Küzdenek a gondokkal a közép-bánsági iskolák vezetői: Karl Jenő, Hallai Zoltán, Kovács Zsuzsanna, Csüllög Klára

A XVII. B. Szabó György Emléknapok keretében tanácskozást tartottak Nagybecskereken, amelynek témája A magyar nyelvű oktatás helyzete és jövőképe Közép-Bánságban volt. A szervezők szerint ha leállítani nem is tudják, lassíthatják a fogyatkozást a helyzet feltérképezésével és az adatoknak az illetékes intézményekhez való eljuttatásával.
Bevezetőt mgr. Tóth-Glemba Klára mondott, majd Kelemen Imre elnöklő, a helybeli Nikola Tesla Szakközépiskola tanára elsőként Karl Jenőt, a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola igazgatóját szólította, aki a lukácsfalvi és a szentmihályi dolgozói egységet is képviselte. Az intézmény vezetője azzal kezdte, hogy beszélhetnek bármennyit, a sajtó által világgá is kiálthatják a bánatukat, ez nem elég a változáshoz. Az adatok ugyanis annyira lesújtóak, hogy eljött a cselekvés ideje.
- Be kell ismernünk, hogy végvári vitézek lettünk, ezért ki a falakra, mert baj van! Iskolánk az egyetlen a város területén, ahol még két nyelven folyik az oktatás. A gyerekek száma az osztályokban évről évre csökken. Tavaly 12-13 magyar elsősünk volt, az idén 17-en iratkoztak be, jövőre azonban - a Kolibri óvoda kimutatása alapján - csak kilenc elsőst várhatunk, az utána következő évben kettőt, majd ötöt-hatot, aztán ismét kettőt-hármat. Elgondolkodtató, hogy az öt-hatezer nagybecskereki magyar csak ennyi diákot tud a padokba ültetni. Én a problémát abban is látom, hogy a város területe nagy, a magyarság szétszórtan él, gyakran nagy távolságra az iskolától. Óriási segítség az az autóbusz, amelyet a diáksegélyező egyesület üzemeltet, de úgy tűnik, mégsem elegendő. Ha más politikai szelek kezdenek fújni, várhatólag összevonják a tagozatokat. Szentmihályon jelenleg négy magyar elsős van, szerencsére a tartományi oktatási titkárság engedélyezte az osztály megnyitását. A következő években nem lesz gond, hiszen tíz-tizenkét nebulóra mindig számíthatunk. Nem fűznék hozzá kommentárt, csak összehasonlításként húznám alá, hogy a faluban, amelynek ezer lakosa van, tíz elsős indul iskolába, nálunk, a városban, ahol hatezerre becsüljük a magyarok számát, jövőre csak kilenc. Az ötszázas lélekszámú Lukácsfalván már a hatvanas évektől kezdve összevont tagozatok működnek, két-három gyermek jut egy osztályba.
Muzslyán, Közép-Bánság egyik legnagyobb magyar településén, ahol a legnépesebb magyar iskola található, szintén csökken a tanulók száma. Az 1970-es években a Szervó Mihály Általános Iskolának 1280 diákja volt, az elmúlt harminc év alatt viszont igencsak megfogyatkozott a számuk, jelenleg 930-an vannak.
- A két iskolaépületünkben két évvel ezelőtt 75 magyar elsősünk tanult, tavaly 49, az idén csak 39. Ezen talán nem is kell csodálkoznunk, hiszen most indultak iskolába azok a gyermekek, akik a bombázások évében születtek - mondja Hallai Zoltán igazgató. - Az adataink alapján az elkövetkező időszakban javulás észlelhető, 48-51 beiratkozót várunk. Nagy gondunk, hogy a Sava Kovačević helyi közösség területén megszűnt a magyar óvoda, ami arra készteti a szülőket, hogy a először szerb óvodába, majd szerb tannyelvű osztályba adják a kicsinyeket. Szeretném, ha Közép-Bánság területén ,,leltárba vennénk a pedagógus- és a diákállományt, hogy tudjuk, mennyien vagyunk most, és hányan leszünk az elkövetkező öt évben. A nyolcadikosoknál szorgalmazni kell a magyar középiskolákban való továbbtanulást, ösztöndíjakkal különféle tanári szakokra irányítani őket, mert hatalmas káderhiánnyal is küszködünk. Jó lenne, ha mi is gyakrabban találkoznánk, megosztanánk a problémáinkat, elgondolkoznánk azon, hogyan népszerűsíthetnénk az anyanyelvű oktatást. Nemcsak mi, pedagógusok, hanem a politikai és az egyházi élet jeles képviselői és a civil szervezetek vezetői is.
A tordai Ady Endre Általános Iskola a Banatsko Karađorđevó-i intézmény kihelyezett tagozata. Kovács Zsuzsanna igazgatóhelyettes szerint 1994 óta van ilyen státusa, két éve harcolnak az önállósulásért, de ez a törekvésük lépten-nyomon akadályba ütközik. A jó hír viszont az, hogy diákokban nincsen hiány.
- Pillanatnyilag húsz elsősünk van, a legnagyobb létszámú a negyedik osztály, ahol 28-an vannak, a legkisebb a második osztály 16 tanulóval - mondja. - Magyar nyelven elsőtől nyolcadikig tanulhatnak, az idén van egy kombinált szerb tagozatunk, elsősök és másodikosok. Mivel nincs elég tantermünk, kénytelenek vagyunk két váltásban megszervezni a munkát. Úgy vélem, túlterheltek a diákjaink, az ötödik-hatodikosoknak hetente két-három alkalommal van hét órájuk. Nyolcadikosaink 95%-a sikeresen felvételizik és továbbtanul, magyar nyelven Zentán és Szabadkán, esetleg itt Nagybecskereken, ahol sajnos a magyar középiskolában több tantárgyat is szerbül hallgatnak. Részt veszünk a Bánáti Magyar Iskolaalap munkájában, örülünk, hogy a gyerekeknek nem kell utazniuk, helyet kaptak a diákotthonokban. A tanítóink szakemberek, a tanárainknak viszont csak 70-80 százaléka az. Ami előny: a pedagógusaink falubeliek, így jobban szívügyüknek tartják az iskolát. Végül örömmel jelenthetem be, hogy minket nem fenyeget az összevont tagozatok veszélye, hiszen a következő öt évben 14-18 között alakul az elsősök száma.
A szerbittabéi Miloš Crnjanski Általános Iskoláról, ahova a magyarittabéi gyermekek is járnak, sokat cikkezett a sajtó. Egészen pontosan a magyar iskola különválási tervéről, ami dugába dőlt. Sőt, azt sem tudták elérni, hogy egy fedél alatt két iskola működjön, külön tantestülettel. Az egyetlen eredmény, hogy megalakult a magyar aktíva, amelynek döntéshozatali joga ugyan nincs, de javaslatokat tehet a tantestületnek, illetve az igazgatónak. Csüllög Klára igazgatóhelyettes szerint korábban ezek az ötletek általában süket fülekre találtak, de mostanában, elsősorban az új igazgatónőnek köszönhetően, változott a helyzet, sokkal elviselhetőbb a hangulat.
- Tamásfalván is összevont tagozatunk működik, elsőtől negyedikig, tavaly tizenkettő, az idén már csak nyolc tanulóval. Ott ebben a tanévben egyetlen elsőst sem írattak be. Ötödiktől kezdve a központi iskolába ingáznak, összesen 40 kilométert oda-vissza, szerencsére a begaszentgyörgyi község néhány évvel ezelőtt biztosított számukra külön autóbuszt. A nyolc osztályban a magyar tanulók száma jelenleg 94, tavaly 99 volt. Többségük földművescsaládból származik, a szülők iskolai végzettsége alacsony szintű, legfeljebb középiskolájuk van, több gyermek rossz anyagi körülmények között él. Az 1999-ben és a 2000-ben születettek száma a legkisebb, az idén nyolc elsőst oktatunk, jövőre kilencet várunk, aztán ismét lesznek 10-15-en. Arra figyeltünk fel, hogy amíg Magyarittabén is volt iskola, addig a szerbittabéi magyar családok is oda küldték a gyermekeiket, amióta viszont egy épületben dolgozunk, azóta a szerb osztályokba irányítják őket. A legfájóbb pontunk, hogy a felső tagozatokon a tanároknak csak egyharmada rendelkezik megfelelő képesítéssel. A műszaki ismereteket például román ajkú szakember adja elő szerb nyelven a magyar diákoknak is. Már a környezetünk szemében is csökkent ezért a becsületünk, a szülők azt hangoztatják, hogy nálunk akárki taníthat, aki bejön az utcáról. Pedig ez nem megy az eredményeink kárára, hiszen a tanulóink nemcsak a különböző szintű versenyeken, hanem a középiskolákban is megállják a helyüket.
A tanácskozás végén zárszót Kaszás Károly, a Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület ügyvezetője mondott, s összegezték a legégetőbb gondokat is. Ide sorolták - többek között - a magyar óvodák és a szakemberek hiányát, de legalább ekkora probléma a kialakulatlan identitástudat is. Mint elhangzott, a szülőket anyagilag is érdekeltté lehetne tenni az iránt, hogy magyar tagozatra írassák a gyerekeiket (pl. ingyenes taneszközökkel), az iskoláknak viszont piacorientált programokat kellene kialakítaniuk. Tóth-Glemba Klára hozzáfűzte, a B. Szabó György Emlékbizottság a jövőben is tervez hasonló tematikájú összejöveteleket, de azt is reméli, hogy nem állnak meg a puszta beszélgetésnél, sikerül továbblépniük, mert csak így törhetik meg azt az elfásultságot, amely a bánságiakat jellemzi.