A régi időkben is akadtak olyanok, akik szerették a különlegesen szép, alacsony fogyasztású kis autókat a parkolás egyszerűsége miatt — továbbá a feltűnési viszketegség is egy kicsit közrejátszott.
Ezek a kocsik abban az időben is rendkívülinek számítottak, manapság pedig muzeális értékük van. A kényelem szó ismeretlen a gyártók számára, és a vásárlók sem követelték meg ezt tőlük. A fő szempont az volt, hogy a jármű guruljon, és a tulajdonos el tudjon jutni A pontból B-be. A gyártás folyamán figyeltek a kidolgozásra és a megbízhatóságra. Nem tudunk minden típust felsorolni, mivel léteztek olyan modellek is, amelyekből csak néhány darabot dobtak piacra. Íme néhány, melyről érdemes beszélni.
Az Isetta sikertörténete az ’50-es évek elején indult egy olaszországi üzemből, ahol a többi közt hűtőszekrényeket, robogókat raktak össze. 1953-ra elkészültek a tervek, majd maga a törpeautó is, 236 köbcentis, kéthengeres, kétütemű motorkerékpár-motorral. Itáliában és Spanyolországban is beindult a tömegtermelés, majd a német BMW is megvette a gyártási jogot. Sokak számára hihetetlen, hogy a német cég által összeszerelt modellek is nagy sikert arattak, hiszen a vállalat átalakításokat, fejlesztéseket is bevetett, hogy a német piacot is elárassza ezzel a szép, kicsi járgánnyal. Elsőként a meghajtást módosította, az R 25-ös motorkerékpár egyhengeres, négyütemű, 247 köbcentis és 12 lóerős teljesítményű motorjával. Valamivel később megjelent a 300-as blokk 13 lóerővel, illetve az első futómű módosításával. Létezett három- és négykerekű változata is, az adózás szempontjából az előbbi jobban megfelelt a vásárlók igényeinek, ezért több fogyott belőle. Az autócska hossza 2250 milliméter, szélessége 1340 milliméter, elérhette a 85 km-es óránkénti sebességet is, a saját tömege pedig 360 kg-ot tett ki. Nagy kár, hogy manapság már nem kapható, hiszen üzemanyag-fogyasztása is hihetetlen alacsonynak számított.
*
A Puli egy csúnyácska modell, melyet egy magyar cég dobott piacra, és mely 1986-tól 1998-ig volt forgalomban. A kétszemélyes városi törpeautót 4 kW, illetve 5,5 lóerő teljesítményű japán dízelmotor hajtotta, a végsebessége 45 km/h, a hossza 2460 milliméter, a szélessége 1400 milliméter, a magassága 1420 milliméter, a saját tömege pedig 350 kg. A kocsit a francia piacra szánták, mert az ilyen kicsi járművekhez ott nem kellett B kategóriás vezetői engedély. A külföldi eladás sikeresnek bizonyult, a cégek vásárolták, mivel hasznos terhelhetősége 200 kg volt, a csomagtere pedig 360 liter, így az emberek kisebb teher szállítására is alkalmazhatták. Hihetetlen, hogy az üzemagyag-fogyasztása 1,2 l/100 km-t tett ki. Cabrio változatban is árulták, tehát a mai fiatalok is szívesen kocsikáznának vele, a klasszikus forma pedig az idősebb korosztály ideális autója lehetne.
*
A Messerschmitt KR200 egy német kis autó 1952-ből. Megszületése a véletlen műve volt, hiszen a háború után ez a cég nem gyárthatott repülőgépeket, ezért a termelői kapacitását valami másra kellett kihasználni. Ez pedig egy háromkerekű KR175-ös (később KR200-as néven futó) törpeautó lett. Több átalakításon is átesett ez a csodabogár, mígnem végül megkapta a végleges formáját. Az autó végsebessége 90 km/h volt, a motor teljesítménye 7,4 kW, illetve 10 lóerő. Könnyű szerkezete miatt meghódította a német vásárlókat, viszont 1964-ben sajnos leálltak a gyártásával, mivel a német gazdaság erősödése megszüntette az igényt az ilyen kis járművekre. Több kivitelben is piacra került. A mai világban egészen biztosan feltűnést keltene furcsa alakja (némelyek talán éppen ezért vennék meg), na meg az üzemanyag-fogyasztása sem terhelné meg a családi kasszát.
*
A Piaggio egy olasz tervezésű, ám Franciaországban gyártott csodajárgány, mely igen kedvelt volt mind Itáliában, mind pedig más országokban. A robogóiról ismert cég ezzel a kis kocsival szeretett volna még jobban érvényesülni az olasz piacon, viszont a Fiat zsarolási kísérlete miatt Franciaországba kellett helyeznie a gyártását. A mérete a Fiat 500-as alá csúszott 12 cm-rel, 2850 milliméter hosszú, 1270 milliméter széles volt, és két személy is elfért benne, ha összehúzta magát. A műszaki megoldások is érdekesek, hiszen mind a négy kerék független felfüggesztést kapott, további jellemzők pedig a hidraulikus lengéscsillapítók, az önhordó kasztni és a fogasléces kormánymű. A 390 köbcentis motor 14 lóerős, kéthengeres, turbóhűtéses, kétütemű, az üzemanyag pedig benzin-olaj keverékes. Ez a keverési arány használatos a kétütemű motoros kapáknál és kaszáknál, valamint a motorfűrészeknél. A fogyasztás hihetetlenül alacsony. A Piaggio Ape teherhordásra is alkalmas. A kisebb mezőgazdasági termeléssel foglalkozók nagy hasznát vennék, mivel terhelhetősége akár 300 kg is lehet. Manapság még lehet kapni, noha az ára nem túl kedvező.
A bemutatott törpeautók sajnos már csak magángyűjteményekben találhatóak meg. Kezdetben nagy szimpátia fogadta őket, ám elég gyorsan eltűntek a gyártók kínálatából. Ennek a döntésnek valószínűleg gazdasági megfontolás állt a hátterében. Nekünk, egyszerű embereknek nem lehetett ebbe beleszólásunk, így hát marad az epekedés, hogy milyen jó is lenne ilyen kis autóval járni a munkahelyre és szórakozni, a teherhordásról nem is beszélve. A törpeautók alacsony üzemagyag-fogyasztása nagymértékben hozzájárult a rövid pályafutásukhoz, mivel a nyereség szinte mindent felülír — sajnos.
