A privatizációs ügynökség honlapján közzétett legújabb lista szerint 38 médiumot kínálnak eladásra. Köztük van az újvidéki Dnevnik, a Tanjug szerb hírügynökség, a szintén székvárosi Apolo tájékoztatási központ és a Szabadkai Rádió is. A legdrágább közülük a Dnevnik médiavállalat, melynek a kikiáltási ára majdnem 7,4 millió euró, míg a 72 éve létező Tanjugot 760 000 euróért lehet megvásárolni. A borsosabb árfekvésűek közé tartozik még a szabácsi (šabaci) rádió (mintegy 595 000 euró), de az érdeklődők 3400 vagy 2800 euróért is találhatnak maguknak kedvükre való rádióállomást, míg az egyik észak-bánáti község tájékoztatási központját mindössze 470 euróért vesztegetnék. Vagyis egy jobb havi fizetésből akár médiatulajdonossá válhat az ember. Persze mindenki tudja, az igazi kiadások még csak azután következnek. Könnyű az üzletet nyélbe ütni, de a rádiót vagy a televíziót fenn is kell tartani, sőt, nem ártana nyereségesen működtetni.

A felsorolásból kihagytam a vajdasági magyarság számára talán legjelentősebb Szabadkai Rádiót, melyet 40 000 euróra becsültek fel. Tudom, hogy mások egy másik, a saját szűkebb környezetükben létező rádiót helyeznének a fontossági sorrend élére, de a 47 éves Szabadkai Rádió értéke számunkra az egész napos magyar adásban van. Jelentős napi magyar műsoridővel dolgozik továbbá a topolyai Régió Rádió és a Temerini Rádió (6-7 óra), valamint a törökbecsei NB Rádió (hétköznaponként 4 óra).

A szintén több mint négy évtizede létező Temerini Rádió július 1-jétől néhány napon át csak zenét sugárzott, ám fennáll a lehetőség, hogy fokozatosan visszatér a tájékoztató és az egyéb műsorok készítéséhez. A községi média magánosítását nem hirdették meg ugyan a megszabott határidőn belül, de mivel a Szerbiai Műsorszórási Ügynökség nem vonta meg a rádió frekvenciáját, nincs akadálya a további üzemeltetésének. Illetve egy „pici” mégiscsak van, hiszen az önkormányzat már nem finanszírozhatja tovább az intézményt.

Bizonyos szerb napilapok körkérdésben fordultak a közélet, illetve a politika illusztris, tehetős szereplőihez, és arról faggatták őket, megvásárolnák-e valamelyik médiavállalatot. Nos, a válasz többnyire határozott nem volt. A legtöbben kockázatosnak és bizonytalannak tartják ezt a befektetést. Azon sem kell csodálkoznunk, hogy a dolgozók nem fogadnák örömmel az ingyenes részvényeket, hiszen — a házunk táján maradva — a Régió Rádió működtetése tíz állandó munkással évi 10 millió, a negyven embert foglalkoztató Szabadkai Rádióé pedig mintegy 40 millió dinárt tesz ki. A Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége eddig egyébként tíz főt számlált, de július 1-jén több újságíró távozott, és máshol, főleg külföldön véli megtalálni a további boldogulását.