A műemlékvédelmi világnapot az UNESCO nemzetközi műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS kezdeményezésére 1984 óta ünneplik világszerte. Április 18-án különféle rendezvényeken hívják fel a figyelmet a műemlékekre, elsősorban azokra, amelyek megmentéséhez segítségre van szükség. Az ICOMOS - International Council on Monuments and Sites, azaz a Műemlékek és Műemlék-együttesek Nemzetközi Tanácsa - az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, a párizsi székhelyű Világörökség Bizottság állandó műemlékvédelmi szakértő intézménye, amelyet 1965-ben Varsóban alapítottak.
Ez a civil szakmai szervezet meghatározó szerepet tölt be a világ műemlékvédelmében. A kidolgozott irányelveit a legtöbb ország átülteti saját gyakorlatába. A nemzetközi fórumon is tevékenyen dolgozó tagok saját országukban nemzeti bizottságokat alkotnak. Feladatuk a nemzetközi és hazai műemlékvédelmi elvek összehangolása. A nemzetközi műemlékvédelmi világnaphoz közeledve arra voltunk kíváncsiak, hogy kedves Olvasóink szerint megfelelően óvjuk-e műemlékeinket, s vajon unokáink is látni fogják-e még őket.
Viktorija ALADŽIĆ szabadkai építész, műemlékvédelmi szakember:
- Gyakran gondolok arra, mit mondanának rólunk az őseink. Mi lenne, ha Komor Marcell és Jakab Dezső látná, mit tettünk a színházzal, vagy ha Đinđić látná a saját szabadkai platóját, és hogy mennyire minőségtelen minden munka, ami a városban folyik. Különösen a mai építészet ízléstelenségétől undorodnának, hiszen az ő céljuk az volt, hogy valami szépet alkossanak. Azt gondolom, szánalmat éreznének irántunk, mint valamilyen tudatlan gyermek iránt, akit nem volt ki megtanítson arra, hogyan rendezze és építse a várost. Ami a leszármazottainkat illeti, nincs túl sok minden, amit átadhatnánk nekik, esetleg azt tanulhatják meg, hogyan csaljanak, hazudjanak, bujtogassanak, hogyan igázzák le a gyengébbeket, legyenek arrogánsak, nyereségvágyók. Ebből a szempontból nem is lesz számukra fontos, mi van körülöttük, akárcsak a mai politikusok, úgy tekintenek ők is a világra, hogy azon jár az eszük, mit tudnának pénzzé tenni. De a fizikából ismerjük, hogy minden akció reakcióval jár, így ezeknek az arrogáns, szemtelen, lelkiismeretlen és rendkívül önző embereknek a viselkedésére is lesz reakció. Egyre nagyobb azoknak a fiataloknak a száma, akik teljesen más értékekre törekszenek - ezt felelősségteljesen állíthatom, hiszen egyetemen dolgozom, és fiatalok között mozgok. Őket többet már senki nem verheti át, ők más szemmel tekintenek a világra. Észreveszik a részleteket, az építészeti elemek szépségét, érdekli őket a város történelme, szeretnék tudni, hogyan jött létre valami, tanulni akarnak, és feltárni, miért következett valami, hogyan lehet megóvni a város értékes kulturális örökségét, s hogy mi az érték. Ezért úgy gondolom, hogy ki kell tartaniuk azoknak a ritka egyéneknek, akik törődnek az értékekkel és más úton mutatják be a várostervezést, mint ami ma jellemző.
TÓTH András palicsi gazdálkodó:
- Őszintén szólva nem is tudom, hogy műemlékeinkből mit láthatnak majd az unokáink néhány év múlva. Lehet, hogy nem sokat, mivel közkincseinket addigra megeszi az enyészet, a felelőtlenség miatt szép lassan tönkremennek. Műemlékeink múltunk hiteles tanúi, és semmiképp sem szabad megengednünk, hogy eltűnjenek, semmivé váljanak. Nemcsak azokkal kellene törődni, amelyek jól látható helyeken vannak, hanem azokkal is, amelyek félreeső, nehezen megközelíthető helyeken találhatók. Persze, hiába a jó szándék, ha nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök. Jó lenne, ha a média is többet foglalkozna műemlékeink védelmével. Emlékszem, a magyar közszolgálati televíziónak volt egy városvédő sorozata, melyben az ország területén levő műemlékekről, azok felújításáról, megóvásáról volt elsősorban szó. Nálunk ilyesmi egyelőre elképzelhetetlen, hiszen ehhez is pénz kell.
ÁBRAHÁM Margit királyhalmi háztartásbeli:
- A műemlékvédelemről elmarasztaló a véleményem. Elég, ha csak Szabadka szűk városközpontját járjuk körül: az elénk táruló látvány siralmas. A napokban férjemmel a Zsinagóga előtt sétáltunk el, s szemügyre vettük az épületet. Emlékszem, hogyan festett a gimnáziumi éveim idejében - és milyen most?! Tovább sétálva azt tapasztaltuk, hogy több épületen is ugyanaz a vakolat van még mindig, mint több évtizeddel ezelőtt. A példák azt mutatják, hogy nem viselünk gondot műemlékeinkre. Ennek okát a hanyagságban és nemtörődömségben látom. Mindig arra hivatkozunk, hogy szegények vagyunk és nincs pénzünk. Ilyenkor mindig édesanyám szavai jutnak eszembe, aki azt mondta attól, hogy valaki szegény és a ruhája foltos, még lehet tiszta. Én valahogy így vagyok a műemlékvédelemmel is, szegények vagyunk, sok minden a pénz kérdése, de rengeteg múlik a hozzáálláson is. Az iskolák nagy része is tatarozásra szorul, némelyek már több éve körül vannak kerítve, és felújítási munkálatokat végeznek rajtuk. Nem szívesen sétálok végig Szabadka főterén, hiszen mindenhol kávézókat és bankokat látok. És akkor itt van még a színház épülete. A városközpontban lévő szecessziós épületek között hogy mutat majd az új színházépület? Véleményem szerint sehogy sem illik be a képbe.
SOMOGYI Csaba palicsi vállalkozó:
- A műemlékekre nem mindenhol viselnek egyformán gondot, nem mindenhol újítják fel őket. Általában a központban, a sok ember által látogatott helyen levő műemlékeknek nagyobb figyelmet szentelnek, a gyérebben látogatott, a látókörön kívül eső részeken lévőket pedig általában elhanyagolják. Ha nem viselünk gondot rájuk, nem törődünk velük, akkor kérdés, hogy unokáink látják-e majd őket. Ezekről az objektumokra is jobban oda kellene figyelni, hiszen előbb-utóbb annyira tönkremennek, hogy újat kell építeni helyettük, de annak már nem lesz meg az a szellemi értéke, mint a réginek.
BRASNYÓ Zoltán szabadkai rádiós szerkesztő, műsorvezető:
- A műemlékeket alapvetően prioritásként kellene kezelni, de ezeket az objektumokat az elmúlt években már a beruházók, befektetők is fenyegetik. Szerintem örökségként számos műemléket sikerül megőriznünk, de korántsem annyit, amennyi szükséges lenne. Jó néhány régi épület áldozatául esik a multik terjeszkedésének, és sok esetben a városvezetőség sem fordít kellő figyelmet arra, ami megmaradt, esetleg kisebb ráfordítással restaurálható, ezáltal megőrizhető lenne az utókor számára. A műemlékvédelem számos nyugat-európai országban elsődleges szempont, de legalábbis sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek rá. Városunk, településeink látképe idővel bizonyosan megváltozik, de számos olyan értékünk van, amit, úgy érzem, kötelességünk lenne megvédeni.