A legszebb volt a piros tulipán. Szedtünk belőle egy kosárra valót. De nagyinkó váltig állította: ennyi nem lesz elég. Így szakajtottunk a kosárba még sárgát, fehéret és lilát. Jóval a húsvéti szentmise kezdete előtt a templomba mentünk, és szépen elrendeztük a tulipánokat a padok tetején, hogy a kisoroszi emberfiának bőven jusson belőle.

Mily szép izgalom volt látni, amikor az érkező hívek szeretettel megsimogatták, megcirógatták a virágokat! Volt, aki az orcájához emelte, és nagy csodálattal tapasztalta, hogy slingelt pöndölkés angyalka száll ki belőle, s a Megváltó, szeretett Jézusunk feltámadását adja hírül az erős, mennyhangú orgonajáték kíséretében. Mert húsvétkor Gazsó Antal méltóságos kántorművészete a szivárványt rántotta le az égről, hogy annak a szőnyegén lépkedve mi, jámbor hívek megközelítsük a mennyek országát…

A szentmisén nagyinkó mellett ültem, ő a szentolvasót morzsolgatta. Szemében kristálykönnyek ültek. Egyszer csak megfogta a kezemet. Magához szorított, és azt suttogta, Jézus értünk halt meg és értünk támadt fel, mert az Úr dicsőségében mindig velünk van. Aztán úgy tűnt, a kórusból nagyapó hangját hallom. Erős és mély volt az éneke. Az orgonajáték mellett még hallani véltem a harsonákat, és láttam, ahogyan a szivárvány ereszkedik lefelé. A tulipánok szirmai közül kiröppentek a pöttömnyi angyalok. Egyet perdültek révülően a szentély falait súrolván, aztán mutatták a szivárványos utat a mélységes és örökké tartó boldogság felé.

Mindenki mosolygott. Kezünkben a tulipánok csurgatottméz-színű könnyeket ontottak. A fejemen már gyöngyvirágkoszorú is volt, és épp oly selymes, slingelt volt a pöndölkém, mint az angyaloké. Nagyinkó már elöl járt a szivárványszőnyegen. Kibomlott az ősz kontya, és parázs volt az orcáján, kezét széttárta. Az angyalok a kántor úrral és nagyapóval énekelték: mert bizony feltámadott az Úr, alleluja…

Addig jutottam el a szivárványszőnyegen, hogy csupa tulipántengert láttam magam körül. S egy hang biztatott, hogy a feltámadásának az oka a piros tulipán szeretete volt, meg az emberi sóhaj, mely esdeklő óhaj lesz az Isten országa felé.

A szentmise után nagyinkó azt mondta, sokáig akar élni, hogy dicsőíthesse az Urat. Én csak suttogva mondtam: látni akarnám legalább még egyszer a Megváltót a tulipánokkal. Nagyapó megállapította, hogy a szivárvánnyal nem is oly messze szálltak az angyalok, és most Tóbán vagy Magyarcsernyén bontogatják a virágbimbókat.

A kertemben ma kinyílt egy hamvas tulipán. Magammal viszem a húsvéti szentmisére, a szajáni templomba. Mert most Szajánban élek, itt is az angyalok szózata vár, mint régen. Ó, Jézusom, milyen csodás vagy! Köszönöm, hogy újra láthatom a tulipánokból kiröppenő angyalokat!