Újra és újra rácsodálkozom, mennyi szép hely van Vajdaságban, és milyen kevesen és keveset tudunk róluk. Az egyik ilyen rácsodálkozásom néhány héttel ezelőtt történt — Szalai Attila kollégámmal mentünk terepre, és útközben Horgosnál rámutatott egy távoli óriási keresztre. Egy Árpád-kori templom az ott, a valamikori Bácska birtok kis-horgosi gyümölcsösei mellett, ahol sok-sok évvel ezelőtt dolgoztam — mondta. Már akkor eldöntöttem, hogy ez lesz a Képmás rovat egyik témája, s amikor január közepén a horgosi polgármester a közösségi oldalán közzétette, hogy most kezdődik a kereszt helyreállítása, be is jelentkeztünk a faluba egy riportra.

Nem sejtettem, hogy a megbeszélt időpontra ismét beköszönt a tél, és vastag hótakaró lepi majd a tájat. A ködös délelőttön egybeért a földi fehérség a súlyos fehér felhőkkel, így az autópályáról a keresztet sem láthattuk, később pedig kudarcba fulladt a próbálkozásunk, hogy az autóval a régi útról közelítsük meg. Csalódott voltam, hiszen még soha nem jártam ott, s az interjúra való felkészülés során olvasott cikkek után alig vártam, hogy lássam. Ha megnézik a 2006-ban, a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitóján készült felvételeket (a www.horgos.rs honlapon bukkantam rájuk), megértenek — a táj gyönyörű, a szakszerűen visszaállított alapra állva az ember egyszerre érezheti át a múltat és Isten közelségét a hatalmas, hétméteres kereszt alatt. Mindjárt olvashatják a történetét, csak még elmondanám, hogy a játékok megnyitóján padokat is kihelyeztek a templom területére, és ökumenikus istentiszteletet tartottak. Életre szóló élmény! Máris felkerült ez a hely a tavaszi bakancslistámra.

Nagy György Zoltán, Túrú Károly és Sors Róbert (Szalai Attila felvételei)

— Az első Horgos helyén található az Árpád-kori templomrom, mely azután épült, hogy Szent István törvénybe foglalta, minden tíz falu köteles egy templomot építeni — mesélte a helyi közösség épületében Nagy György Zoltán horgosi helytörténész. — Ez itt ártér volt, csónakkal lehetett még a Tiszára eljutni, mely tele volt hallal. A települést persze nem úgy kell elképzelni, mint amilyen ma egy falu, azokban az időkben kevés ház állt a területen, jóval nagyobb távolságra egymástól. Az 1241. évi tatárjárás során azonban megsemmisítették a települést, Kis-Horgost, és vele együtt a templomot. IV. Béla király az ország elpusztított részeinek újranépesítése érdekében telepítési tervet dolgoztatott ki, így Kis-Horgos is benépesült, a megkeresztelkedett kunok újjáépítették a kistemplomot. Az 1526. évi mohácsi vész után viszont újra a földdel vált egyenlővé, akkor az Ibrahim pasa nagyvezír vezetésével Szeged alól érkező törökök pusztították el Pétervárad felé tartva. Utána már csak pusztaként maradt fenn a terület neve, így ez a hatalmas vidék valójában a Horgosi-puszta. Az újabb benépesítéssel a mostani Horgos területét lakták be az emberek, a templomrom pedig feledésbe merült, mindaddig, amíg Szekeres László régész fel nem tárta.

Erről Ricz Péter régész, nyugalmazott főmuzeológus így ír a Vajdasági magyar értéktár honlapján (www.ertektar.rs): „1964 tavaszán a horgosi Bácska mezőgazdasági birtok kishorgosi majorjában (egykori Kárász major) a Templomérnek nevezett vízfolyás mellett található Templomdombon földegyengetés közben emberi csontvázak, illetve építkezési anyag maradványai kerültek elő. Szekeres László, a Szabadkai Városi Múzeum régésze közvetlenül a bejelentés utáni napokban elvégezte egy Árpád-kori ún. pusztatemplom típusú épület alapjainak feltárását, melyet 15 sír feltárása követett. Valójában az ásatás egy közepes nagyságú középkori falusi templomot hozott felszínre, melynek hosszúsága a négyszögletes toronnyal együtt összesen 18, míg szélessége 7,5 méter volt. Alapjait a közeli vízmosásból kitermelt ún. darázskövek döngölt agyaggal lefedett három rétege képezte. Ennek sajnos csak az utolsó rétege maradt meg, ami az újraépítéskor nagy segítséget jelentett. A templom stílusa szerint a román építészeti emlékek sorába, azok között az egyenes záródásúak közé tartozott. Az ilyen jellegű, egyenes szentélyzáródású templomokat a ciszterci rendbeli barátok kezdték vidékünkön alkalmazni a XIII. század elején. Ekkor épülhetett a kishorgosi is.”

Ricz Péter arról is beszámol, hogy az ő vezetésével, dr. Fábián Gyula építész, egyetemi docens útmutatásával, illetve Szekeres László régész közreműködésével visszaállították a templom alapjait az építészeti törvényben szabályozott 0,8 m magasságig, ebből kétharmad rész maradt a felszínen.

„Az 1993-as rekonstrukciós munkálatok első lépéseként újra fel kellett tárni a templomot, majd a megmaradt régire ráépíteni a közeli Koncz-tanyáról származó új darázskő alapokat. Az augusztus 20-án megtartott ünnepség keretében a visszaállított templomrom mellett sor került egy nagyméretű kereszt, illetve kopjafák felszentelésére is. A szegedi katolikus egyházközösség hathatós támogatásával a nagyméretű (7 méter magas) keresztet egy »somogyországi« (somossárdi) szobrászművész, Csikós Nagy Márton készítette el, akinek ez már a sokadik ilyen jellegű munkája volt. A művész egy tucatnyi, különböző jelképekkel bíró kopjafát is kifaragott” — írja a Bácsország honismereti szemle 2015/2. számában Ricz.

Fotó: Horgos.rs

„Ha valaki odafeküdt, hallotta a harangszót a Templomdombban”

Ezt is a horgosi helytörténész mesélte el, nagyon ízesen (kipróbálom a tavasszal!), miközben Horgos egész történetét, a Reök és a Kárász család életét osztotta meg velünk. Közben megérkezett Túrú Károly, a közismert helyi tanya tulajdonosa, aki arról beszélt, hogy jó húsz évvel ezelőtt a templomrom környékén levő földterületeket használva állandóan tégla- és edénydarabokat találtak, az autóút építésekor is sok mindent kivetett a föld.

— Jó lenne, ha valaki vállalná, hogy évente legalább egy megemlékezést megszervez a templomnál — mondja többször is, merthogy nagyon kitartóan arra próbáltam választ kapni, hogy vajon az 1964. évi feltárás, az 1993. évi keresztállítás és a 2006. évi Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitója óta mi történik a templommal. — Több turistát is kiviszünk oda, jómagam és Nagy György Zoltán is, merthogy évente több-busznyi és néhány egyéni turista is megfordul a faluban.

Az emberek persze nem a templom végett jönnek, hiszen Horgoson rengeteg épített emlék található.

— Horgos ezer szállal kötődik Szegedhez, egyetlen Csongrád megyei településként került a határon túlra száz évvel ezelőtt — mondja Sors Róbert, Horgos helyi közössége tanácsának elnöke. — Szeged gyöngyszemének, a Reök-palotának az építtetője és tulajdonosa, Reök Iván Lajos sírja Horgoson található, családjából ő az egyetlen, akit nem a szegedi református temető kriptájában temettek el. Birtokainak jelentős része ugyanis Trianonnal a határ túlsó oldalára került, és ő a falu melletti majorságot választotta otthonául élete utolsó éveiben. A falu közössége megtisztította a sír környékét, helyreállította az azt jelző keresztet. A helyiek és a település vezetői évente felkeresik. Emellett Szeged több polgárának is volt nyaralója Horgoson, a villasor több épületét Magyar Ede, a szegedi Reök-palota megálmodója tervezte. Aztán itt a Kamaráserdő, a századforduló Magyarországának egyik kedvenc üdülőhelye, mely a környékével együtt jelenleg Vajdaság kevésbé ismert természetvédelmi területeinek egyike — sorolja, és végül csak kimondja, hogy a falu vezetősége úgy örökölte meg a templomot, hogy azzal nem voltak tervek. (Ricz is sajnálattal konstatálta a Bácsországban, hogy a tervezett emlékparkból nem lett semmi.) Aztán a probléma, mármint a kereszt megdőlése ismét ráirányította a figyelmet az Árpád-kori templomra. A keresztet a szakemberek helyreállítják, készülnek a tervek, a vezetőség pedig reméli, hogy a vajdasági magyar turizmus fejlesztése meghozza a lehetőséget arra, hogy az egész közösség számára láthatóvá váljék a mi kis bácskai Aracsunk.