ’70-es, ’80-as években egymást követték az újabb ötletek és motorkerékpárok, melyek nemcsak a vásárlók életére voltak hatással, hanem az egész iparág fejlődésére is. A Honda napjainkban is részt vesz például a Forma—1-ben, ahol eléggé sikeres, és minden követelménynek eleget tesz.

 

Suzuki

A Suzuki gyár leleményessége és szaktudása az akkori japán kormányt is érdekelni kezdte, ezért anyagi támogatást nyújtott a további fejlesztésekhez, illetve a gyártáshoz. 1953-ban piacra került az 58 köbcentis, 2 lóerős motorkerékpár. Különleges vázzal készült, rugós és megerősített első villákkal, dobfékkel, kézi kuplungkarral, hüvelykujjvezérlésű gázzal, valamint a vázba épített váltókarral. Aztán 1954-ben született meg az a motorkerékpár, amelyről a gyár vezetői így nyilatkoztak: mindig is ezt szerették volna megalkotni. A motor négyütemű, egyhengeres, 90 köbcentis, illetve könnyű szerkezetű volt, és ugyanabban az évben megnyerte a Japán Nemzeti Kupát, ezzel gondoskodva a további sikerekről. Az első nagy motort 125 köbcenti, egy henger, négy ütem és modern külső jellemezte. Finomítottak a felfüggesztésen és a világítási rendszerén, továbbá elektromos önindítót is kapott. A következő cél egy olyan nagy teljesítményű versenygép megépítése volt, amely a 130 km/h-s sebességet is túlszárnyalja. Végül az álomból valóság lett, azaz elkészült a 18 lóerős, 250 köbcentis, kéthengeres, négysebességes váltóval és kétütemű motorral felszerelt motorkerékpár — a későbbi T20, T250 és GT250 modellek elődje. A gyár minden évben újabbnál újabb megoldásokkal árasztotta el a vásárlókat. A saját tesztpálya is a progresszív szellemre utalt, hiszen egyáltalán nem olcsó mulatság egy öt mérföld hosszú útszakasz kiépítése a legmodernebb technológiával. A kétütemű motorokat lassan felváltották a négyüteműek, és ezek fejlesztése gőzerővel folyt. 1980-ban a japán cég egy újabb meglepetéssel állt elő, ez volt a Katana GS1000S. A vonzó külső fél siker — ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az az általános megfigyelés, hogy a legtöbb szépnek mondott motorkerékpáron Suzuki logó látható.

 

Yamaha

A Yamaha vállalat rengeteg tapasztalatot gyűjtött a fémötvözetek gyártásában. Ezt a tudást adta át a Yamaha Motor Companynek, mely a motorblokk és a váz gyártásánál kamatoztatta mindezt. A cég egyébként hangszerkészítéssel is foglalkozik, és a zenészek szerint igen magas színvonalon teszi ezt. A Yamaha a világ második legnagyobb motorkerékpár-előállító gyára a Honda után. YD-1 néven 1957-ben jelent meg az első igazi Yamahának tekinthető, kéthengeres, kétütemű modell. A széles első sárvédőjéről és a burkolt lánchajtásáról lehetett felismerni. 1958-ban az amerikai piacon is felbukkant, amit a konkurens helyi cégek nem néztek jó szemmel. A japánok nem titkolták azt a szándékukat, hogy az eladási listákon meg szeretnék előzni a híres Harley-Davidsonokat. 1960-ban a Yamaha már az USA-ban is elismert márkaként élt az emberek körében, így a nagyobb mértékű beszállítás is elindulhatott. A megnövekedett kereslet kielégítésére a japánok több gyárat építettek Thaiföldön, Mexikóban, Brazíliában és Hollandiában. A kétütemű motorokból kipréselték a maximális erőt, azaz elérték a 65 lóerős teljesítményt, amire akkoriban forradalmi lépésként tekintettek. A 250 köbcentis, folyadékhűtéses blokk egy igazi újdonságnak számított minden tekintetben, és ehhez kapcsolódott a nyolcfokozatú váltó, mely egyedülálló fejlesztés volt, 245 km/h-s végsebességgel. A Yamaha motorokat világszerte nagy tisztelet övezi.

 

Harley-Davidson

A Harley-Davidson Motor Company egy William S. Harley és a Davidson fivérek által létrehozott, amerikai motorkerékpár-gyártó cég. A legendás márka 1903-ban indult, és az alapítók közül senki sem sejtette, hogy egy örökké élő legenda született meg. A prototípusa 167,15 köbcentis motorral készült, a következő már 405,41 köbcenti hengerűrtartalmú, szíjmeghajtásos szívómotor volt, melynek teljesítménye 3 lóerőt tett ki. A márka 1905-ben vált igazán ismertté, mivel megnyert egy 15 mérföldes versenyt, 19 perc 2 másodperces eredménnyel. A járművekre típusazonosító számot nyomtak, és a sorszámozás M0-val kezdődött. Megjelent a vállalat első katalógusa is, melyben a 438,71 köbcentis lökettérfogatúra növelt kétkerekűn az M2-es számozás szerepelt, és elsőként ennél a modellnél tompították a kipufogó zaját. Az M3-as járműnél vezették be a rugózott első villát.

A legyártott motorkerékpárok száma elérte a 150 darabot. A megépített modellek megbízhatóak és gyorsak voltak, a feltűnésük mindenkiben csodálatot keltett, ezért a rendőrség is vásárolt belőlük. A cég ekkor alkotta meg a V elrendezésű, egymással 45 fokos szöget bezáró, kéthengeres motor prototípusát. A tesztek alapján a kipufogószelepek nem számítottak megbízhatónak, ezért a V motor nem került a gyártásba. Eltelt egy kis idő, mire a hibát sikerült kiküszöbölni, így aztán ezek olyan jól beváltak, hogy mindmáig a termelésben vannak. Természetesen mindig a legmodernebb változatban. A kétkerekűek hihetetlen nagy fejlődésen estek át, így a szíjmeghajtást felváltotta a láncmeghajtás, a pedálok helyére berúgókar került, valamint lábtartókat is felszereltek. A kéthengeres motorok háromsebességű váltót kaptak, így gyorsabbak lettek. Megjelent a mechanikus hajtású olajszivattyú és az elektromos világítás is. A modellek számozása különbséget tesz az utcai és a versenymotorok között.

Az I. világháborúban is bevetették a cég termékeit: 20 000 járművet gyártottak a hadiiparnak. 1920-ra a Harley-Davidson a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártója lett. Több mint 2000 viszonteladó forgalmazta a modelleket 67 országban. A csepp alakú benzintartály is a modern dizájn része. Amikor megjelent, eleinte furcsának hatott, viszont később már a járgányok meghatározó részévé vált. A nagy gazdasági válság megtépázta a céget, viszont talpon maradt. 1930-ban elkezdődött a legendás, általában valamilyen becenévvel illetett modellek gyártása. A II. világháború alatt a lapos hengerfejes motorok a katonaság segítségére voltak.

A második világégés után nagy lendülettel indult újra a termelés, és kétütemű gépek gördültek le a futószalagról. A Honda megjelenése az amerikai piacon egy parányit hátráltatta a cég sikerét, ám ez csak rövid ideig tartott. 1971 óta figyelembe veszi a vásárlók véleményét a gyártásnál. 1972-ben piacra került az 1000 köbcentis motor, melynél tárcsaféket alkalmaztak. A ’80-as években a vállalat vezetősége úgy döntött, hogy visszahozza a bordásszíj-meghajtást, mivel ez tartósabb, mint a láncmeghajtás. Az újítások szinte sohasem maradnak el, a cég minden évben valamilyen változással állnak elő, és ez mind a vásárlók igényét tükrözi. A Harley—Davidson státuszszimbólum, és a csodálók tábora állandóan gyarapszik. A márka hírneve és dicsősége továbbra is töretlen.

 

Indian

A céget két kerékpárversenyző alapította 1901-ben. Az első motor hajtotta bicikliből aztán az egyik legkedveltebb kétkerekű lett Amerikában. Itt is a szíjhajtás volt az első jó megoldás, valamint a V motor. A sok tesztelés és tervezés eredménye egy olyan motorkerékpár lett, amellyel tizenegy és fél nap alatt sikerült átutazni az Egyesült Államokat. Ez a bravúr egyébként meg is alapozta a cég jövőjét. 1000 köbcenti, 42 fokos hengerszöget bezáró V motor, 96 km/h-s végsebesség — ezt akarták elérni a márka kedvelői, valamint a tervezők. És mivel sikerült is, a modell hosszú ideig gyártásban maradt.

Ezzel a géppel már a sportban is jó sikereket lehetett elérni, nem meglepő tehát, hogy be is nevezték számos versenyre. A győzelem felváltva érkezett, hiszen vetélytársak is akadtak, akik igencsak erős motorokkal voltak felszerelve. Az egészséges konkurencia azonban nem ártott, inkább tovább vitte a céget a siker felé. 1920-ban az Indian két típust mutatott be, a Scoutot és a Chieft — ezek a gyár büszkeségeinek számítottak. 1930-ban 1200 köbcentis motor hajtotta őket, és újdonságként első fék is volt rajtuk, amivel beérték a fő riválist, a Harley-Davidsont. Sőt, nemcsak beérték, de egy kicsit le is hagyták, ez azonban nem tartott sokáig. A gyár ezt nem vette zokon, sőt, kihasználta az adódó alkalmat a fejlesztésekre.

Egy érdekesség, melyet sokan nem tudnak az Indianról: a Harley-Davidson mellett ez a második számú motormárka a szabadságot és hazafiasságot hirdető motorosbandák körében. A technikai újítások ismét eredményeket hoztak, ilyen például a teleszkópos első futómű és a sárvédő. A tulajdonosváltás azonban nem tett jót a cég hírnevének, mert az új vezetők a gyengébb minőségű járgányok gyártásában látták a ragyogó üzletet — viszont gyorsan kiderült, hogy tévedtek. Ez a döntés szinte a padlóra küldte az Indiant. Az évek folyamán aztán többször is megpróbálkoztak a feltámasztásával, kisebb-nagyobb sikerrel. A csőd ellenére mindig megjelentek új modellek, melyek egy rövid ideig még népszerűnek is számítottak. 2010-ben két motorkerékpárral bővült a termékpaletta. Az új modellek manapság nem olyan ismertek, ezért félő, hogy ez a régi és szép márka hamarosan eltűnik a múlt süllyesztőjében.

 

Chopper

A Chopper motorok egy egészen újfajta stílust képviselnek, és ha egy pillantást vetünk rájuk, rögtön észrevesszük, hogy milyen egyszerű kidolgozású gépekről beszélünk. Egy kicsit közelebbről megtekintve viszont már nem is tűnik olyan egyszerűnek ez a csodamotor, hiszen az első villák sokkal hosszabbak, mint más modellek esetében, az ülés pedig alacsonyabban helyezkedik el, ami azt a látszatot kelti, mint ha a vezető egy kicsit feküdne a motoron. Ez a stílus is a szabad gondolkodást hirdeti, ám természetesen nem csak ilyen szemléletű embereket találunk a Chopper-mániások között. Manapság igen elterjedt ez a szép alakú kétkerekű, és ha az utakon látjuk, akkor általában igen lassan közlekednek vele, mert ezt a motort, bizony, jól meg kell nézni. A Choppereket nem száguldásra találták ki, hanem motorozásra. Ezek a modellek szinte csak az USA-ra jellemzőek, igaz, a világon mindenhol van belőlük, de csak nagyon kevés. Chopperezni nagy élvezet, aki pedig még nem tapasztalta meg, az mindenképp pótolja a mulasztását.

 

BMW

1923-ban az R32-vel kezdődött a BMW kétkerekűinek története, hiszen a vállalat ekkor indította el az új termelési ágazatát, vagyis a motorkerékpárok gyártását. Az első modell szíve egy, a menetirányra merőlegesen beépített, egymással szemben fekvő, négyütemű és kéthengeres boxermotor volt, az erőátvitel a kardántengely segítségével valósult meg. A háború alatt a cég a hadseregnek dolgozott, ekkor került forgalomba a híres oldalkocsis, 750-es modell, mellyel hátramentbe kapcsolva is lehetett tolatni. 1940-ben a szovjetek megvették az R71-es gyártási jogát, és később ebből lett az izsevszki motorgyár Ural modellje, melyet még ma is forgalmaznak. A BMW sok válságot túlélt. A Honda vezette japán dömping közepén helyesnek bizonyult az a stratégia, amelyet a BMW követett, hiszen egyre több csúcsminőségű járgány gördült le a futószalagjairól.

A ’70-es évek közepén piacra került az R100 és az RS modell 200 km/h végsebességgel, az utóbbit — a motorgyártás történelmében elsőként — szélcsatornában fejlesztették ki. 1983-ban megjelent a K sorozat is. A cég először építette hosszirányba a négyhengeres erőforrást, 987 köbcentivel, 1,2 literes tartállyal, és a jármű 280 km/h végsebességre volt képes. A ’80-as években a gép fejlesztésein kívül megjelent a blokkolásgátló (ABS), mely ma már minden típuson szériafelszerelésnek számít. A kínálathoz tartozik még a hátsó kerék megcsúszását megakadályozó kipörgésgátló vagy a gombnyomásra szabályozható verseny-blokkolásgátló, illetve a csúszós úton a biztonságos vezetést segítő dinamikus vonóerő-szabályozás. Ennek a kütyünek az a szerepe, hogy érzékeli a motor dőlésszögét, és úgy szabályozza a hajtónyomatékot, hogy a hátsó kerék ne pörögjön ki.

1993-ban egy újabb érdekes modell jelent meg a színen, mégpedig a Telelever. A kerékvezetés feladatát a televilla vette át, miközben a rugózás és a csillapítás feladatát a központi rugós tag végezte el. A sok sikeres projektum között akadtak melléfogások is, mint a kabinos C1 robogó, melyet a piac nem fogadott kellő lelkesedéssel. Nagyon érdekes járgány volt, hiszen a vezetőülés fölé bukókeretes tetőt építettek. A motoros egy biztonsági övvel csatolta be magát, ezért nem kellett bukósisakot viselnie. Ezt a típust csupán néhány évig forgalmazták.

A cég tervei között szerepel az elektromos motorkerékpár, melynek a maximális teljesítménye 47,5 lóerő, és 6,2 másodperc alatt tud felgyorsulni 100 km/h-ra. A hatótáv elérheti a 100 km-t is, a lemerült akkumulátorokat pedig háztartási hálózaton három-négy óra alatt lehet felölteni. Kíváncsian várjuk, hogy mikor kerül szabad eladásra.

 

Ducati

A Ducati Motor Holding egy olasz motorkerékpár-gyártó cég, mely a második világháború óta kiemelkedő teljesítményt nyújt a motorversenyben és a -gyártásban is. A ’60-as években ebből az üzemből kerültek ki a kor legerősebb motorkerékpárjai, melyek V és ikermotorral is készültek. 1952-ben jelent meg a futurisztikus, 175 köbcentis Cruiser modell, melybe elektromos önindítót és automata sebességváltót szereltek. Tíz évvel később már a 250 köbcentis motor debütált, mely 150 km/h végsebességre volt képes. A Ducati jelentős sporttradíciója a 916-os megszületésével folytatódott, mely egy nagy teljesítményű motornak számított. A cég termékei főleg a sport kategóriában érnek el szép sikereket, az utcán nagyon keveset láthatunk belőlük.

 

Magyar motorkerékpárok

Ezekről a modellekről nagyon keveset hallunk, vagy egyáltalán nem is tudunk róluk. Nagy sikereket nem arattak ugyan, de mégis ott voltak a motorkerékpár-gyártás élvonalában. A belső égésű motorok üzembiztos működésének két legfontosabb problémáját is magyarok oldották meg: 1885-ben a transzformátor tette lehetővé a nagyfeszültségű szikragyújtást, 1896-ban pedig a porlasztó gondoskodott az üzemanyag legcélszerűbb adagolásáról.

Az első szériában gyártott magyar motorkerékpár a Méray 500 volt. A Méray fivérek a háború után felvásároltak mindenféle roncsmotorkerékpárt. Ezeknek a motorjait aztán saját szerkesztésű, erősebb, egyenes csövekből álló vázba helyezték. Az így született közlekedési eszközök mind gazdára találtak, ezért a fivérek elhatározták, hogy saját gyárat alapítanak. 1923-tól 1948-ig készítettek járműveket. Saját vázaikba főleg angol motorblokkokat szereltek, 175-től 1000 köbcentiig.

Egy másik ismert magyar motorkerékpár a Mátra, melynek gyártása egy pincében kezdődött. 100 és 123 köbcentis motorral is készült. Az első magyar kismotoros Grand Prix-t győztesként fejezték be a Mátrák, majd 1939-ben a Millenárison 87,7 km/h átlagsebességgel pályarekordot értek el. Az államosítás után egy politikai döntés értelmében motorkerékpárt már csak Csepelen készíthettek. Ebben az időben gyártották a híres 100, majd 125-ös Csepeleket. 1950-ben megjelent a 250 köbcentis motor. A modelleket 1968-ig fejlesztették. A franciaországi 24 órás versenyen két magyar versenymotor állt rajthoz a 250-es kategóriában. Első és harmadik helyen végeztek.

Magyar termék volt továbbá a Tünde nevezetű, 175 köbcentis robogó, valamint az 50 köbcentis Panni. A Pannónia egy valóban sikeres modellnek számított, viszont a gyártását csak rövid ideig tudták fenntartani. Amikor megszüntették, az egész társadalom sajnálkozva fogadta a hírt, ám az újrakezdéshez nem volt sem akarat, sem tőke. A gyártást 1987-ben végleg leállították.

A háromrészes sorozatunkban bemutatott motorkerékpárok csak egy kis részét alkotják a létező modelleknek, és mivel nem tudunk mindegyikről nagy terjedelemben írni, csak a legismertebbeket vettük számba. A nagy motorok újabban ismét hódítani kezdenek, ebben közrejátszik a hatalmas választék és valószínűleg a jobb életszínvonal is.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Mérföldkő rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..