Szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén két történelmi eseményre: Krisztus keresztjének megtalálására, valamint visszaszerzésére emlékezik az egyház. Nagy Konstantin császár édesanya, Szent Ilona álmot látott, melyben meghívást kapott, hogy keresse meg Jézus Krisztus keresztjét Jeruzsálemben. A Golgota tövében sok kereszt lesz majd: Krisztusé az, amelyiket megérintve a betegek meggyógyulnak. Szent Ilona, miután megtalálta a keresztet, maga vitte azt el Jeruzsálembe.

— Fontos volt, hogy az ünnep alkalmából mi magunk is felmenjünk Međugorjéban a kereszt hegyére, melyre a keresztút vezet fel — mondja Palatinus István atya, a Szent György-templom plébánosa és a Mária Rádió magyar szerkesztőségének igazgatója, a zarándoklat szervezője. — A hegy csúcsára a keresztet 1933-ban állították, és csak hatalmas sziklákon keresztülhaladva lehet feljutni hozzá. A környező kis falvak állítatták fel a szimbólumot Jézus halálának 1900. évfordulója alkalmából azzal a céllal, hogy a jel ellátsszon egészen messzire onnan, a hegy tetejéről. Ezáltal hirdették Jézus Krisztus szeretetét és megváltó jóságát. Az út felfelé nagyon nehéz, de még a súlyos betegek, a testi fogyatékossággal élők is belevághatnak. Különböző ifjúsági szervezek önkéntesei mindig rendelkezésre állnak, és ha kell, tolókocsiban, hordágyon is felviszik a kereszthez vágyókat. A mi kis zarándokcsapatunknak is volt két fiatal tagja, aki segített az idősebbeknek.

A zarándokok közül sokan szerették volna látni, megérinteni a könnyező Krisztus-szobrot is. A szobornak a térdéből fakad a víz, és a jelenségre nincs tudományos magyarázat.

— Az emberek nagyon mély imádságban és valódi hittel járulnak ehhez a szoborhoz, hogy a belőle fakadt vízforrásból bűneiktől megtisztuljanak. De fontosnak tartottuk, hogy a hegy alsó részén, a Podbrdón végigjárjuk a Mária-jelenések színhelyeit is — mondja az atya. — A gyermeklátnokok állításuk szerint ezeken a helyeken találkoztak a Szűzanyával. Az utat végigjárva a zarándok elmerülhet a Krisztusra irányított Mária-titkokban, és így élheti át Jézus misztériumát, hiszen maga a Rózsafüzér is egy kis katekizmus, mely Szent II. János Pál pápa tanítása szerint Mária szemével engedi nekünk láttatni Krisztust.

A lelki feltöltődésen kívül tanulságos programokon is részt vettek a zarándokok. István atya szerint ezek is emlékezetesek maradnak.

— Ellátogattunk a Gyermekfaluba, melyet Petar Barbarić atya, a jelenések kezdete utáni második plébános alapított, elsősorban árva gyerekek, valamint olyan édesanyák és gyermekeik számára, akiket a háború idején megerőszakoltak. Ezek az emberek mindannyian ott élnek még ma is, és felnőttként ők maguk is továbbadják a gondoskodást, a szeretetet, hiszen árva, rászoruló gyermek mindig lesz. Sőt, van egy olyan kezdeményezés is, amelynek keretében arra kérik az anyákat, akik áldott állapotban vannak, de nem akarják vagy nem tudják megtartani magzatukat, hogy ne menjenek abortuszra, hanem szüljék meg a picit, és adják át a Gyermekfalunak.

A Čenakolo közösségbe tett látogatás is megrendítette az embereket, és sokaknak adott új reményt. A közösség a szenvedélybetegek gyógyulásának helye. Egy Olaszországból származó apáca, Elvira tisztelendő nővér hozta létre előbb szülőhazájában, majd hazáján kívül is. Elvira nővér az utcáról maga köré gyűjtötte a kábítószer, az alkohol, a depresszió, a magány rabjait. A fiatalok nagy lelkesedéssel követték a nővért, mert megtapasztalták részéről az igazságot, az őszinteséget. A nővér nem akarta őket mindenáron megváltoztatni, hanem elfogadta és szerette őket, ezzel pedig óriási segítséget és bátorítást adott nekik. Ezen felbuzdulva sokan a gyógyulás útjára léptek, és ma már ők segítenek a rászoruló szenvedélybetegeknek. Elvira nővér, az alapító még ma is él, de már nehezen kommunikál. Egy mosolya elég azonban, és a pártfogoltjai új reményt kapnak.

A szerző felvételei

Az utazás során Szarajevóba és Mostarba is betért az autóbusz.

— Szarajevóban megálltunk a székesegyháznál — mondja az atya. — Láttuk azt a helyet, ahol Gavrilo Princip lelőtte Ferenc Ferdinándot, és emiatt kitört az első világháború. Egy rövid időre megálltunk a Baščaršiján is, ahol a hatnapos utazástól és gyaloglástól megfáradt zarándokok egy kávé mellett töltődtek fel energiával a hazaútra.