E hónap közepén egy harmincöt tagú csoport érkezett a romániai Ótelekről a bánáti kis faluba, Tóbára. A két falu között 2013 novemberében jött létre a barátság. Azóta a tóbaiak, a művelődési egyesület színjátszói, a civil szervezetek képviselői már kétszer jártak a romániai településen.
Most az ótelekiek fogadták el a tóbai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület meghívását. A vendégszereplésre a felújított színházteremben került sor.
Az előadás előtt Lackó Farkas Erzsébet, a helyi közösség elnöke köszöntötte a fellépőket, a meghívott vendégeket és a közönséget. Örömét fejezte ki, amiért a két település között nagyon jó viszony alakult ki, s bízik a további együttműködésben. Szabó Csaba Zoltán, Ótelek polgármestere elmondta, a két település nagyon sokban hasonlít egymásra. E falvak lakosai, emberei egyszerű életet élnek a maguk kis közösségében.
A műsorvezető szerepét az óteleki Talpai Adél osztálytanító töltötte be. A Magyarul Magyarokért Színjátszó Társulat tagjai négy népi komédiával, jelenettel érkeztek, sőt a végén tánccal is felléptek.
Az első jelenetben olyan kereskedőkre ismerhettünk rá, akik mindent szeretnének eladni a vásárlónak, olyan dolgokat is, amelyekre nincs szüksége. A címe: Mindent a vevőért! A Helén és a tehén, illetve a Beteg disznó című darabok félreértéseken alapultak, melyekből humoros szituációk kerekedtek. A közönség szinte dőlt a nevetéstől. Az utolsó jelenet két szomszédasszonya, Juliska és Mariska tipikus falusi ügyekről trécselt, panaszkodott.
A néptánccsoport alföldi táncokat mutatott be. A középkorú táncosok fürgén, s ami még fontosabb, mosolyogva és szívből táncoltak. A program végén természetesen a vastaps sem maradt el.
A műsor után beszélgetés, ismerkedés következett. A vendégek elmondták, hogy az egyesületük egy baráti társaságból alakult ki. Általában hétvégeken jönnek össze, s a közös főzések alatt próbálnak. Az anyagi kiadások nagyobb részét maguk fedezik, de nemrég egy pályázaton is nyertek, s ebből a pénzből vehették meg a népviseletüket, a táncruhájukat. Kiderült, hogy náluk sem könnyű a megélhetés, a mintegy 800 lakosú falu is sajnos egyre fogyatkozik.
A nézők közül sokan megjegyezték, hogy jó volt ennyit nevetni, a felhőtlen szórakozás mindenkinek jólesett. Az idős bácsik, nénik sem bánták, hogy bár bottal és nehézkesen, de eljöttek megnézni a vendégelőadást.
A két település lakosai között rokonság is fennáll. A 60-as és a 70-es években gyakran jártak egymáshoz egyik országból a másikba, s most újra lehetőség adódott megerősíteni az elhalványulni látszó barátságot, rokoni szálakat.
