Kiderült, hogy a szomszédos Szlovéniából származik, ahol a medve nem védett. Igen ám, de bizonyítani kell a hús eredetét, és ha ez nem sikerül, akkor illegálisnak számít a medvehús az étlapon. Természetesen az állatvédők hevesen tiltakoztak, és követelték az azonnali intézkedéseket a helyi tisztségviselőktől. Az étlapról megtudtuk, hogy negyed kiló húst kínálnak főtt kukoricakásával 18 euróért. Nagy reklámot csaptak ennek a különlegességnek, és jöttek a vendégek a környező tartományokból is, beindult az üzlet, mert az olasz nép ínyenc társaság, szívesen megkóstolná a medvehúst, ezt a nem mindennapi menüt. Más érdekességek is szerepelnek az étterem étlapján, mint a házi készítésű sós sajtok, a palenta és a csiga.

A medvehús íze hasonlít az őz- és a szarvashúséra, csak valamivel édeskésebb. Az olasz medvepopuláció megközelítőleg mindössze 100 egyedből áll, ezért az olasz törvények védik a barna medvét. A szomszédos Szlovéniában a medvék népesebb populációt alkotnak, becslések szerint a számuk meghaladja a 450 egyedet is, ezért a vadászatuk ellenőrzött körülmények között megengedett. Mindemellett a megfelelő engedélyekkel működő mészárszékek árusíthatnak medvehúst. Az olasz piacra behozott hús eredetét igazolni kell, csak olyan országokból importálhatják, ahol engedélyezett a medve vadászata — például Szlovénia, Bulgária, Svédország, Oroszország és a szomszédos Horvátország is azon a listán szerepel, ahonnan legálisan exportálható medvehús. Kanadában és az USA-ban mindennapos dolognak számít a medvevadászat. A magyar vadásztató társaságok egy fekete medvéért elkérnek akár 3500 dollárt is, a második medvének az ára már csak 1000 dollár, de ezek az összegek fedezik a szállást, ellátást, kalauzolást a terepen stb. és a profitot. Ez is azt bizonyítja, hogy a medve olcsó kalandnak számít. A helyiek már néhány száz dollárért is kapnak engedélyt a medvevadászatra. Tehát a hús behozatala csak eredetigazoló okmányokkal lehetséges, és itt a zöldek, állatvédők nem tehetnek semmit, mert ez legális üzletnek számít.

A magyar konyha egyik legegészségesebb alapanyaga a vadhús, mégis csak elenyésző számú családhoz jut el ez a mennyei eledel, és általában csak ünnepekkor megszokott az asztalon. A kínálat nem megfelelően szervezett, és az árak sem számítanak csekélységnek. Egy fácánleves vagy egy hagyományos őzpörkölt vadász módra fel szokta dobni a vendégek hangulatát az éttermekben. Manapság egy ünnepély akkor lesz trendi, ha vagy halból, vagy vadból, vagy mindkét húsból készült finomságokkal várják a kedves vendégeket.

Nemrég tartottuk meg a tradicionális vadászbálunkat, és elmondhatom, mint minden évben, a csárda ezúttal is kitett magáért. Isteni finom fácánlevessel indítottunk, nem is tudtam megállni, hogy ne szedjek belőle kétszer. Forrón tálalva, friss zöldségekkel készítve, valóságos orvosság. Az őzpörkölt is nagyon guszta volt, az állaga, a színe, az illata kitűnőnek bizonyult, látszott rajta, hogy a szakácsnak nem ez az első vadpörköltje a karrierje során. A szárma vaddisznóhúsból készült, nem is merem leírni, mennyit sikerült belőle elfogyasztanom. A csevap, a sült kolbász alapanyaga is vadhús volt, meg is kóstoltam őket, mert ez kihagyhatatlan alkalom, hiszen vadász létemre sem jutok mindig vadhúshoz. Személyes kedvencem a dinsztelt vaddisznószelet fokhagymamártással, valamint a különféle tekercsek, melyekről, bevallom, azt sem tudtam, milyen húsból készültek, csak egy dolog volt biztos, rendkívül ízletes, szaftos, finom falatok voltak. Csak az itallal akadt gondom, mert autóval mentem a bálba… Egy ideig kitartottam, de aztán megtört a jég, ilyen finom ételek után egy flaskó nagyon száraz fehérbort rendeltem, mely se perc alatt vérré vált bennem. A választék nagy volt, és olyan ételek is akadtak, amelyek nem vadhúsból készültek, de nagy örömömre ezen az estén a hangsúly a vadon volt. A finom előételek, a rétesek és a jó muzsika is része volt ennek a vigadalomnak. Idestova negyvenöt éve vadászom, a számát sem tudom, hány ilyen bálon jártam már, és noha nem volt közöttük két egyforma mulatság, mindig jól éreztük magunkat. 2025-től tiszteletbeli vadász vagyok, és amíg csak lehet, illetve tehetem, ott leszek az ilyen rendezvényeken.

De térjünk vissza az érdekességekhez! Az örvös galamb igencsak sok bosszúságot okoz a földműveseknek, mert a zsenge búzacsíra és a napraforgómagoncok a kedvenc eledelei közé tartoznak. A vetést annyira megdézsmálja, hogy akár az újravetésen is el kell gondolkozni, ami a gazdát nagyon megviseli, hiszen kárba megy az idő, a vetőmag, de az üzemanyag sem olcsó muri. Mi, vadászok szívesen besegítünk a galambok ellen meghirdetett harcba, de ez még csak nem is gyéríti meg a csapataikat, környékünket ugyanis elárasztották ezek a madarak. Az örvösgalamb-leves nagyon ízletes étel, és mérete miatt egy fél galamb is bőven elegendő egy fazéknyi mennyiség elkészítéséhez. A hónap végéig tart még a liba és a kacsa vadászata. Diana istennő kegyes hozzám, mert sikerült elejtenem néhány vadkacsát. Alapos tisztítás, kopasztás után minden kacsát megtöltöttem különféle gezemicékkel, remélem, jó lesz, mert minden példányt baráti körben fogunk elfogyasztani.

A vadat meg kell becsülni, nem olyan vendégeket szoktam hívni, akik muszájból fogyasztják el. Illik imádni a vadételt, magasztalni a szakácsot és a vadászt!