Ákos szeptember óta a Politechnikai Iskola tanulója, a nyomdaipari terméktervező technikus szakon tanul, és bár tehetségére szinte azonnal felfigyeltek a tanárai, azt mondja, korábban nem foglalkozott ennyit a rajzolással. Sőt, eredetileg csempézőnek készült.

— Amikor a nyáron felújítottuk a fürdőszobát, apukám mondta, hogy menjek, és csináljam, csempézzek. Ekkor derült ki számomra, hogy nem lesz belőlem csempéző — meséli Ákos. — Örültem, hogy külön tantárgy foglalkozik a művészettörténettel és a művészettel általában. Elkezdtem rajzolni. Még az általános iskolából van egy barátom, akinek a bátyja festő, és mivel a barátom is szokott rajzolgatni, én is elkezdtem. Leginkább a festészet érdekel, és a szobrászat is. Eddig egy szobrom van, de azt elég nehéz volt megalkotni.

Ákosnak nemrég saját tárlata nyílt, a munkái pedig most is megtekinthetőek a Politechnikai Iskolában.

— Szeptember óta festettem állandóan, és összegyűlt huszonkét festményem meg egy szobrom, majd szóltam a tanárnőnek, hogy jó lenne, ha összeállíthatnék egy kiállítást. Ő azt javasolta, hogy legyen februárban, de én ragaszkodtam hozzá, hogy decemberben legyen, és így is történt. Szerettem volna, ha mielőbb és minél többen felfigyelnének erre a szakra, illetve látnák, hogy ezzel igenis el lehet érni valamit.

Ákos édesapja öntő, így a fiú már egészen kis korában megismerkedhetett Szabadka néhány neves alkotójával és az aktuális művészeti élettel. Példaképei Lak Róbert és Paszterkó Richárd, a két fiatal művész is a Politechnikai Iskola tanulója volt. A kiállítás után elkezdtek érkezni a visszajelzések. Sava Halugin szabadkai művész elsők között gratulált az ifjú tehetségnek, akinek a fejlődését régóta figyelemmel kíséri.

— Sava Halugin négyéves korom óta figyeli a fejlődésemet, és azt mondta, csak haladjak tovább a festészettel meg a szobrászattal, ez lesz a legjobb. A középiskola után szeretnék egyetemre menni. Budapesten, a Képzőművészeti Egyetemre iratkoznék be, ahová a tanárnőm is járt. Ez a tervem egyelőre.

Suhajda Zita tanárnő azt mondja: soha nem találkozott még ilyen kitartó és szorgalmas tanulóval, mint amilyen Ákos.

— Nála az a csodálatos, hogy a szorgalom és a tehetség ötvöződik. Ez nagyon ritka — állítja a tanárnő. — Általában úgy mondják, hogy egy jó művésznél 98 százalék a szorgalom, 2 százalék pedig a tehetség. Nála ez megvan. Huszonegy éve dolgozom az iskolában, és még nem találkoztam olyan diákkal, aki minden héten kétszer az egész délutánját az iskolában tölti, és fest. Nem lehet hazaküldeni, mindig az utolsó pillanatig marad, amíg csak lehet. Hétvégén is vagy otthon, vagy Savónál fest, mondhatnám, hogy egy igazi megszállott, de hát ez kell ahhoz, hogy valakiből egyszer nagy művész legyen, talán nem is olyan sokára. Ez az alap.

A tanárnő azt mondja: a fiúra szinte azonnal, mindjárt az év elején felfigyelt, hiszen már akkor kitűnt a többiek közül az állandó érdeklődésével.

— Készítettem egy kiállítást, és elvittem a diákokat, hogy segítsenek, mondván, abból is tanulnak: látják, milyen egy tárlat megszervezése, kialakítása. Akkor és ott Ákosnak nagyon érdekes megfigyelései voltak, és az órán is mondta nekem, hogy ő művészkedik, mutatta a mobilján, hogy miket készít. Ez a tanév első hónapjában történt. Tanácsokat nem adok neki, még szabadon hagyom őt. Azt mondják, tizenhat éves korukig a fiatalok a legnagyobb művészek, és semmilyen irányban sem szabad rájuk hatni. Csak annyiban segítem, hogy motiválom, ötleteket adok neki, tájékoztatom, ha lesz egy érdekesnek ígérkező kiállítás, de nem korrigálom, és még nem magyarázok neki a munkájával kapcsolatban, mert hagyom őt szabadon alkotni. Ákosnak nagyon érdekes látásmódja van, és azt is külön kiemelném, hogy nagyon tudja, mit akar az élettől, és hogy milyen lépéseket kell tennie ahhoz, hogy ezt elérje. Azzal is tisztában van, hogyan és miért rakja fel a képeit, a kiállításon is egy portrésorozatot mutatott be, és az is teljesen „visszaadta” az ő világát, gondolatait. Pontosan tudja, mikor van készen egy kép, mikor mit kell csinálni vele, mivel lehetne továbbfejleszteni. Ez egy tüneményes és ritka dolog. Nekem például nagyon sok idő kellett, mire eddig eljutottam az életben — nevet Zita.

Kulcsár Ákos munkáit a tanév megkezdése után, január 27-éig lehet megtekinteni a Politechnikai Iskola tanári helyiségében és Diákkuckójában.