— Sokan nem is tudjuk, milyen dicső történettel büszkélkedik ez a svájci stílusú, kimagasló tornyával tekintélyt parancsoló, szinte fejedelmi, kis kastély. A villa építtetője, Wilhelm Conen, azaz Conen Vilmos gazdag, zsidó polgári családból származó vállalkozó volt. Az 1885. évi párizsi világkiállításon egy véletlen találkozásnak köszönhetően megismerkedett a nála húsz évvel idősebb Rafael Hartmannal, akinek Frankfurtban és Szabadkán már akkor baromfitenyésztéssel és tojáskereskedéssel foglalkozó cégei voltak. A barátságból nagyon gyorsan üzleti kapcsolat is született, az ifjú Conen ugyanis jelentős összeget fektetett az iparba, így született meg Szabadkán a Hartmann és Conen vállalkozás, a későbbi Magyar Húskiviteli Részvénytársaság. A vállalkozás Szabadka történelmében sokáig hatalmas sikertörténetnek számított. A monarchia boldog békeéveiben évente 400 000-nél is több tojást szállítottak más városokba és külföldre is. Óriási hűtőszekrényeik voltak, melyeket hihetetlen, de a Palicsi-tó jegével tudtak lehűteni, majd a XIX. század végén, amikor feltalálták a műjeget, Európában az elsők között használták. Ismét egy dolog, melyben Szabadka úttörő volt! — meséli lelkesen.

Szabadka ideális városnak számított a jól menő vállalkozáshoz, volt ugyanis vasútja és állomása is, ezzel pedig nagyon jó volt az összeköttetése az egész kontinenssel. A vállalkozóknak Szegeden, Zürichben és Bécsben is voltak irodáik, ami arról tanúskodik, milyen nagy is volt ez az ipar, és annyira jól jövedelmező, felfelé ívelő, hogy még az I. világháború idején is több mint 250 munkást alkalmazott, sőt sertéshússal is elkezdett foglalkozni — teszi hozzá.

— Conent nemcsak a pénztárcája, de a szíve is Szabadkához kötötte, hiszen feleségül vette az akkori polgármester feleségének szépséges húgát, Jakobcsity Jelenát. Hartmann 1913-ban meghalt, Conen pedig huszonöt évvel túlélte, ezután viszont az örökösök külön utakon folytatták. Nagy nehézségekkel küzdöttek: az új hatalom és rendszer előírásai, osztrák vámok, magas adóztatás — sorolja. — Ifj. Wilhelm Conen, akiről azt is mesélték az irigykedő, szabadkai kispolgárok, hogy a szájában ezüstkanállal született, egy jövedelmező vállalkozást örökölt, melyet viszont a II. világháború utáni esztendőkben a kommunista hatalom elsajátított. Ekkor alakult meg a számunkra jól ismert November 29-e állami húsfeldolgozó vállalat, melyet a ’90-es évek változásai tönkretettek. Conent mindenféle rágalmak következtében a kolubarai bányákban dolgoztatták, börtönbe zárták, de 1961-ben sikeresen útlevélhez jutott, és örökre elhagyta Jugoszláviát.

Az egykori, fényűző, palicsi villa időközben a feledés és a hanyagság homályába merült. A Spliti sétány végén található magányos kastély Raichle Ferenc egyetlen palicsi projektuma. 1903-ban épült id. Conen megrendelésére, és az ifjabb Conen is sok évtizeden át használta. Nemcsak nyaralóként működött, hanem a család gazdagságát bemutató estélyek, fogadások színtereként is. Tipikus palicsi villának épült, Palics ekkor már virágzó fürdőváros volt. A századfordulón mintegy 130 villát építettek a jómódú szabadkaiak a tónál, melynek strandjaira számos városból érkeztek üdülni vágyók. A Conen-villán felismerjük a magyar szecesszió mozzanatait, tornya a svájci nyaralókra emlékeztet, a falakba illesztett fatámaszok pedig a német területek tipikus házaira, kastélyaira hasonlítanak. A '60-as években a volt jugoszláv elnök, Josip Broz Tito is eltöltött itt egy éjszakát, azóta nevezik Tito-villának.