A Zenta Asztaliteniszklub női együttese (a felvételen balról jobbra: Makszuti Anetta, Mirković Brigitta, Ivana Vejnović, Gyurcsik Aliz, Mellik Zoltán vezetőedző) 12. alkalommal szerezte meg az országos csapatbajnoki címet, miután a rájátszás döntőjében mindkét mérkőzésen — Zentán 4 : 1-re, Újvidéken 4 : 2-re — legyőzte a Novi Sad (Fenyvesi Anna Zsófia, Truzsinszki Viktória, Amelija Lupulescu, Tóth Klaudia) együttesét. A Tisza-parti sárga-kékek az 1970-es évek elején szerezték meg első két országos csapatbajnoki titulusukat, az elmúlt tizenegy évben pedig tíz alkalommal állhattak föl a dobogó legmagasabb fokára a zentai lányok.

Mellik Zoltán

— Nehéz volt a döntő, de ilyet is vártam, mivel két egyforma képességű csapat került be a fináléba — kezdi a beszélgetést Mellik Zoltán, a Zenta Asztaliteniszklub női csapatának vezetőedzője. — Tudtam, hogy nemcsak magában a játéktudásban tapasztalható különbségek döntenek majd, hanem a lelki felkészültség is sokat nyom a latban. Rendkívül elégedett vagyok a lányokkal, teljesen kiegyensúlyozottá váltak erre a két mérkőzésre. Gyurcsik Aliz gyakran botladozott az idény folyamán, előfordult, hogy olyan játékosoktól is kikapott, akiktől álmában sem gondolta volna. A döntőben viszont a négy mérkőzésből hármat megnyert, ami kiváló teljesítmény. Mirković Brigitta különféle problémák miatt nem tudott állandóan itt lenni, főleg nem fejben, mégis két győzelemmel segítette a csapatot. Makszuti Anetta az egész idény alatt mindössze egy mérkőzést veszített, huszonhétből huszonhatot megnyert.

* Az újvidéki összecsapáson melyik mérkőzés volt a sorsdöntő?
— Mirković és Lupulescu összecsapása, amikor Brigi 1 : 2-es játszmahátrányból fordított, az ötödikben pedig különbségre, 14 : 12-re nyert. Ez a meccs volt a fordulópont, szerintem itt dőlt el az újvidéki mérkőzés sorsa. Brigi győzelme után Anetta és Aliz is nyerni tudott Fenyvesi és Truzsinszki ellen, az előbbi egy kicsit könnyebben, az utóbbi pedig minden játszmában szettkülönbséggel diadalmaskodott, s ezzel meglett a bajnoki cím. Minden elismerésem a lányoknak, szurkoltak egymásnak, nagyon együtt voltak, igazi csapatként működtek.

* Újvidéken nem épp asztalitenisz-körülmények uralkodtak a mérkőzésen...
— Az ottani hangulat egy picit túlment azon a határon, amely az asztalitenisz-mérkőzéseket jellemezni szokta. A zentai drukkerek már tudják, mikor kell abbahagyni a hangos szurkolást, az újvidékiek viszont gyakran poén közben is hangoskodtak, sportszerűtlenkedtek. Pontok és játszmák között, időkéréskor őrületes hangzavar volt, oda kellett hajolni a versenyző füléhez, hogy a taktikai utasításokat el lehessen mondani. Utánpótlás-csapataink tagjai, a második-harmadik osztályos kislányok az első sorban ültek a mérkőzésen, ők már ilyen fiatalon hozzászoknak ezekhez a dolgokhoz, és a későbbiekben már nem lesz nekik szokatlan, ha ilyen hangulatban kell tétmeccset játszaniuk.

Makszuti Anetta

* Mint már említettük, Makszuti Anetta mindössze egy meccset veszített az egész idény folyamán, ami csodálatos teljesítmény...
— Ő már tavaly is bizonyította, hogy nagyon kiegyensúlyozott teljesítményre képes, az idén egyedül az alapszakaszban Fenyvesitől veszített egy meccset. S figyelembe kell venni, hogy még nincs tizennyolc éves sem. Ilyen forró szituációkban is biztos pont a csapatban. A döntő első meccsén ugyan megingott egy kicsit Truzsinszki ellen játszva, de az újvidéki mérkőzésen már magabiztosan küzdött. Ha a többiek látják, hogy ő mennyire magabiztos, akkor ők is fölszabadultabban játszanak. A mi csapatunk azért igazi csapat, mert a tagjai kisegítik egymást, ha valamelyiküknek gyengébben megy a játék. Akinek éppen nem megy, az tudja, hogy nemcsak rajta múlik a meccs sorsa, mert számíthat csapattársa segítségére. Nem az a lényeg, ki hány meccset nyer, hanem hogy összesen négy győzelmet arassunk.

* 2 : 1-es hátránynál milyen tanácsokkal látta el Mirkovićot? Egyáltalán lehet-e ilyenkor valamit is mondani?
— Itt már nagyon nehéz tanácsot adni. Nem tudom, hogy esetleg mondtam-e neki valami okosat, vagy sem. Amikor az edző látja, hogy játékosa önbizalomhiányban szenved, nehéz pillanatai vannak, akkor ki kell zökkenteni ebből az állapotából. Valakivel szépen kell beszélni ilyenkor, valakinél a kicsit gorombább szó segít abban, hogy a rossz sorozat véget érjen. Az újvidéki mérkőzésen Truzsinszki ellen Brigi nem játszott jól, Lupulescu ellen is hátrányban volt, majd egyszer csak belelendült... Érezte, hogy van keresnivalója a meccsen, és végül nyerni tudott. Az olyan mérkőzések, amikor nem a legjobban megy a játék, végül azonban megnyeri az ember a mérkőzést, erősítik őt. A következő mérkőzésen a tudata alatt ott motoszkál, hogy „nyertem én már nehezebb helyzetben is”. Ezek azok dolgok, amelyek építik az önbizalmat, s kellő tapasztalattal vegyítve a sorsdöntő pillanatokban erősebbek vagyunk az ellenfeleknél. 

* A Zenta saját nevelésű játékosokra alapozik, a többi csapat nagy része viszont vásárolja és nem neveli a játékosokat.
— Nem tesz jót a sportágnak, hogy a játékosok az egyik klubból a másikba vándorolnak. Amelyik klubnak van egy kis pénze, az vásárol egy csapatot, megpróbál országos bajnoki címet szerezni, de ezáltal a bajnokság még nem erősödik.

* Magasabb színvonalú-e az idei bajnokság, mint a tavalyi?
— Ugyanolyan színvonalú, hiszen ugyanazok a játékosok forognak körbe-körbe, nagyon kevés jó fiatal játékos tűnik fel. A színvonal akkor emelkedne, ha a külföldi klubokban játszó versenyzőink hazatérnének, és a mi bajnokságunkban indulnának. Ellenkező esetben a színvonal nem emelkedik, mivel minőségi munka nagyon kevés klubban folyik, így megfelelő képességű fiatal játékosok nem is jelenhetnek meg a hazai asztaliteniszben. A következő idényre már többféle átigazolási kombinációt hallottam, úgy tűnik, a Zenta kivételével egyik csapat sem fog az idei az összeállításban felállni. Egyik újvidéki csapatnak sincs saját játékosa, a most feljutott Radničkinak sem, mindenki vásárolni igyekszik. Nem jó ez a sportágnak, mert minőségi bajnokságot nem tudunk így játszani, a kluboknak nincs pénzük, hogy úgy fizessék a játékosokat, mint a magyarok vagy a horvátok, a franciákról és a németekről nem is szólva. A kicsit jobb játékosok külföldre távoznak, a mi bajnokságunk pedig marad olyan, amilyen.

* A játékoskeret összetételében Zentán nem várható semmilyen változás?
— Gyurcsik befejezte a középiskolát, Újvidékre megy egyetemre, de kinyilvánította szándékát, hogy amennyiben mi is annyit biztosítunk számára, mint amennyit bármelyik újvidéki klub tudna, akkor nagyon szívesen marad, és továbbra is a mi csapatunkban játszik. Mirkovićtyal a napokban ülünk le beszélgetni, hogy mi lesz vele, számíthatunk-e rá a továbbiakban, a kölcsönadott Ágoston Tamarát pedig visszahozzuk Zentára. Nem szeretek három játékossal ligát játszani, mellettük még egy-két tartaléknak is lennie kell. Megtörténhet, hogy valamely klub szerez egy kis pénzt, felerősödik, és megnyeri a bajnokságot. Természetesen mindent megteszünk, hogy a következőt is mi nyerjük meg, de akkor sem lesz tragédia, ha nem lesz a miénk a következő bajnoki cím. Több fiatal játékosunk is van, akiknek még be kell érniük: Ivana Vejnović és Ágoston Tamara is nagyon szépen halad, játszaniuk kell, és akkor elérhetik azt a szintet, amit például egy Gyurcsik, egy Makszuti, egy Mirković képvisel.

* A felnőtt országos bajnokságot Fehér Gabriella személyében egykori zentai nyerte, az utánpótlás-korosztályokban pedig a klub jelenlegi játékosai diadalmaskodtak.
— Ifjúsági mezőnyben Makszuti diadalmaskodott, párosban is első lett a verseci Rаtićtyal. Vejnović bronzot nyert, csapatban szintén miénk az arany. Mindent összegezve elégedett vagyok az idei évvel, ennél rosszabb soha ne legyen!

* Még nem térhetnek pihenőre a lányok, vár rájuk a szlovák nemzetközi bajnokság, majd a csehországi ifjúsági Európa-bajnokság.
— Az ifi Eb-re készülő válogatottban Makszuti, Fenyvesi, Truzsinszki és Vejnović kapott helyet. Nem tudom, hogy ötödik játékost kivisz-e a szövetségi kapitány. Ha igen, akkor Ágoston Tamarának jó esélye van arra, hogy ott legyen a kontinensviadalon.

* Közelmúltban Párizsban tartották a felnőtt egyéni és páros világbajnokságot. A szerbiai női válogatott szövetségi kapitányaként hogyan értékeli a válogatott szereplését?
— Mindig ugyanazt kell mondanom: a csoportból még tovább lehet jutni, a főtáblán viszont már nagyon nehéz meccset nyerni. A vb előtt úgy nyilatkoztam, hogy már az is nagy siker lesz, ha valamelyik európai játékos bejut a legjobb nyolc közé, az éremszerzés pedig egyenesen a csodával határos. Ha egy 4-5 millió eurós költségvetéssel rendelkező német, francia és orosz válogatott nem tud semmit letenni az asztalra, akkor mit várhatunk a 100 000 eurós költségvetésű szerbiai válogatottól? Ha több pénz állna rendelkezésünkre, akkor eredményesebben felvehetnénk a versenyt az ázsiaiakkal, mert többet tartózkodhatnánk edzőtáborban, több nemzetközi versenyen vehetnénk részt. Ebben az esetben nemcsak két nemzetközi versenyt játszanánk le a vb-ig, az ázsiaiakkal többször találkoznánk, és a vb-n nem lenne annyi feszültség a mieinkben, amikor ázsiai asztaliteniszezővel kell játszani. Fehér Gabriella sérülés miatt nem vett részt a vb-n, Andrea Todorović a csoportból továbbjutva a főtáblára került, ahol már alanyi jogon ott volt Erdélyi Annamária és Molnár Mónika is. Erdélyi az első fordulóban nem ázsiaival, hanem a magyarországi Madarász Dórával játszott, Molnár egy tajpeji játékostól kapott ki 4 : 2-re, és Todorovićnak sem sikerült a továbbjutás. Fehér sérülése miatt összeszokott párosokat nem tudtunk összerakni, gyakorolni sem volt időnk, hiszen a játékosok külföldi bajnokságokból érkeztek haza. Néhány napig edzőtáboroztunk Szabadkán, de ennyi idő alatt nem sok mindent lehetett begyakorolni. Mindent összegezve az eredmények nem jók, de sokkal többet nem is lehetett volna elérni — fejezte be a beszélgetést Mellik Zoltán, majd lapunkon keresztül is megköszönte a zentai önkormányzat anyagi támogatását, a lányok nevelőedzőjének, Tőke Erzsébetnek a munkáját, valamint a szurkolók, a vezetőségi tagok, az edzőpartnerek, az edzők segítségét, valamint a lányok harciasságát, hozzáállását, egész évi munkájukat.