Vitéz-kereszt

A Vitéz-keresztet Vitéz Ferenc, felesége Bata Rozália és családjuk emeltette. Hosszú ideig az udvarukban állt Kispiac mai településrészén, Ustorkán. Ostorak, Ostorka vagy Ustorka a martonosi szállásokkal, Szalatornya és Kőröspart nevekkel jelölt vidékekkel lett együtt említve a XIX-XX. században, a tanyavilág további gyarapodásával. Itt jelent meg az első iskola is 1874-ben Országúti Iskola néven, de a környék nevezetes volt a betyárok által látogatott korabeli csárdáról is. A kereszt kőből készült, és szürkebeton borítás került rá. Amikor a Vitéz család elköltözött Ludasra, a keresztet a kispiaci templomnak adományozta. Jelenleg annak bejárata mellett áll. A kereszt délnyugati tájolású. Fémöntvényű tartozéka az INRI-tábla, a korpusz és a Mária-dombormű. Dedikációja:

Isten dicsőségére és a Szűz Mária tiszteletére

Emeltették

Azok, akik Istenben bíztak

És nem csalatkoztak

Vitéz Ferenc és neje Bata Rozália

Családjaikkal és unokáikkal

1924.

Az elveszett Szaniszló–kereszt

A keresztet a magyar állam állíttatta 1944-ben, a Szaniszló Iskola udvarában. Ugyanebben az évben adományozott az iskolának egy nagy méretű szentképet is, mely oltárképül szolgált. Mivel akkor még nem volt Kispiacnak temploma, a horgosi és a martonosi tanyavilág számára a szentmiséket az iskolákban tartották meg.

Seres Gizella, az iskola egykori diákja a következőket mondta el visszaemlékezésében: A keresztet és a nagy szentképet tanítási napokon letakarták. Pénteki napon hittanra és a vasárnapi misére pedig kitakarták. Amikor begyüttek az oroszok, a szentképet a kispiaci templomba vitték. A körösztöt, hogy mentsék, a szomszédságban a Berényi Lukács házában lakó Domonkos Péter kertjébe helyezték. Az iskola udvarában másfél évig állt a köröszt (Seres Gizella, 87 éves, 2020, Kispiac).

Pintér sz. Dani Anna emlékei: A kereszt a Szaniszló Iskola udvarában volt. Ft. Német Béla plébános odaadta Domonkos Péternek. Éjnek idején Sz. J. segített áthelyezni a házuk elé (Pintér sz. Dani Anna, 56 éves, 2020, Kispiac).

Domonkos Péter: 1958-ban került a Domonkos-kertbe a köröszt, melyet Német Béla plébános adott szüleimnek. 1964-ben akácfából felújítottuk. A ház 1968-ban le lett bontva. A köröszt ott állt, mígnem egy férfi szétverte (Domonkos Péter, 80 éves, 2020, Kispiac).

Domonkos sz. Császár Rózsa: Mikor leköltöztünk új otthonunkba, a Jézuskát elhoztuk, és a szüleim őrizték, tőlük ellopták. Az, aki ellopta, eladta (Domonkos sz. Császár Rózsa, 74 éves, 2020, Kispiac).

A korpuszt magam is láttam egy terasz falán felszögezve. A tulajdonos elhunyta után egy kőművesnek lett ajándékozva (Kovács Mária megjegyzése).

Kispiac területén tíz út menti kereszt van, melyek az utak mellett, a temetőben és a templomkertben találhatóak. A szabadtéri keresztekről azt tartják Kispiacon, hogy a Megváltó áldozatának szimbolikus helyszínei, melyek előtt meg-megálltak az emberek.

Kovács Mária fényképgyűjteménye

A fényképek múltat idéznek, velünk élnek a jelenben, és belépnek a jövőbe. A ruha- és a lábbeliviselet, a frizura vagy a fejdíszek megörökítése mind-mind mesélnek, ezért elidőzünk a nézésükkel. Ha ismerős arcokat fedezünk fel a képeken, akkor a hozzájuk fűződő emlékeink életre kelnek. A kispiaci fényképgyűjtemény XIX. és XX. századi műhelyekben készült fotókat tartalmaz, melyeket megtekintve a település és környéke, illetve a faluban letelepedő családok múltjának, öltözködéskultúrájának egy-egy mozzanatába tekinthetünk be.

Ágoston Imre és Köllő Mária

— Az esküvőkép nagyszüleimet, Ágoston Imrét és Köllő Máriát ábrázolja. 1916-ban készült Fehértemplomon, Gustav Abarlé fényképész szalonjában. Nagyapám a horgosi szállásokon született 1898-ban, nagyanyám pedig Székelykevén 1901-ben. Amikor megismerkedtek, Köllő Mária cselédlány, Ágoston Imre pedig katona volt. Hogyan került, kúszott Köllő Mária gyökere éppen Kispiacra? Mária Terézia rendeletére a székely határőrséget feloszlatták, majd a császári hadseregbe olvasztották, német parancsnokság és vezényszó alá. A székelyek vonakodtak ezt elfogadni. Madéfalván 1764-ben, vízkereszt napján népgyűlést tartottak volna. A székelyek között mozgolódás támadt, melyet Siskovics altábornagy és Carato alezredes „példafenyítéssel” fojtott el. A békésen alvó Madéfalvát ágyútűz alá vették, lerombolták, és a deputátok (a falvakból a gyülekezőre érkezők) meg a lakosság egy részét, 200-240 személyt, lemészároltak. A deputátok között volt nemes Köllő András lófő (A feudalizmus idején létezett társadalmi rang a székelyek között) Csíkgyergyóból. A megmenekültek nagyobb része, félve a megtorlásoktól, Zöld Péter katolikus pap szervezésében átszivárgott Moldvába. Gróf Hadik András, későbbi kancellár rendeletére pedig a szétszórt székelységet összegyűjtötték, és az akkor gyéren benépesített, szomszédos Bukovinába telepítették, öt községbe: Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten és Józseffalva területére. Köllő András vagy annak fia Hadikfalvára került, mert a Köllők onnan vándoroltak Bánátba. András unokája négy gyermekével Székelykevére települt 1860-ban. András 1912-ben balesetben meghalt, két fia pedig 1918 után visszatért Erdélybe. Másik fia, Köllő Ferenc Fehértemplomon telepedett le. Nagy bérházban laktak, ahova be voltak szállásolva a magyar huszárok. Így botlottunk egymásba, és kerültem el ide, az Isten háta mögé, ahol még vasút sincs — mondogatta nagyanyám.

Az asszonyok fejéről nem hiányozhatott a kendő, mely kontyba fésült hajukat takarta. A kendőkötésforma utal a viselés alkalmára, a helyre, ahol viselője megjelent: templomban vasár- és ünnepnapokon.

A ruhára egyre több dísz került, fehér betétes felső rész, sálgallérral, melynek anyagából készült a mandzsetta is. A különleges mintázatú cipőnek a pántkötőjén egy-egy bojtocska van.

Jellegzetessége a cilinderkalap és a sétapálca. A fekete mellény, nadrág és csokornyakkendő az I. világháború előtti viselet része. Fotó: Fukk Zsigmond, Nagy-Kikinda.

Anya gyermekével. A kisgyerek „dókát” visel, melyet a későbbi képeken is láthatunk a parasztcsaládoknál, ahol nemtől függetlenül ilyenbe öltöztették csemetéiket. A kép hátlapján olvasható: Foto Lang Károly festészeti műintézete Nagy Kikinda Ferencz József tér. Utánrendelési szám 785, nagyítások, platina, akvarell képek bármely kép után. Utánrendelések évek múlva is eszközölhetők.

Fiatal pár esernyővel. A divat kialakulását mindig az uralkodó osztályok irányították saját céljaik és szeszélyeik szerint, s ezt követte egyszerű formában a nép is, mindig többet megőrizve a régebbi, jól bevált múltból. Divat volt a fűző, s egy-egy öltözethez többféle díszítőanyagot használtak: csipkét, szalagot, zsinórt. A díszes kalapot hosszú tűkkel erősítették a hajhoz.

Dédanyám családi körben. Szegeden készült 1943-ban. Középen az idős nénike, Mészáros Borbála (sz. 1858), apai dédanyám gyermekei, unokái, dédunokái körében. Balról a menye bunyevác viseletben látható.

Férfiak. A férfikalapokat ki-ki a maga ízlése szerint viselte. Annak sokfélesége jól kivehető.

Menyasszonyok és vőlegények. Az 1910-es, ’20-as években a menyasszonyi ruhák általában barna színárnyalatokban váltakoztak, brokát anyagból, zsinóros és egyéb díszítéssel készültek. A fejdíszek is különlegesek.

A rövid ruhákhoz a harisnya viseletének megreformálása is szükséges volt: akkor jött divatba a fényes, testszínű Bemberg műselyem harisnya. A pántos cipők sarka egyre alacsonyabb lett. Ebben is a kényelmi szempontok kerültek előtérbe, akárcsak a csípőre csúszott övben vagy a rakott szoknya divatjában.

A vasalt élű férfinadrág 1905 óta máig szívósan tartja magát. Egy furcsa véletlen hozta létre: az akkor divateszménynek számító walesi hercegnek egyszer gondatlanul csomagolta be az inasa a nadrágot, és él keletkezett rajta.

(Felhasznált irodalom: Mialkowszki Erzsébet: Korok és divatok. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1978, Budapest)

Készült a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közreműködésével. Javaslattevő: Kovács Mária. Kapcsolódjon be az értékgyűjtő mozgalomba!
Cím: www.ertektar.rs