A Belgrádba élő Vincze István és Márta
Több mint negyven évvel ezelőtt a gombosi vasútállomáson a Szabadkára induló motoros vonatra felszálló utasok között tolongott két újdonsült gimnazista is, Márta és István. A nagyvilágba készülő fiatalokat kikísérő szülők közül Márta édesanyja aggódva fordult Istvánhoz: ,,Vigyázz Mártára!' - mondta.
- István olyan lelkiismeretesen betartotta édesanyám kérését, hogy Szabadkán, a gimnáziumi éveink alatt addigi pajtási viszonyunk barátsággá érlelődött. Ez az egymás iránti felelősségteljes baráti kapcsolat teljesedett ki aztán a házasságban, amely idestova harmincnégy éve tart - vázolja röviden az előzményeket férjére pillantva Márta, amikor a gombosi Strandon készülő bográcsos mellől félrevonulunk. A majálist rendszerint itt, a szülőfaluban tölti a Belgrádban élő család, az idén azonban korábra kellett időzíteni a Vincze nagyszülők látogatásával egybekötött kirándulást, mert az idősebbik fiúnak már elsején vissza kell utaznia Budapestre.
- Igen, a fiaink felnőttek. Andor fiunk harminchárom, Olivér pedig harminckét éves. Az idősebbik a régészeten végzett, majd a bútorrestaurátor szakmát sajátította el. Angliába ment továbbképzésre. Nemcsak szakismerete bővült, hanem a család is, mert december harmincadika óta egy kis menyünk is van. Egy könyvrestaurálást tanuló új-zélandi kislányt vett feleségül Andor. Az eljegyzést novemberben Gomboson a Tűzoltóotthonban rendeztük meg a mi hagyományaink szerint, és habár az esküvőre nem tudtunk eljutni, kárpótol bennünket a róla készült videó-beszámoló, hiszen menyünk nemcsak a magyaros kötényével mutatta ki az irántunk érzett tiszteletét, hanem asztalukat is kalocsai hímzésű asztalkendő díszítette, a zenekar pedig kottából a Dankó Pista-nótáktól kezdve a Kék Duna keringőig mindent játszott a lakodalomban. Most Cambrige-ben élnek. Olivér fiunk folytatja apja hivatását, csillagász, jelenleg a doktorátusi fokozatán dolgozik Budapesten Marie Curie-ösztöndíjasként. Most a kis kedvencünk, Piki, a japán spániel kényszerít bennünket arra, hogy rendszeresen tegyünk vele egy nagy sétát a Duna vagy a Száva partján. Vele járunk a piacra, ő vár bennünket haza a munkából - ecseteli a megváltozott körülményeiket a belgrádi Hungarológiai Tanszéken állandó lektorként dolgozó Márta.
- Ezenkívül pedig szabad időnket a hegymászók egyesületének kirándulásai, valamint a Belgrádi Magyar Művelődési Egyesület rendezvényeinek szervezése tölti ki. Ebben az egyesületben én vagyok az elnök, Márta pedig a titkár. Ebben is kiegészítjük egymást - mondja a belgrádi és újvidéki egyetemeken oktatást is végző Vincze István csillagász, tudományos kutató.
- Tétlenül soha sem töltöttünk egyetlen percet sem. Házasságunk kezdetén a gombosi iskolában dolgoztam, majd amikor István a belgrádi Csillagvizsgálóban kapott állást, Torontálvásárhelyre költöztünk, és ott tanítottam magyart a dél-bánáti diákoknak. Álmaimban gyakran visszatérnek az ott eltöltött évek szép emlékei. Gyermekeinknek, amellett, hogy a vakációt rendszerint Gomboson a nagyszülőknél töltötték, sikerült megadni, hogy természetes, falusi környezetben nevelkedjenek. Végül mégiscsak Belgrádba költöztünk. Habár két évig a munkanélküliek listáján voltam, nem mondhatom, hogy unatkoztam. Felfrissítettem a nagyszülőktől, szülőktől tanult kézimunkázó ismereteimet, és gombosi magyaros mintával díszített kerámia- és égetettagyag-tárgyakat, brossokat készítettem - mondja Márta, aki az újvidéki Magyar Tanszéken szerzett diplomát. Jó választásnak bizonyult az agyagozás, ám két év múltán a Szerb Képviselőházban kapott fordítói állást, így az iparművészet emberközeli világát kénytelen volt felváltani a rideg politikai és jogi kifejezések szürkeségével.
- Sava Babiæ tanár úrnak köszönhetem, hogy ismét kedvemre való munkát végezhetek. Amikor tíz évvel ezelőtt a filológiai karon elindította a hungarológiai tanszéket, lektori állást kínált fel. Örömmel fogadtam el. Tíz éve tehát ismét a nyelvnek és az irodalomnak élhetek, meg persze a csillagászatnak, mert ha csak tehetjük, férjemmel elkísérjük egymást a tanácskozásokra, továbbképzésekre. Bejártuk Erdélyt, ahol István a magyar irodalmi ismereteit elevenítette fel, bővítette, én pedig általa nemcsak a csillagos eget, a naptevékenység hatását, hanem a világot is megismerhetem. Huszonötödik házassági évfordulónkat így Japánba ünnepelhettük, ahova egy tudományos tanácskozásra kísértem el, de jártunk Bulgáriában, Görögországban, Capri szigetén, szóval annyifelé, hogy lassan nemcsak hallgatom a tudományos előadásokat, hanem már kezdem érteni is, miről beszélnek. Nap mint nap megtapasztaltam, hogy mennyire összecsiszolódik két ember, még ha alapvetően eltérő érdeklődéskörű, és gondolkodásúak is - fejti ki a nyelvi kifejezés gyorsaságát kedvelő lektor. Meg is jegyzi, míg István a nyugodt, elmélyült kutatások alapján éri el az eredményeket, addig őt a tanárokat jellemző tulajdonság motiválja, szeret azonnal visszajelzést kapni a beszélgetőtárstól. Az évek múlásával azonban a tanári hivatás gyakorlásában is közeledett egymáshoz a Gombosról útra kelt belgrádi házaspár.
- Először csak vendégelőadóként tanítottam Budapesten. Amikor hazajöttem, azt mondták, ha külföldön tudok tanítani, akkor itthon is kamatoztathatom tudásomat. Először csak a belgrádi egyetemen, ma pedig már Újvidéken is tanítok - mondja Vincze István, a belgrádi Csillagvizsgáló szakmunkatársa, a Belgrádi Magyarok Művelődési Egyesületének elnöke.
- Mindig van programunk. Ez segít hozzá, hogy otthonosabban mozogjunk a Belgrádban élő magyarok körében. Egyesületünk a Tanszékkel együttműködve tartja rendezvényeit. De tartunk műsorokat a Szent Péter-templomban is, ahol egyébként szombatonként a délután fél ötkor kezdődő szentmisén magyarul is elhangzanak a szentírási olvasmányok. Az idő múlásával azonban egyre kevesebben tudnak már eljönni a találkozásokra. Míg korábban olykor hetvenen is megjelentek, most jó, ha húszan együtt vagyunk. A fiatalok valahogy nem tudnak felzárkózni közénk, nem igénylik a közösségi életet - mondja a Vincze házaspár, akik egyébként nagy természetjárók is, így baráti társaságuk már a hegymászók egyesületében szerzett ismerősökkel is bővült. Nekik is szerveztek már közös kirándulást Szentendrére, hajóutat Esztergomba, Balatonfüreden pedig az Emlékparkban Sava Babiæ kezdeményezésére Hamvas Béla emlékére ültettek közösen fát. Honnan az energia, a lendület?
- Szeretjük a természetet, és talán ez tölt fel bennünket pozitív energiával. Ez segít bennünket, hogy helyt tudjunk állni.