A bánáti közösség meghatározó személyisége, Kalapis Sztoján atya, a muzslyai Emmausz Fiúkollégium igazgatója, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnöke, muzslyai plébános, szalézi szerzetes átvette a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díját. A rangos elismerést azért a munkáért kapta, amelyet a magyar, keresztény szellemiség életben tartásáért és a szórványban élő magyar fiatalok anyanyelvi oktatásáért végez.

Kalapis Sztoján 1958-ban született Erzsébetlakon. Már fiatalkorában elhatározta, hogy a papi pályára lép. A középiskolai tanulmányait a szlovéniai Želimljében végezte a szalézi rend kisszemináriumában, majd a teológiai tanulmányai Ljubljanába szólították. Diplomamunkáját A gyermek vallásos nevelése címmel védte meg. 1987-ben szentelték pappá Erzsébetlakon. 1990-től az ifjúsági lelkipásztorkodás püspökségi ügyvezetője és a ministránsok püspökségi gondozója.

A muzslyai Emmausz Fiúkollégium megépítésében vezető szerepet töltött be, megalakulása óta az intézmény igazgatója is, valamint létrehozta a diákotthont támogató Szórvány Kollégiumot is. Sztoján atya a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség alapítója, cserkésztiszti képesítését 1993-ban szerezte meg.

Sokrétű munkásságát több elismeréssel jutalmazták. 2001-ben a Magyar Cserkészszövetség Teleki Pál-bronzérmet adományozott neki, 2010-ben Kisebbségekért Díjban részesült, 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vette át, 2013 óta a Szent György Lovagrend tagja.  

* Az utóbbi időben több rangos díjban részesült. Mit fejeznek ki ezek ön számára?

— Nem a kitüntetésekért dolgozom, hanem azért, hogy valamit hagyjak magam után. Az Emmausz Fiúkollégiumban és a Vajdasági Magyar Cserkészszövetségben is arra törekszem, hogy helyes útra tereljem azokat, akik végzik ezt a munkát, akik velem együtt dolgoznak. Úgy élem meg ezt a díjat is, hogy nem magam érdemeltem ki, inkább mindazokkal együtt, akikkel azon fáradozunk, hogy a fiataloknak, az ifjúságnak utat mutassunk, helyes életfelfogást, erősítsük bennük az erényeket, hogy felfedezzék az élet értékeit. Ezért dolgozunk néhányan. A munkatársaimnak ezúton is köszönetet mondanék, hiszen sohasem sajnálják az időt és a fáradságot, a nehézségek és a gondok mellett mindent feláldoznak annak érdekében, hogy teremtsünk valamit, és segítsünk a fiataloknak.

* Egészen nagyszámú fiatalt tudhat maga körül... Ha szűkebb körben nézzük, akkor a muzslyai oratóriumokat említhetem, ahol számos animátor segíti a munkáját, meg a gyerekek is szívesen járnak ezekre az évente többször megszervezett összejövetelekre. Vagy tágabb értelemben véve a Vajdasági Cserkészszövetség tagjai is megemlíthetőek, ők is szép számban vannak, és teszik a dolgukat...

— Ami a szűkebb környezetünket illeti, igen, nemrég volt a téli oratórium, most pedig, a beszélgetésünk idején, ismét mozgolódás érezhető a kollégiumban, mert a gyerekek a ministránstáborban vesznek részt. Azt is megemlíthetem, hogy a nyári oratórium is igen népszerű, hiszen a rendezvényen naponta mintegy 250 gyerek fordul meg, és az animátorok száma is gyarapszik. Persze a cserkészek körében ugyancsak sok segítőtársam akad, és ők mind lelkesedéssel veszik a szervezés terén fellépő akadályokat, feláldozzák a szabadidejüket, hogy a fiataloknak utat mutassanak. Kitűnő cserkészvezetői gárda állt össze Temerinből, Szabadkáról és Kishegyesről, emellett a homokhátiak, a horgosiak és a zentaiak is szép eredményeket érnek el.

* Feladatai között az Emmausz Fiúkollégium vezetése is szerepel, mely intézményben úgyszintén a fiatalok istápolásán van a hangsúly, hiszen az a cél, hogy jó úton tartsák a fiúkat.

— Megvan a saját nevelési módszerünk, a nevelőtanárokkal egyetemben arra törekszünk, hogy a fiataloknak valami értékeset tudjunk nyújtani. A nevelők sem kímélik magukat, valóban mindent megtesznek azért, hogy az életerényeket és -célokat megvilágosítsuk a fiúknak. Örömmel állapíthatom meg, hogy a kollégiumnak is kitűnő munkagárdája van, a két nevelő, a szakácsnők — merthogy ők is kiveszik részüket a nevelésből —, sőt, a házmester meg a szalézi közösség is besegít.

* Valójában mikortól kezdte végezni ezt a tevékenységet, a fiatalokkal való törődést?

— Mint ismeretes, a szalézi szerzetesek karizmája a fiatalokkal való foglalkozás, a fiatalok nevelése. Ez bennünk van, a vérünkben. A szalézi szerzetesek 17 000-en vannak szerte a világban, és mindenhol ezt a tevékenységet végzik. Ez a mi küldetésünk. Vannak szaléziak, akik nagy intézményeket vezetnek az óvodától az egyetemig. A fiatalokkal való törődés nélkül nem volna teljes a küldetésünk, nem teljesítenénk, ha ezt megvonnák tőlünk. Például az előző rendszerben, amikor nem foglalkozhattunk ezzel a tevékenységgel, nem volt teljes a munkánk, egyszerűen hiányosnak éreztük a mindennapjainkat.

* Úgy érzi, hogy a fiatalok meghálálják ezt a törődést?

— Ez már abból is látszik, hogy a Magyar Életfa díjra a cserkészvezető munkatársaim terjesztettek fel, én pedig nem is sejtettem, hogy mire készülnek. Elég sokáig titokban tartották, szinte a díjátadó előtti napokban tudtam meg, hogy javasoltak az elismerésre. Ebből is az derül ki számomra, hogy nekik nagyon fontos, hogy a fiatalokat szolgálva velem együtt küzdhetnek a kitűzött célokért.

* Vannak-e olyan elképzelései, amelyeket még mindenképp szeretne megvalósítani?

— Szerintem már nem győzném, ha a meglevő célok, feladatok mellé továbbiakat is megfogalmaznék. Ha csak a mostaniakat visszük tovább, illetve folytatjuk a jövőben, az is elegendő lesz.

* A közeljövőben milyen eseményeket terveznek?

— Itt, a muzslyai plébánián mindig zajlik az élet, sűrűn szervezünk oratóriumot. Január végén kerül sor a Don Bosco-oratóriumra, aztán a nagyszombati összejövetelre készülünk, majd gyorsan ideér a nyári oratórium is, nemcsak Muzslyán, hanem Erzsébetlakon is. Már gondolunk a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség jubileumi táborára, melyet 2019-ben tartunk meg. Sok célunk van, melyre összpontosítanunk kell, hiszen minden feladatot megfelelően kívánunk elvégezni.