Gabona Ferenc cserkésztiszt, a tábor parancsnoka mesélt az eseményről, ahol mindenkinek volt beceneve, még a parancsnoknak is, aki ezúttal Matula bácsi szerepébe „bújhatott”.

Az akadálypályák körbejárása

— Immár harmadik alkalommal választottuk ezt a helyszínt, egy gyönyörű tanyáról van szó ugyanis, ahol minden feltétel megvan a nyári cserkésztábor megszervezéséhez. Az idei nagytáborunknak Fekete István Tüskevár című regényét választottuk keretmeséül, ebbe próbáltuk beleélni magunkat. Matula bácsi a Tüskeváron, tehát a Balaton partján várta az érkező cserkészeket. Van itt egy szép tó is, éppen a keretmeséhez illeszkedik, és Tutajosnak meg Bütyöknek a kalandjait dolgoztuk fel nap mint nap. De nem csak velük foglalkozunk, vannak más szereplők, és minden táborlakó kapott megfelelő becenevet is. Az idén nagyon gazdag a programunk, sikerült ugyanis másokat is bevonni, így íjászkodás, kenuzás, kincsvadászat, vizes játékok, akadályverseny, forgószínpad is volt. Igyekeztünk a gyerekeknek élményekkel teli nyári tábort rendezni, ami a kiváló csapatmunkának köszönhetően sikerült. Minden évben azon dolgozunk, hogy az átvett cserkészelméletet a gyakorlatban is tudjuk alkalmazni.

Matula bácsi és a gyerekek

Az egymásra való odafigyelés és a cserkésztestvéri szeretet megélése is fontos a táborban, de van egy rend, minden napunkat zászlófelvonással, imával kezdtük, és ugyanígy zártuk is. Az esti tábortüzek természetesen kimaradhatatlanok, és nagy élményt nyújtanak. Vannak cserkészeink, szülő cserkészek, akik nem tudnak állandóan itt lenni a táborban, de hétvégén eljöttek. A létszám 25 és 30 között alakult, felnőttekkel, gyerekekkel együtt. Az egyik délutánra Elias atyát is meghívtuk, szentmisét mutatott be itt a fák alatt. Átvarázsoltuk a helyszínét egy kis kápolnává, oltárt és természetes anyagokból keresztet készítettünk, mezei virágot szedtünk. Elias atya is meglepődött, hogy milyen gyönyörű helyet találtunk a szentmisére. A napi programjainkba beépítettük Matula bácsi tanítását, a nyugodt lelkületét és különösen azt, hogy vigyázni és figyelni kell a természetre. A gyerekek ismerkednek a madarakkal, hallanak a halfajtákról, a környezet védelméről.   

Készül az ebéd

Süveg Hilda, a Torontál körzet elnöke megerősítette, a Bakos-tanyára már visszatérőkként érkeznek a cserkészek, most a 4-es számú Szent Imre Herceg Cserkészcsapat és az 1-es számú Sík Sándor Cserkészcsapat volt jelen.

— Hálás köszönettel tartozunk Bakos Zoltánnak, hogy minden évben rendelkezésünkre bocsátja a tanyát, itt már mindennek megvan a saját helye, a konyhának, a sátraknak, a táborkeresztnek, a zászlórúdnak, ami a mi dolgunkat is megkönnyíti, mert nem kell mindig új helyszínt találni. Az idén három nyertes pályázatunk volt, és ennek köszönhetően tudtuk megvalósítani ezt a tábort: a Magyar Nemzeti Tanács, a tartományi oktatási titkárság és Nagybecskerek Önkormányzata is hozzájárult a költségekhez. Emellett magántámogatók is akadtak, név szerint Palatinus Ervint, Lázár Imrét említeném, aki minden évben eljön, és süt nekünk kürtőskalácsot. Molnár Tibor, Lackó Attila és Dani János pedig az élelmezésben segítettek, hiszen a vizet hordjuk tőlük, valamint a zöldségféléket és a mézet adományozták. A vadászoknak is hálás köszönet, mert vendégül láttak bennünket a portyázásunk alkalmával, az íjászok pedig bemutatták, hogyan is kell használni ezt az eszközt.

Szülinapos köszöntése

Sándor Irma felnőtt cserkészként a konyhán segédkezett.

— Én itt a táborban Piri néni vagyok, a főszakácsunk pedig Náncsi néni, de van még Lili nénink, Terka nénink, Bözsi nénink, akik mindannyian azon fáradozunk, hogy finomakat főzzünk a gyerekeknek. A Tüskevár nem túl régi korból való, de most is igyekeztünk egy kicsit viccesen megnevezni az ételeket, viszont a gyerekek hamar rájöttek, mi mit fed. Amikor a vadászoknál ebédeltünk, vadkavalkád volt az ebéd. Természetesen mi is mentünk a portyára, íjaztunk is, részt vettünk a gyerekekkel szinte minden programban. 

A Tüskevár lakói

A felnőtt cserkészek között szülőként volt jelen ebben a táborban Rúzsa Lídia, aki a konyhán is besegített, de a rendre is ügyelt a táborban.

— A mi feladatunk, hogy a gyerekeknek elkészítsük a reggelit, az ebédet és a vacsorát, közben még a két uzsonnát is, ezért állandóan az órát figyelnénk, ami itt nagyon nehéz, mert nem is hoztunk magunkkal órát. Amikor kijövünk a természetbe, akkor mi, felnőttek is kikapcsolódunk a külvilágtól. Fizikailag nagyon kifáradunk, viszont pszichikailag feltöltődünk, megpihenünk, annak ellenére, hogy egész napos programunk van. Itt a természetben teljesen más az alvás, más a csend. Vannak zajok, de egyáltalán nem zavaróak. Halljuk a tücskök ciripelését, a békák kuruttyolását, éjszaka jönnek a sakálok, azok is hallatják a hangjukat, ami azért egy kicsit rémisztő, de a második éjszaka már nem hallottunk semmit, mert mindenki mélyen aludt, csak az őrök voltak ébren. Pihenten ébredünk fel, habár nem is ágyban alszunk.

A gyerekek örömmel és gondtalanul élték meg a táborozást, sok új élménnyel gazdagodtak. Ha azonnal nem is tudták feldolgozni az újabbnál újabb impulzusokat, a jövőben bizonyára nagyon sok hasznát veszik a mindennapi életben is.