(3.)
Gyerekjáték! Persze, csak azoknak, akik jól ismerik a működését, no meg a gyermekeinknek, akik valóban ,,csak játszanak” vele. Akármerre fordulsz is, találkozol egy számítógéppel... Ha munkát keresel, feltétel, hogy tudjad kezelni. Igazából nézőpont kérdése, hogy bonyolult-e ez a dolog. Mi az, amit ,,egy egyszerű halandó” tudhat erről? És ami még fontosabb: mit kell tudnia? Folytassuk tehát, ahol abbahagytuk: lehetséges-e megalkotni a mesterséges intelligenciát, mely eléri vagy meghaladja az emberi képességeket?
Feljegyezték, hogy amint Archimédesz egyik barátjával éppen szemügyre vette a legújabb hajítógépet, imigyen tanakodott: ,,Vajon a következő hajítógép lehet-e már annyira romboló erejű, hogy megsemmisítse a civilizációt?" Ez i.e. a harmadik században történt. Persze, a választ tudjuk mindannyian.
Azon egyszerű oknál fogva került ez ide, mert hasonló kérdéseket manapság is feltesznek sokan. Ami pedig témánkat is illeti: vajon a következő generációs számítógépek intelligensek lehetnek-e? Vagy meddig kell még várni, hogy valóra váljon az Arthur Clark-i Űrodisszea jelenete, amikor a fedélzeti komputer önálló életre kel? Esetleg még szörnyűbb a Mátrix homályba vesző üzenete a mesterséges intelligencia felsőbbrendűségéről?
Talán ugyanaz a válasz rá, mint Archimédesz kérdésére...
Mielőtt azonban tovább fejtegetnénk ezt a kérdést, folytassuk az operációs programokról szóló múlt heti témánkat.
Noha a programfejlesztők derekasan dolgoztak és küzdöttek, a PC-piacon nem az az operációs rendszer lett ipari szabvány, amely technikailag is valóban a legjobb. Az IBM és a Microsoft ,,közös” gyermeke, a DOS operációs rendszer terjedt el legjobban a személyi számítógépek között. A DOS egy mozaikszó, angol rövidítés, mely arra utal, hogy az operációs rendszer a gép adatrögzítő berendezéseihez a ,,lemezek"-hez van kötve -- (diszkek -- innen a D betű). Talán már ön is észrevette, mennyire ,,megszállottan ragaszkodik” a PC-je akár egy floppyhoz is, ha azt alkalmatlan időben vette ki a meghajtóból. Kezdetben a DOS szöveges és bőbeszédű volt. Pontosan ismerni kellett az utasításokat, ha valaki be kívánta azokat gépelni a programsorba, különben nem engedelmeskedett a gép.
Ezt megkönnyítendő egy grafikus felhasználófelületet fejlesztettek ki, amelyen egérrel lehetett ,,tenni-venni”. Így anélkül is lehetett kommunikálni a PC-vel, hogy valaki ismerte volna a parancsokat. Ráböksz a megfelelő képecskére (ikonra), és máris megtörténik, amit szeretnél. A legrosszabb esetben is kinyílik egy újabb ablak, és illedelmesen értesít, mit rontottál el, vagy mit kell éppen tenned. Mivel aztán ablak ablak hátán nyílik -- ezek az ablakok, illetve a Windows.
Az évtizedek során újabb és újabb változatai kerültek a piacra, de az ,,ablakok” mögött ott settenkedik a DOS, vagy legalábbis annak a filozófiája. Talán ez a vizualitás is lehetett az egyik magyarázata a széleskörű elterjedésének. A Windows, az tulajdonképpen csak operációs program, amely képesíti a gépet a felhasználói programok végrehajtására, futtatására, és kényelmes gép--ember kommunikációt tesz lehetővé. Csak zárójelben mondjuk el: ma már pazar ez a kommunikáció, szinte zavaró..., de egyben pazarló is, mert sok-sok gigabájtnyi memóriát emészt fel. A Microsoft soha nem hozta nyilvánosságra a DOS vagy a Windows eredeti forráskódját, és rendes körülmények között több száz euróba kerülhet(ne) a telepítésük.
Amíg a házi számítógépek egyre nagyobb teret hódítottak, úgy ,,vesztek ki” a nagy rendszerek. Ezeken leggyakrabban a UNIX operációs rendszer futott. A UNIX egészen más módón kezeli a gépet, sokszor nagyobb kényelmet és biztonságot nyújt, de magasan képzett szakemberekre van szükség a működtetéshez. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a PC-n más operációs rendszerek váltak ipari szabvánnyá, a UNIX tulajdonosai felszabadították, majd nyilvánossá tették a program eredeti forráskódját, és így az nyitott forráskódú programmá vált, ugyanakkor gyakorlatilag ingyenessé is anélkül, hogy jogi fejtegetésekbe kezdenénk most.
Ettől kezdve sokan dolgoztak nyílt forráskódú programokon. Ezek nemcsak azért jók, mert ingyenesek, hanem sokszor jobbak is, mint kereskedelmi forgalomban levő társaik. Az évek során a szabad felhasználású operációs rendszerek között a LINUX vált legismertebbé. 1991-ben kezdték el fejleszteni, és a szabad forráskódnak köszönhetően immár tízezrekre tehető azoknak a száma, akik az állandó fejlesztésen dolgoznak. Főleg az interneten terjed. Kezdetben a LINUX egyáltalán nem volt ,,barátságos”, mert sokat kellett ,,firkálni” a képernyőre, és mindenféle kódokat meg utasításokat kellett tudni fejből. Az idő tájt csak a megszállottak kiváltsága volt. Mára már ,,megszelídült” és kényelmes ablakos felhasználói felületei is vannak a legújabb disztribúcióknak. Az ingyenessége mellett még hihetetlen stabilitása is mellette szól. Amíg egy Windows akár naponta is ,,leeshet” vagy ,,lefagyhat” -- esetleg újra kell indítani egy újonnan installált program miatt --, addig a ,,pingvin” (a LINUX szimbóluma- védjegye) hónapokig vagy évekig is futhat kikapcsolás vagy újraindítás nélkül. Megjegyzem, hogy sok internetes szerver is LINUX-ot használ.
Mindazonáltal továbbra is a számítógépek alapvető működéséhez kétfajta programra van szükség: operációs rendszerre és felhasználói programokra. Az előbbi biztosítja az utóbbi hibátlan és eredményes működését. Ez azt jelenti, hogy a programok futása, végrehajtása idején azoknak a számítógép memóriájában kell lenniük. Ezért ezek tárolt programú gépek. Magyarul: a programban előre rögzíteni kell a bemeneti és kimeneti adatok közötti összefüggéseket. Még érthetőbben: mind az operációs rendszereknek, mind a felhasználói programoknak a ,,szájukba kell rágni”, hogy mikor mit csináljanak.
Ezért a tárolt programú számítógépek nem lehetnek alkalmasak mesterséges intelligencia fejlesztésre és megvalósítására. A tudomány mai állása szerint pedig az eddig ismert összes számítógép alapvetően tárolt programú. Most folynak viták szakmai körökben a nem tárolt programú gépek megvalósíthatóságáról. Ez nem hardver-, hanem elsősorban szoftverprobléma.
Nos, ilyen könnyű volna a válasz a mesterséges intelligencia kérdésére? Korántsem, mert a dolog azért nem ennyire egyszerű. Itt vannak például az ún. ,,öntanuló” szoftverek meg miegyéb.
Vajon milyen kérdést tenne fel Archimédesz, ha élne?
Még csak találgatni sem érdemes. Sorozatunk utolsó része pedig valóban kizárólagosan a mesterséges intelligencia megvalósításának a lehetőségeivel foglalkozik majd.