A közelmúltban kirobbant plágiumbotrány igencsak felkorbácsolta a kedélyeket. Különösképpen azoknak okozott bosszúságot, akik időt, energiát — és nem utolsósorban — pénzt áldoznak arra, hogy fáradságos munkával megszerezzék a doktori titulust. Manapság már egy-egy doktori disszertáció szigorú előírásoknak kell, hogy megfeleljen, és nem mellékes, hogy a számítógép, valamint a világháló jelentős segítség az esetleges „átvett”, „kimásolt” szövegrészek (vagy akár egész tudományos dolgozatok) feltárásához. Ha a szakbizottság észreveszi, hogy a doktorandusz plagizált, akár el is tilthatja a további tanulmányaitól.

Két, doktori disszertációját készítő személyt kérdeztünk a tudományos fokozat megszerzésének folyamatáról. Mindketten elítélik a plagizálást, és úgy vélik, hogy a doktorátust saját erőből kell megszerezni, hiszen mindaz, amivel ennek elérése jár, a javukra van.

Csak teljes odaadással van értelme

Kormányos Róbert, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium igazgatója az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Karán, pontosabban a mikrobiológiai tanszéken szeretné megszerezni tudományos fokozatát. Megkeresésemre azt mondta, ő nem szokványos doktorandusz, hiszen jóval később iratkozott be a képzésre, mint ahogyan az manapság illik.

— Számomra egy kicsit furcsa, hogy a fiatalok az egyetem befejezése után azonnal doktori iskolába jelentkeznek, miközben a leendő szakmájukban még nem is dolgoztak, de most ez a divat, ez más országokban is így van. Régebben el kellett tölteni néhány évet egy munkahelyen, amely lehetett az egyetemen vagy a kutatóintézetben, esetleg az iparban, utána jött a magiszteri vizsga, majd később, az egyetemi diploma megszerzése után tíz-tizenöt évvel juthatott el a jelölt a doktori fokozatig. Én egy harminc éve tartó szakmai hobbim, a gyógyhatású nagygombák által kerültem a doktori iskola közelébe. A témára vonatkozó szakirodalmat szerb, magyar és angol nyelven is követem. Egész Vajdaságból és Szerbia nagyobb részéből is jönnek hozzám szakmai tanácsokért a gyógygombák termesztésével kapcsolatban. Az én esetem azért is más, mert az oklevelemet nem a bolognai rendszerben szereztem, és kiderült, hogy nincs elég pontom. Először be kellett iratkoznom egy mesterképzésre, ahol a megfelelő tantárgyak összeválogatásával megszereztem a hiányzó pontokat. Doktorandusz hallgatókat vagy projektumok terhére tudnak felvenni, vagy önköltségesen. Az utóbbi esetben a doktorihoz szükséges kutatómunkát nem az egyetemen végzi az ember, hanem találnia kell egy külső intézményt vagy egy vállalatot a magánszférában. Én már korábban is kapcsolatban voltam egy budapesti DNS-laborral, megkaptam az engedélyt, hogy ott végezzem a kutatómunkámat, a tanszékről pedig megszereztem a szükséges jóváhagyást. Voltak szakmai publikációim, és bizonyos jegyzetek megírásában is részt vettem, de a doktori iskolában elsősorban nem ezekre van szükség, hanem eminens tudományos folyóiratokban megjelentetett munkákra.

Ahol én folytatom a tanulmányaimat, ott egy év az önköltséges doktoranduszoknak 150 000 dinárba kerül, ami nem kevés, és ennek a későbbiek során meg is kellene térülnie. Én is önköltségből tanulok, de a munkahelyem támogatásával, mivel a tehetséggondozó intézményekben hallgatólagos követelmény, hogy a tanári kar bizonyos százalékának tudományos fokozata legyen.

A „diák” a beiratkozás dátumától számítva hat év alatt köteles megvédeni a doktori disszertációját. Aki mindvégig az egyetemen dolgozik, annak talán kevesebb idő is elég ehhez, aki azonban más területen tevékenykedik, annak tovább tart. A hatéves keretbe azonban mindenkinek bele kell férnie. A vizsgákat az első két évben kell letenni. Nálunk például nem sok, mindössze hat-nyolc vizsga van, de ezek elég fajsúlyosak. Utána vagy már közben is folyik a kutatás, de mielőtt az ember bejelentené a disszertációját, munkája eredményét publikálnia kell a kijelölt folyóiratok valamelyikében.

• Mi a véleményed a plágiumbotrányokról, a hamis doktorikról?

— A régebbi időkben ez könnyebben előfordulhatott, manapság azonban meglehetősen szigorúak a szabályok, és az ellenőrzésnek is vannak jó eszközei. Több olyan szövegellenőrző program is létezik, amely a plágium kiszűrését segíti. A tudományos folyóiratok nagyon ügyelnek rá, hogy ilyesmire ne kerülhessen sor, mert ezzel csökken a renoméjuk. Én elhiszem, hogy amikor még nem létezett internet, és a doktori munkát írógéppel írták, egy másik nyelvű dolgozatot részleteiben vagy akár szóról szóra is le lehetett fordítani, „még egyszer el lehetett adni”. Manapság azonban gyorsan lebukna, aki ilyesmire vetemedne. Úgy gondolom, hogy ha az ember ennyi időt, energiát és nem utolsósorban pénzt áldoz a tudományos fokozat megszerzésére, akkor a munkát csak kellő komolysággal végezheti, nagyjából vagy egy kicsit plagizálva nincs értelme.

Ahány ház, annyi szokás

Pavlovszki Róbert filozófus és etikatanár Magyarországon igyekszik doktorálni a filozófiai tudományok tárgykörében.

— Tapasztalataim szerint itt, Magyarországon is nagyjából érvényesülni látszik az ahány ház, annyi szokás mondás, hiszen a doktorifokozat-szerzés intézményről intézményre, doktori iskoláról doktori iskolára más és más. A szerb viszonyokat nem ismerem, nagyon leszűkítve „csak” a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának doktorijáról tudok nyilatkozni. Az alapkövetelmény a doktori fokozat megszerzéséhez — a disszertáció megírásán túl — a fokozatszerzési kérelem a Doktori Tanácshoz (a témavezető aláírásával), két C típusú komplex középfokú nyelvvizsga idegen nyelvből, legalább öt publikáció és azok lenyomatai (itt érdemes — noha még nem kötelező — regisztrálni az MTMT-be, a Magyar Tudományos Művek Tárába, mivel a doktorandusz vagy a doktorjelölt tudományos munkája ezáltal átláthatóvá válik). Az előbbivel kapcsolatban megjegyezném, hogy a doktori iskolában szerzett abszolutórium nem jár automatikus fokozatszerzési eljárásban való részvétellel, ezért van szükség kérelemre, melynek elfogadásával a jelentkező doktorjelöltté válik, és legfeljebb két éve van rá, hogy megvédje a disszertációját. Ha ez alatt idő alatt nem teszi meg, akkor a doktori eljárást újra kell indítania. A konferenciákon való részvétel (előadóként) különösen ajánlott — annak ellenére, hogy csak a publikációkért jár pont, az előadásokért nem —, mivel ezeken a jelöltnek módja van találkozni azzal a tudományos közösséggel, amelynek a doktori fokozat elnyerésével tagja kíván lenni. Nem beszélve arról, hogy a konferenciákra eleve egy absztrakttal kell jelentkezni, és ha az illető meghívást kap, az már előrevetíti a szakmai színvonalat. Az adminisztrációs jellegű követelményeken túl maga a doktori iskola is támaszthat (sokszor erőteljesen sugalmazott) elvárásokat, mint például a kutatómunkában való kötelező részvétel, szövegfordítás, tanszéki kurzusok megtartása, szerkesztői teendők stb. Ezek mind-mind nagy hasznunkra vannak saját kutatásunkban is, legfőképpen a látókör bővítését illetően.