New York City, Williamsburg, a világ egyik legnagyobb haszid közössége. Egy zárt világ, melybe mindeddig leginkább csak filmek révén pillanthattunk be. Egy ellentmondásos közeg, melyről ezúttal a Netflix forgatott négyrészes minisorozatot. A történet valójában Deborah Feldman Unortodox — A másik út — Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek című önéletrajzi regényéből készült. Hagyományok, dogmák, szokások és kérdések, melyekre mindeddig nem kaptunk választ, vagy csak nem mertük feltenni őket.
A sorozat főhőse, a magyar gyökerű Esther Shapiro szigorú, ultraortodox szabályok szerint él Brooklynban, egy zárt zsidó közösségben. Nem mindegy, mit visel, kivel beszél vagy miről olvas. Jó feleségnek kell lennie, és gyerekeket kell szülnie, mert a „hatmilliót pótolni kell”. Tizenhét évesen hozzáadják Yakovhoz, akit alig ismer. A házasság nem működik sem testi, sem érzelmi téren, Esty pedig egyre jobban összeroppan a megfelelési kényszer súlya alatt. Pánikrohamai vannak, amikor férje erőltetni próbálja az együttlétet, a helyzet pedig szinte elviselhetetlenné válik, amikor hónapok múlva sem tud teherbe esni.
Képek: imdb.com
A nők kibontakozására, szexualitásuk vagy nőiességük megélésére szinte egyáltalán nem engednek teret ebben a közösségben, legalábbis ezt látjuk a sorozat epizódjaiban, illetve maga Deborah Feldman is erről ír a könyvében. Nevelése, oktatása az asszonyi kötelezettségek végrehajtására irányul, és semmi más nem érdekelheti. A zárt közösségben egyre inkább fogy körülötte a levegő. Amikor megtudja, hogy gyermeket vár, Berlinbe szökik, hogy új életet kezdjen, és megkeresse édesanyját, akit már korábban kitaszított magából a New York-i közösség. Csupán egyetlen szerelme van, a zene. Férje és férjének unokatestvére a nyomába erednek, hogy felkutassák és hazavigyék őt, a szíve alatt hordott gyermek ugyanis szerintük a közösség tulajdona.
A négyrészes sorozat rendkívül izgalmas képet fest a New York-i Williamsburgben élő haszid zsidó közösségről. Láthatjuk, milyen egy hagyományos esküvő, és hogyan telnek a mindennapok. Szívfájdító végignézni, amikor az újasszonynak rituálisan rövidre nyírják a haját, hogy örök paróka- vagy kendőhordásra ítéltessen, megfosztva őt nőiessége legfontosabb szimbólumától. A sorozat Esty hányattatásairól és kultúrsokkjairól szól, melyeket egy rendkívül színes, új közegben él meg Berlinben. A történet párhuzamosan ugrál térben és időben, így ismerjük meg Esty régi életének jó és rossz emlékeit.
A tévésorozatban egy zenei konzervatórium diákjaival ismerkedik össze, ami egy kissé erőltetettnek tűnik. Van köztük jó, rossz, fekete, fehér, homoszexuális és egy lehetséges pasijelölt is — egy kissé túl változatos az összetétel, ezért igazán mesterkéltnek hat. Nem is csoda, hiszen a barátkozás ezekkel a diákokkal Deborah Feldman életében sohasem történt meg valójában. Esty szerepében Shira Haast láthatjuk, aki csodálatos és érzelmes játékával biztosan belopja magát a szívünkbe. Minden gesztusából árad a fájdalom, az érzékenység és a következő perctől való félelem. Nem tudjuk levenni róla a szemünket, biztos vagyok benne, hogy sokat látjuk még a vásznon.
Mondani sem kell, hogy Deborah Feldman könyve hatalmas vihart kavart. Többször is megfenyegették, ő azonban mégis úgy érezte, hogy muszáj másokkal is megosztania a történetét, és a nyilvánosság elé tárnia a zárt közösségekben tapasztalható bántalmazást, félelmet és elnyomást. Persze elképzelhető, hogy a sorozat is nagy vitákat robbant majd ki, hiszen ezzel a témával kapcsolatban szinte senki sem közömbös. Az viszont biztos, hogy A másik út című minisorozat a vitaindító jellegén túl arra is kiváló, hogy jobban megismerjük ezt a valóban zárt és hagyománytisztelő, ultraortodox közösséget, ahol — ha elsőre úgy is tűnik — igazából nem minden kóser.
