А következőkben arról írok, hogy véleményem szerint mi kell a dallamszerzéshez. Azt remélem, hogy ez a szöveg segítséget nyújt azoknak, akikben ehhez megvan a szikra, a hajlam, akik énekelni szeretnék a verset, vagy akik dallamot szereznének — melódiát komponálnának — a vers szövegéhez.

ALÁZAT — Körültekintően, alázattal kell dallamra ültetni a verset! Nem azt kell bizonyítani, hogy zseniális zenész az ember, hanem „csak” azt, hogy a költő alkotásának, a versnek feltétel nélküli híve, tolmácsolója. Ezt megvalósítani, elhitetni nem könnyű feladat. Célunk az legyen, hogy a verset elfogadtassuk, megszerettessük, mondanivalóját kirajzoltabban „tálaljuk”. De ezt sem szabad túlzásba vinni!

A NYELV — Anyanyelvünk szeretete, tisztelete és ismerete nagyon nagy segítség a dallamszerzőnek. E téren igyekezzünk állandóan fejlődni! A beszélt és énekelt anyanyelvű szöveg közötti természetes kapcsolatot nem rombolhatjuk szét zenénkkel. Kosztolányi Dezsőnek az anyanyelvről szóló írásait őszinte szívvel ajánlom mindenkinek. Ő az anyanyelv édességére és végtelenségére is rácsodálkozott, amikor így fogalmazott: „A nyelv, rejtetten, mindenre emlékszik. Az fölveszi magába a múlt elfelejtett szokásait, melyek tovább bujkálnak benne, homályosan.” Ugyanez a következtetés olvasható több helyütt is a kortárs „nyelvrégész” író, Czakó Gábor könyveiben. Lényeges gondolat, mert a nyelvünkből fakadó múlt- és önismerettel fölvértezve logikus zenei kifejezésekkel élhetünk egy-egy szöveg esetén. A nagy zenészek fontosnak tartják a nyelvet. Gondoljunk bele, milyen szeretettel, féltéssel beszélt és írt az anyanyelvről Kodály Zoltán is, aki a magyar nyelvet színesebbé szerette volna tenni a középzárt ë hang köznyelvbe való beemelésével. Ha belenézünk népdallejegyzéseibe, megfigyelhetjük, hogyan óvta, pátyolgatta az énekelve kimondott szavakat azzal is, hogy a kiejtés szerinti szótagolást jelölve a hangzás hiteles képét tárja az olvasó elé. Nyelvünk két nagyon fontos tulajdonságát soha nem szabad szem elől téveszteni. Az egyik: a természetes magyar beszéd hanglejtése, dallama ereszkedő; a másik: beszédünkben a szavaknak mindig az első szótagja a hangsúlyos. Ha ezt a két szabályt be tudjuk tartani, zenénkkel „le tudjuk követni”, már tettünk egy lépést a szöveg megfelelő dallamának megalkotásához. Persze ezek a szabályok nincsenek kőbe vésve. Előfordul, hogy kivételt kell tennünk, vagy szándékosan kivételezünk valamilyen hatás elérése céljából.

A KÖLTÉSZET ÉS A KÖLTŐK ISMERETE — Mártózzunk meg a költészet kékségében! Móra Ferenc szerint „A költészet kék, mint a rézgálic, s igen alkalmatos arra, hogy a belénk esett fenerosszpóra ellen védekezzünk vele.” Ismerkedjünk a líra teljességével: tekintsük át klasszikusainkat, a kortárs költészetet, a vallásos verseket és a népköltészetet, a fordításokba is belekóstolhatunk. Szerezzünk ismereteket a költészetről. Olvassunk verselemzéseket, mert a bennük előforduló képzettársítások átgondolása jó előgyakorlat lehet szöveg–dallam társításainkhoz. Ha lehetséges, személyesen ismerjük meg a költőket, versírókat. Néhányszor úgy fogtam a dallamszerzésbe, hogy először a vers szerzőjének habitusához jól fekvő (általam odaillőnek tartott) hangsort határoztam meg. Az elismert és népszerű költők mellett érdemes odafigyelni a többiekre is, mert verseik aktuálisak lehetnek bizonyos helyzetekben. Nem egy szerzőt ismerek, aki nem vallja magát költőnek, de olyan verseket írt, amelyeket érdemes a szélesebb közönséggel megismertetni. A kevésbé dédelgetett versszerzők költői mivoltának tudatosítása, elfogadtatása a versénekesi/verséneklői küldetés fontos része.

MILYEN VERSHEZ ÍRJUNK DALLAMOT? — Vannak olyan vélemények is, hogy a nagyon jó verset nem kell megzenésíteni, mert azzal csak rontunk rajta. Ez sok esetben botorság, arról viszont már számos alkalommal megbizonyosodhattunk, hogy a középszerű verset látványosan gazdagítja a hozzá társított dallam. Magam mindig kerültem és senkinek sem tanácsoltam az imák, imához hasonló, imának tűnő versek dallamosítását. A nagyon hosszú és a rövid versek különös figyelmet kívánnak, de egyszerű megoldásokkal dallá, dalszerűvé formálhatóak, a rövidek például ismétléssel, a hosszúak pedig strófaösszevonással. A szabadversek igazi kihívásnak számítanak, bátran írjunk ezekhez is dallamot! Babits szerint: „Szabad vers mindig volt, és mindig csak egy versforma volt a sok közül: egyike a legrégibb versformáknak.” S ami a tartalmat illeti: szólhat a vers cipőfűzőről, gyermekkorról, szerelemről, szülőföldről, az élet minden mozzanatáról, bármelyikhez írható dallam.

Zenei alaptudás — Zenei hang, hangjegyírás, hangközök, hangsorok, ritmus, tempó, akkordok… — érdemes tisztában lenni az alapfogalmakkal. Aki nagyon hiányos zenei tudással fog bele a dallamszerzésbe, már a kezdetekkor akadályba fog ütközni. Véleményem szerint az általános iskolai zeneoktatás megfelelő alapot adhat, és ha ezt kevésnek érzi az ember, hozzá lehet tanulni. Ma már a világhálón viszonylag könnyen elérhetőek a zenei alapismeretekkel, hangjegyírással kapcsolatos kurzusok.

Zenei anyanyelv — Az általános zenei alaptudás mellett jó, ha a magyar népzenét, zenei anyanyelvünket is ismerjük, ennek alátámasztására újra Babitsot idézném: „Művészetben aligha nélkülözhetők a hagyományok: hisz a művészet lényege maga hagyományszerű momentumokon alapul.” Idekívánkozik még Nagy László gondolata is, melyet Sebő Ferenc énekelt versei kapcsán fogalmazott meg: „Az újkori versek Sebő-szerzette dallamai azért olyan megragadóak, mert szigorúan őrzik a zenei anyanyelv tisztaságát.” És lényeges az a Sebő Ferenc által fölismert tény is, hogy a ma ismert népdalaink, balladáink valójában népi használatban tovább élő énekelt versek. Zenei anyanyelvünkről Kodály, Bartók és követőik — Vargyas Lajos, Bárdos Lajos, Sárosi Bálint, Járdányi Pál, Kiss Lajos, Paksa Katalin, Dobszay László és mások — adnak átfogó képet. Vajdasági jellegzetességeit Bodor Anikó, Király Ernő és Burány Béla írásai által ismerhetjük meg, de érdemes más magyar tájakra is kitekinteni. Kukkantsunk bele az erdélyiek — Seprődi János, Jagamas János, Kallós Zoltán — és a felvidéki Manga János, Ág Tibor közleményeibe, gyűjtéseibe is.

Szöveg-dallam kapcsolat — A szöveg és a dallam kapcsolatáról érdemes minden elérhető írást elolvasni, valamennyi erről szóló értekezést meghallgatni. Általános vélemény, hogy vokális (énekelt) zene esetén a szövegnek és a dallamnak egyensúlyban kell lennie (egyik se nyomja el a másikat), és helyesen kell illeszkednie — erre mondják, hogy jó az előadás prozódiája. Hozzáteszem: zenével előadott énekelt vers esetén mindig a szöveget kell előtérbe helyezni legalább egy árnyalatnyival. Nagyon kínos olyan énekelt verset hallgatni, amelynél nem érthető a szöveg a túl erős hangszerkíséret miatt. Ezzel a hibával sajnos gyakran találkozunk.

A vers megtanulása — Mindenképp ajánlatos fejből megtanulnunk a költeményt, ez hozzásegít ahhoz, hogy egészen könnyen, minden erőfeszítés nélkül, szinte spontánul megjelenjen tudatunkban a benne rejlő dallam. Az élet, az alkotás különleges, áldott pillanatai ezek. Ne szalasszuk el az ilyen momentumokat, mindig legyünk résen — a legjobb, ha rögtön rögzítjük a dallamot. Ha nem énekeltük diktafonra, vagy nem kottáztuk le, később hiába kutatunk utána emlékezetünk berkeiben, elillan. Nem mindenkivel fordul elő, hogy hirtelen ihletett állapotba kerül — még ha valakivel egyszer-kétszer megesett is, nem biztos, hogy harmadszor is megtörténik vele. Hát igen, ez a Múzsa, a titokzatos, a szeszélyes, de évezredek óta létező, aki ritkán száll alá az egekből. De ha kitartó munkával, alázattal fordulunk a költészet felé, biztosan meg fog jelenni.

A dallam türelmes kimunkálása — Ismerünk költőket, akik úgy vélik, soha nincs befejezve az alkotásuk, pillanatnyi lelkiállapotuktól függően mindig változtatnak/változtatnának művükön. Dallamszerzés esetén ezt az elvet nem követhetjük, de a túl gyors munkát sem ajánlanám, mert ha közzétettük alkotásunkat akár hangzó, akár írott formában, azt a közvélemény véglegesnek tekinti. Ajánlom, hogy már a dallam kezdeti formálása során írjuk le a kialakuló kottaképet, így vizuálisan is elemezhetjük alkotásunkat, részleteiben és egészében egyaránt.

A dallamszerzésben — mint minden más tevékenységben is — tartsuk szem előtt a következő irányelveket. Csak olyan alkotást bocsássunk a nyilvánosság elé, amely a tudásunkhoz, képességeinkhez mérten a legjobb.