- Szalai Attila illusztrációja

Március 29-ét, Kosztolányi Dezső születésnapját a Magyar Nemzeti Tanács 2005. szeptember 23-án a vajdasági magyarság jeles napjai közé sorolta mint a könyv és az olvasás napját. Olvasni jó, hiszen a szókincse bővítésén kívül új tudást, ismereteket szerezhet a könyvet forgató ember. Sajnos, az utóbbi időben egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a technika vívmányainak és főleg a világháló elterjedése következtében egyre kevesebben olvasnak könyvet. Pedig a könyv semmivel sem helyettesíthető, semmivel sem pótolható. A vajdasági magyar könyv és olvasás napjának közeledtével arra voltunk kíváncsiak, vajon
Olvasóink vásárolnak-e még könyvet?
PÉCS Blanka, a hajdújárási-királyhalmi Petőfi Sándor Általános Iskola magyartanárnője:
- Bizony ott szorítunk a költségvetésen, ahol a legkevésbé fájdalmas. Elsősorban arra gondolok, hogy hamarabb vagyok kénytelen azt mondani egy jó könyvre, hogy majd megveszem legközelebb, mint egy kiló sertés- vagy marhahúsra, mivel egy könyv általában nem létszükséglet, enni viszont az egész családnak muszáj. Sajnos, mindinkább odajutunk, s ezt ismerőseim körében is tapasztalom, hogy könyvet vagy csak részletfizetésre tudok venni, vagy esetleg egyet-egyet ajándékba. Elmúltak azok az idők, amikor átruccantunk Magyarországra, és a nagy bevásárlás mellett még egy csomó könyvre is futotta, csak úgy mellékesen, potom pénzért. Pedig sok-sok új, jó könyv jelenik meg, amit jó lenne hazahozni, de megelégszünk azzal, hogy levesszük a polcról, egy kicsit beleolvasunk, majd visszatesszük. Ezenkívül megmaradtak még sok ember számára a vásárokban (pl. Mórahalmon), piacokon megvásárolható olcsó könyvek, amelyek lehet, hogy egy kicsit már használtak, hogy nem olyan jó illatúak mint a polcról levett újak, de ugyanúgy minden megtalálható bennük, mint az újakban. S bizony, ha ráfutunk egy ilyen kiárusításra, száz forintért megvehetjük darabját, és egy pillanatra úgy érezhetjük, hogy milyen jó is nekünk.
SOLYMOSI KURUNCZI Viktória, Topolya, a Solymosy Könyvesház vezetője:
- Könyvkiadóként és könyvnagykereskedőként a más jellegű vállalkozásokhoz hasonlóan mi is tapasztaljuk a gazdasági nehézségeket. Úgy látjuk, hogy a pénztelenség következtében az emberek még jobban odafigyelnek arra, hogy mire is költik a pénzüket. Ez pedig a mi malmunkra hajtja a vizet, hiszen az emberek nem akármit vásárolnak, hanem gyakran könyvre költik a pénzüket. A gyermekkönyvek jobban fogynak, mivel a szülők kevés pénzt tudnak könyvre fordítani, s így inkább gyermekük részére vásárolnak, magukat ritkábban lepik meg egy-egy könyvvel. Tapasztalataink szerint a könyvvásárlás nem árfüggő. Volt olyan könyvvásár, ahol ingyen is kínáltuk őket, s bizony a dobozban jócskán maradt könyv. Úgy tűnik, ami nem kell, az még ingyen sem kell. Egy másik vásár alkalmával gondoltunk egyet, és az említett könyveket 90 dinárért kínáltuk. Ugyanúgy jártunk, mint amikor ingyen kínáltuk őket. Örömmel válogattak az emberek, kiválasztották a szükséges könyveket, de a doboz akkor sem ürült ki teljesen. Vannak olyan nagy értékű könyvek, amelyek ára láttán az ember levegőt sem kap, akinek azonban arra van szüksége, az megveszi. Szakkönyveket és szépirodalmat is vásárolnak a polgárok, persze arányosan kevesebbet, mivel ha a napi élelem beszerzése is nehézségekbe ütközik, akkor nyilván nem könyvért szalad az ember.
VIRÁG Ibolya, a horgosi József Attila könyvtár könyvtárosa:
- Személy szerint sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy megvegyem mindazt, amit szeretnék, de követem az újdonságokat, elsősorban az itthoni kiadók kínálatát. Nekem nagyon hiányoznak az igazi könyvesboltok. Mert olvasó ember vagyok, van ilyen igényem, kíváncsi vagyok. Általában pedig a könyv választ engem, így csak jó könyvek társaságában élek. Rendre több könyvet olvasok párhuzamosan, többnyire esténként, amikor már minden elcsendesedett. Lévén, hogy könyvtáros (is) vagyok, természetesen nagyon kell ügyelni vásárláskor arra, hogy az állomány értékes és maradandó irodalmi művekkel, kötetekkel gyarapodjon, valamint a könyveket kedvelőknek a kedvébe is járjunk. Mert a fogékony olvasó előbb-utóbb eljut a lektűrtől az értékig; fontos, hogy olvasson. Változnak ugyan az olvasási szokások, úgyszintén minden nemzedéknek megvan a maga könyvélménye, de mindig léteznek generációk, amelyek nem tekintik ellenségnek a könyvet, s tudják, az irodalom az életük része, s ha azt elveszik tőlük, az akkor olyan, mintha levágnák a szárnyukat.
VLAHOVITY Annamária szabadkai könyvtáros:
- Gyakran veszek könyvet, jóllehet ma már nem ,,divat'' a könyvolvasás. A Plato könyvesboltban szoktam vásárolni, mert nagyon bőséges a kínálatuk. Legtöbbször Müller Péter és Popper Péter könyveit olvasom, illetve képzőművészeti könyveket és olyanokat veszek, amelyek a világ tájait, nevezetességeit mutatják be. A szerb kortárs írók műveit is kedvelem.
JEGES Anna szabadkai nyugdíjas matematikatanár
- Az utóbbi időben eléggé megcsappant a hazai kiadású magyar könyvek választéka, és azelőtt nagyobb volt a behozatali kiadványok választéka is. Mivel nagyon drága a könyv, leginkább ajándékba vásárolok, a magam részére a könyvtárból szerzek be olvasnivalót. Öt unokám van, mind nagyon szereti a meséket, ezért főleg meséskönyvekért térek be a boltba.
TÓTH Erzsébet szabadkai nyugdíjas óvónő:
- Épp a minap vettünk néhány könyvet a lányommal. Az egyik egy szerb nyelvű, amit a lányom le szeretne fordítani, a másikat pedig együtt olvassuk. A címe A szeretet ajándékai, a szerzője pedig Cami Walker. Általában ajándékozásról, szeretetről, segítségadásról szóló könyvet vásárolok, de szívesen veszek vidám jellegűeket is. Amelyekről úgy gondolom, hogy másnak is hasznára válhatnak, kölcsönadom a baráti körömben. Az utóbbi időben például a helyes étkezéssel kapcsolatosakat.