Képeslap az egyik szenzációs leletről: lefényképezni nem lehet

Várna és az üdülőváros között rendszeres buszjáratok működnek. Még az útvezetőnk tájékoztatott bennünket, hogy a 9-esre végződő számjegyűek visznek be a városközpontba. Ilyen az általunk járt útvonalon négy van, kb. ötpercenként érkezik valamelyik, másfél levába kerül az út egy irányba. Ennek ellenére busszal befele egyetlenegyszer sem tesszük meg az utat, aminek az az oka, hogy négy társaságba tömörülten mintegy hétezer taxi dolgozik a környéken, s mindig akad, aki 4--6 leváért hajlandó Várnába szállítani bennünket. A dolog érdekessége, hogy visszafele ugyanez nem működik, mintha Várnától Csajkáig hosszabb volna a táv.
Legkevesebb 10 levába kerül a megtétele, de van taxis, aki 16-ot kérne el tőlünk, ezért vissza a szállodába mindig busszal érkezünk. Várna lakosságát tekintve háromszázezres lélekszámú, ilyenkor, turistaidényben viszont egymillióra duzzad lakossága: a szállodák gombamód nőnek ki a talajból, és az ég felé terjeszkednek. Egy részük feltehetően engedély nélkül épül, ezt a megcsúszott-megroggyant, szakszerűtlenül emelt épületek bizonyítják. A mi strandunk felett is éktelenkedik egy modern rommá minősült betonkolosszus, tulajdonosa közvetlenül a tengerpartra képzelte többemeletes, nagy hasznot hajtó luxusszállodáját, de az építmény menthetetlenül megindult a hordaléktalajon lefelé, a tenger irányába.
Múzeumban, állatkertben
A Fekete-tenger vize kevésbé sós, mint az Adriaié, és melegebb, bár lehet, hogy évtizedek távlatából csal az emlékezetem. Természetesesen nem fekete.
Szürkéskék. A növényzete teljesen kontinentális, cseresznye- és meggyfák övezik a vendéglők kertjét, fenyők, jegenyék, nyárfák a parkokban. Sehol egy pálmafa, leánder vagy más mediterrán növény -- feltehetőleg, délebbre arányosan növekszik a mennyiségük. Amikor a Split--Várna közötti párhuzamot vontam kétségbe, elsősorban erre gondoltam: emlékezetemben az előbbi egy tipikusan déli, egzotikus város, szűk utcákkal, jellegzetes vendéglőkkel, mediterrán növényzettel és ókori emlékekkel. A történelmi örökségük persze a bolgároknak sem elhanyagolható: a Római Birodalom keleti partiumában pl. Várna Odesszosz néven létezett, a II-III. évszázad fordulóján épített római fürdő romjai neves idegenforgalmi látványosságnak számítanak a városban, hogy archeológiai múzeumának páratlan leletanyagáról -- az első pattintott kőszerszámoktól kezdve a keresztény emlékekig tartozókról -- ne is beszéljünk. Nem beszélt mellé útvezetőnk, tényleg lenyűgöző régészeti emlékegyüttest tártak fel a Várna-tó jelentette lelőhelyen. Szenzációs aranyékszer-leletek kerültek elő pl.: sírokból, amelyeket a világ első megmunkált arany ékszereiként tartanak számon. Több, vasráccsal zárt, besötétített teremben, vastag üveg alatt őrzik őket, természetesen. Megérte rááldozni a strandidőt erre a múzeumra, még a kisgyereket is lefoglalta a nagymennyiségű, érdekes látnivaló, különben sem vagyunk hívei a végtelen napozásnak és fürdőzésnek. S ha lett volna több időnk, megnézhettük volna a történelmi, tengerészeti, néprajzi, természettudományi stb. múzeumot is. Elmentünk ugyanakkor Várna két hatalmas parkja közül a városiba (a másik a Golden Sandst övezi), és megint választhattunk, mit nézünk meg, mert mindenre azért nincs idő, energia és pénz sem: állatkert, akvárium, terrárium, botanikus kert, planetárium, delfinárium stb. Mi az állatkertet látogattuk meg, vagyis inkább a parkot, ahogyan szerényen a helyiek nevezik, mert valóban kis területen kevés számú állat várja látogatóját, ugyanakkor kellemes hely: még nem vette birtokába a bazárszemlélet meg a pénzhajhász magatartás, mint pl. a pesti állatkertet, ahol már lassan oda se férni a rengeteg csecsebecseárustól, lovagoltatótól, szamagaroltatótól, tevegeltetőtől stb. az állatketrecekhez és kifutókhoz. Felnőtteknek másfél leva, a gyerekek számára 2--12 éves korig nyolcvan sztotinka a belépés. Megváltva a két felnőttjegyet, a gyerek számára is nyújtjuk a jegy árát, mire a pénztáros, kezét a föld fölé tartva érteti meg velünk, nem kell, kicsi, ,,malko'. A nagyvonalúság-kisszerűség párhuzamról nekem mostantól a pesti metró jegyellenőre az eklatáns példa, aki júliusban személyemet 2700 forinttal bírságolta meg, mert nem volt menetjegyem. Nem mintha bliccelni akartam volna, de úgy gondoltam, 65 éves lévén már mentesülök, ám pechemre az ellenőrzés pillanatában még hiányzott 10 nap a hatvanötből.
Hát jó, igaza volt, hivatalosan nem voltam 65, csak ,,öregítettem' magam. De mérget vennék rá, hogy egy, az uniósok által lenézett balkáni jegyellenőrt nem botránkoztatta volna meg annyira ez a hiányzó tíz nap. Mint például ezt a bolgár pénztárost, hogy a gyerek jó egy évvel meghaladta a kétéves korhatárt.
A delfinárium napi három műsort szolgáltat, a felnőttek számára 16, a gyerekeknek 10 leváért, vagyis átszámolva kb. 1400 dinárba kerül csak a belépőjegy röpke negyvenöt percért. Ez azért volt olyan feltűnő, és azért tűnt drágának, mert másutt mindig alacsony árakkal találkoztunk. Megnéztük viszont a város két terráriuma közül a kisebbiket, a minit. Hát mininek mini, ami a helyet illeti, viszont ehhez képest rengeteg egzotikus állatot zsúfoltak be a két helyiségbe. Alig mozoghattunk az üvegkalitkák és akváriumok között, noha maga a ,,látnivaló' nagyon érdekes volt: a pókoktól a teknősökön és a legkülönfélébb hüllőkön át a krokodilig minden megtalálható itt. A bejárat előtt viszont óriáskígyó-simogatásra invitálják a látogatókat. Köszönöm, kihagytam, viszont a nejem és a fiam nem, ezért tudom, hogy az óriáskígyó bőre hideg és pikkelyes, de nem nyálkás, miként azt képzelnénk.
Bolgár férfiakról, nőkről
Egy helybéli utazási iroda képviselője keddenként jelenik meg szállodánkban, és több kirándulási/szórakozási lehetőséget kínál fel. Nagyon érdekesek, csak számunkra meglehetősen drágák. Megnézhetnénk a királyi nyári palotát (Euxinograd
-- a Fekete-tenger görög nevéből), nyolc kilométerre helyezkedik el a várostól, elmehetnénk Balchikba és Nessebarba, kagylókülönlegességeket kóstolgathatnánk egy jachton, és kirándulást tehetnénk Isztambulba (ez utóbbi a legérdekesebb).
Csakhogy: az egy vendégéjszakát is magában foglaló út a felnőttek számára 65, a gyerekek utazása 35 euróba kerül. Ehhez nekünk még hozzá kell számolnunk fejenként 20 dollárt a határon kiváltható vízumért. Erre sajnos nem készültünk fel. Várnában a különböző vízi sportok és szórakozások mellett lehet bungee jumpingolni, légballonra szállni, kartingozni, búvárkodni, fallabdázni és (kevéske) pénzünket kaszinóban elverni.
Noha inkább a jóképű bolgár férfiakról szól a fáma mifelénk, konzultálva a női nem képviselőivel, arra a megállapításra jutottunk, ez már nem így van. A bolgár férfiak nem ütnek el különösebben az átlagtól, viszont a nők rendkívül szépek.
Szépség tekintetében megváltozott volna a nemek közötti arány Bulgáriában? De az is igaz, hogy a II. világháború idején nem volt alkalmunk megismerkedni a bolgár női szépségideállal. Ezért nem is róluk szól a mese. Férfiak és nők, legyenek szépek, csúnyák, átlagosak: egyaránt kedvesek, segítőkészek, természetesen viselkednek és mértéktartóan beszédesek. A keresett szakmák képviselőit kivéve, meglehetősen kevesellik fizetésüket, ami 100 euró körül mozog, emellett elhelyezkedni is igen nehéz. Mindezt a takarítónőnktől tudjuk, aki délelőtt tíz körül jelenik meg harmadik emeleti szobánkban, ápolónő és kétgyermekes családanya -- a szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Egyébként rengeteg húsz év körüli fiatal dolgozik a vendéglátóiparban. Noha nagyon előzékenyek, csak ritkán mosolyognak -- felételezzük, hogy az elvégzett munka és a kapott bér közötti aránnyal lehet baj. Közvetlenül szobánk alatt, az első emeleten night club működik, nagy hangerővel, reggel négyig szól a zene, kiabálás, hangzavar, ajtócsapkodás, motorzúgás. Van, aki a szálloda vendégei közül rendőrt akar hívni, de nem jár sikerrel, a klub engedéllyel működik. Nem hitten volna, de ezt is meg lehet szokni: az utolsó ott töltött napokban már nem is halljuk.
Egyébként Lagzi Lajcsi turbózenéje sem sokkal halkabb...
Mielőtt elutaztunk volna, valakitől azt hallottuk, el van ragadtatva Bulgáriától. Más ismerőseink viszont már ,,mindenhol jártak', Törökországtól
Egyiptomig kipróbálták a nyaralási lehetőségeket, de sehol sem volt ennyire jó, mint a bulgáriai Albena üdülőközpontban (30 km-re Várnától). Én épp nem vagyok elkápráztatva -- igaz, nem jártam ,,mindenhol' --, de nem is bántam meg, hogy a családommal ezt az utat választottuk. Meg nem volt ezer eurónk sem, hogy itthon nyaralhassunk.