Torockó (románul Rimetea, korábban Trascău, németül Eisenburg) falu Romániában, Fehér megyében, Torockó község központja. Egykori bányászváros, a Székelykő hármas csúcsa alatt, lakosai betelepült székelyek. A település Erdély legnyugatibb székely végvára és talán egyik legszebb faluja. Az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében. Kolozsvártól délre, Nagyenyedtől 23 km-re északnyugatra fekszik, Torockószentgyörgy hozzá tartozik.

A szerző felvételei

Első ízben 2014 nyarán jártam arrafelé, egy barangolós társasutazás idején. Az ismerkedés négy esztendővel később folytatódott, immár óceánszemű mátkámat kézen fogva. Így kértünk és kaptunk ugyanis mindketten audienciát az előttünk emelkedő, 1128 méter magas Székelykőtől, engedjen bennünket feljutni gerincére egy május végi napkelte idején. Azt mesélik, Torockón, éppen a Székelykő miatt, a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le, hiszen a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük.

Nekünk ezt a jelenséget ezúttal sem sikerült megtapasztalni. Ellenben egy hirtelen leereszkedett zápor után dupla szivárvány koszorúzta az eget. Mintegy élő hidat építve a hegy és a kicsiny falu idősebbik templomának tornya között. Újfent emlékeztetve minden élőt egy ősrégi fogadalomra.

„Az én templomom nem átjáróház egymással találkozni vágyó szerelmesek számára. Az én eklézsiám nem azilum más vallás elítéltjeinek, kik oda bíráik elől menekülnek. Az én templomom tornyán a gömb nem azt hirdeti, hogy »Jertek ide! Itt szabadabb az erkölcs, könnyebb az élet, itt nem kell keresztet viselni.« Neked előbb meg kell szeretned azt az Istent, akit én követek. — S hogyan ismerem meg őt? — Azokból az emberekből, akik az ő hívei. Nem az igékből, nem a szent könyvekből, hanem a tettekből: az emberek életéből.” (Jókai Mór: Egy az Isten)

A helyszín, vagyis Torockó 2014 óta minden esztendőben az összefogás ünnepnapját méltató rendezvény kiemelt központja. A nemzeti összetartozás napjához legközelebbi hétvégén itt valósul meg a Duna Nap, az anyaországi Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. szervezésében. Isten segedelmével, az idén sem lesz ez másképpen!

Egy korábbi barangolós kerettörténetünk felfrissítéséhez egy, a közelmúltban közzétett pályázati eredményhirdetés szolgáltatta az apropót. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) által 2019 tavaszán meghirdetett Brassaï-sajtófotópályázatáé, melyet immáron negyedik alkalommal szerveztek meg a kollégák. A pályázati anyag első kiállítása ez év február 7-én nyílt meg a nagyváradi várban, ahonnan — a tervek szerint — Nagykárolyba, Csíkszeredába, Marosvásárhelyre, Kolozsvárra és Bukarestbe utaznak majd tovább a szakzsűri által díjazott fotográfiák. Az előző évek bevett gyakorlatához hasonlatosan a zsűrizett anyag egy igényes albumban is megjelenik. A vajdasági megméredzkedők közül a sportfotó kategóriában odaítélt első díjat az En garde! sorozatért Ótos András, a Magyar Szó fotóriportere kapta. A nemzetközi Eurofotoart Egyesület Szathmári Pap Károly-plakettjét lapunk külmunkatársa, Martinek Imre, a Duna Nap Torockón fényképsorozat készítője veheti majd át.

„Az eddig megvizsgált magyar falvak közül határozottan ez van a legszebb vidéken...” — jegyezte fel 1908. október 7-én lokális impresszióit neves zeneszerzőnk, Bartók Béla. E gondolatok születése után százegy esztendővel később Torockó Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért. Továbbá azt is feljegyezték róla, mármint Torockóról, hogy hegyének oldalában számos barlang található, ahol a lakosság veszély esetén meghúzódott. Napjainkban a községközpont nemzeti összetartozásunk egyik legjelentősebb helyszíne. Ahová újra és újra vissza kell térni!