Tizenkét esztendő távlatából

Tizenkét esztendő távlatából

Balogi András, Torontálvásárhely helyi közösségének elnöke kemény tizenkét esztendőn át végezte a nevezett tisztséggel járó feladatokat. Visszavonulását 2015 novemberében jelezte, néhány hónappal mandátumának letelte előtt.

Balogi polgármester úrnak eme tettekbe is formázott elhatározása „természetesen” kérdések és találgatások özönét is magával hozta. Annak minden hordalékával, melyet, mint afféle keserű pirulát, úgy látszik, minden közéleti személynek le kell nyelnie, ha megpróbál kilépni a mókuskerékből. Ennél nehezebb feladata lesz (talán?) elfogadnia a közösségekre oly jellemző szelektív emlékezetkiesést. Azt a specifikumot, amely az embert — éltében mindenképp! — annak többnyire az el nem végzett dolgai alapján rögzíti tudatában, majd örökíti át végül az utókorra.

— Tizenkét év. Még kimondani is sok, nemhogy napi készültséggel ténykedni, munkálkodni, döntéseket hozni, kapcsolatokat építeni benne. Mindenek fölött a közösség érdekét tartva szem előtt. 2003. december 3-a, vagyis a faluelnöki tisztségre való legelső, hivatalos kinevezésem óta rengeteg emberrel hozott össze a sors. Igyekeztem tanulni tőlük. Bővíteni a látókört, címeket és tapasztalatokat egyaránt cserélve egymással. Sajnos azt is nemegyszer megtapasztalhattam, mekkora erőfeszítést, idegeskedést és türelmet követel ez a hivatali státusz. A poszttal járó ún. előnyjogok valójában a többletmunkákból és a kihívásokból eredő, nemritkán anyagi ráfizetéssel is járó tényezők. Mindezek negatív hozadéka esetemben is sajnos gyakran odahaza, a családon belül csapódott le. 

* Mi minden fért bele ennyi esztendőbe?

— Először is egy igen hatékony csapatmunka. Hivatalba lépésem idején már túl voltunk a bombázásokon, túl a régiót sújtó belvízgondokon, ám elvégzendő feladatokból így is volt elegendő. Szanáltuk a faluvégi szeméttelepet, észszerű és gazdaságos keretek közé helyezve a hulladék szervezett elszállítását, az épp rendelkezésünkre álló juttatásokból pedig folyamatos volt a település macskaköves, illetve még sáros utcáinak aszfaltozása, megviselt gyalogjárdáinak újrabetonozása. Önerőre idővel sajnos egyre kevesebbet támaszkodhattunk. Állandó helyi járulék hiányában a településfejlesztési munkálatok helyett leginkább csak kisebb javításokat tudtunk elvégezni. Pályázat útján nyert pénzösszegek tették lehetővé közösségünk számára a falu művelődési otthona épületének korszerűsítési átépítését. Nemkülönben az iskolaudvarba tervezett sportcsarnok megépülését, mely objektum alapkőletétele csak kevéssel előzte meg a legutóbbi gazdasági válság kirobbanását. A helyi közösség és a helyi közművesítési vállalat hatékony együttműködésének újabb kori eredményeképpen újult meg a falu parkja és annak szökőkútja. Több ponton ökokút lett felállítva... A pozitív dolgok mellett — és a közösség ezeket sokkal inkább számon tartja, és érzem, követeli rajtunk — a helyi gazdaság és az ipar fellendítése terén nem sikerült haladást elérnünk. Noha az egykori Novi Dom faipari kombinát épület- és parkkomplexumát szinte teljesen ledózeroltatta a leendő invesztor, a kopár területen azóta sem fejlődik semmi. A társadalmi vállalatok kényszerű privatizációja falunkat sem kerülte el. Egyre nőtt a munkanélküliség aránya, aminek következtében egy idő után újra aktuális lett a(z) (el)vándorlás. Szívfájdalmam, hogy nem tudtuk kivédeni sem a bankunk, sem a benzinkutunk bezárását.  Magasabb érdekszférákból irányított folyamatok egymásba kapaszkodó láncolata ez, melyre sajnos sem magánemberként, sem közösségként nem tudtunk hatni. Biztató tény ellenben, hogy falunk polgáraiból minden megpróbáltatás ellenére sem veszett ki az összefogódzási készség. Közös akaraton ténykedve jegyeztünk több ízben is faültetési megmozdulást falunk főutcáján, valamint a településbe vezető, hivatalosan is bejegyzett aszfaltutak mentén.

* Elnökségének idején Torontálvá-sárhely testvértelepülési kapcsolatrendszere is erősödött, illetve bővült.

— Hódmezővásárhellyel másfél évtizeddel ezelőtt, 2001. október 30-án írta alá Cincar Stevan, falunk akkori elnöke a testvérvárosi nyilatkozatot, bizton építve a két Vásárhely civiljei között már korábban is létező együttműködésekre. Az anyaország megyei jogú városával mindmáig szerteágazó, gazdag és gyümölcsöző kapcsolatot ápolunk. Önkormányzati és testvérgyülekezeti szinten, de a tekesport és a művelődés terén is. Külön kötődések fejlődtek ki továbbá az ottani olvasókörök és falunk magyar egyletei/központjai között is. Sőt, a személyes töltetű civil találkozásokon túl, a 2012/2013-as tanévben iskolánk testvériskolai szándéknyilatkozatot írt alá a város Klauzál Gábor Általános Iskolájával. Ez utóbbi egymásra találás mozzanatainak révén több alkalommal előbb diákjaink, majd pedagógusaink is találkozhattak, ismerkedhettek egymással. Balatonszabadival 2005-ben, az ugyancsak Somogy megyei Nagyatáddal pedig 2011-ben kötöttünk testvérvárosi szerződést. Tervben volt még egy ilyen kapcsolatfelvétel, a dél-erdélyi Hobicaurikány (Uricani) városával Hunyad megyében. Mivel az ötlet a nevezett multikulturális városka magyar ajkú elöljáróitól érkezett, akiket tavaly személyesen is felkerestünk, a kivitelezés módozatainak lehetősége egyelőre lekerült a helyi közösségünk fontossági listájáról.

* Korábbi beszélgetéseink során többször is említette, hogy ha nem jön közbe valamilyen kényszerítő körülmény, akkor a harmadik mandátumának letelte után, ez év tavaszán visszavonul, amire nemrég sor is került. Hogyan tovább?

— Mint már említettem, a visszavonulásomnak személyes, pontosabban családi okai voltak. Szeretném végre teljesen átformálni az eddigi értékrendszeremet. Sajnos mindig lesznek olyanok, akik e döntésemet afféle megfutamodásnak kívánják majd beállítani. Erre nem tudok, de ha tudnék, akkor sem szeretnék reflektálni. Úgy érzem, a legtöbbször sikerült megtalálnom a helyes utat. Nem a magam, de a közösségünk, a falunk számára is, mely fennállásának 222 esztendeje alatt nemcsak jót, de rosszat is tapasztalt. Ráadásul nem is keveset. Mivel a politika mindig is része volt az életemnek, visszavonulásom ellenére sem kívánok végleg eltűnni településünk politikai életéből. Valamilyen szinten mozogni fogok benne. Tudásommal és tapasztalatommal, továbbá ismeretségeim által továbbra is javára kívánok lenni a torontálvásárhelyi közösségnek. Gondolkodom egyébként egy civil szervezet megalapításán is, mely egyesület falunk (hely)történelmi értékeinek feltárásával, rendszerezésével és bemutatásával bizonyos értelemben interkulturális hidat alkotna a múlt, a jelen és a jövő között.     

* A jövő záloga köztudomásúan a múltban gyökerező jelen ismerete is. Ideértve a helyi demográfiai mutatók elfogulatlan kör- és kórképét is. Mivel ön 2009 óta főállásban a falu általános iskolájának az igazgatója, a torontálvásárhelyi iskolaköteles gyermekek létszámának vált(ak)ozására is van rálátása. Mennyire lehetünk bizakodóak ezen a téren?

— Jelenünkben a torontálvásárhelyi általános iskola magyar tagozatainak egynémelyikén húszon felüli a diákok száma. Habár a gazdasági töltetű elvándorlás sajnos a falunkban sem ismeretlen jelenség, egyelőre nem kell tartanunk tagozat-összevonásoktól. Felelőtlenség volna már most teljes bizonyossággal szólnom, de ha nem erősödik tovább falunk családjaink elköltözése, a soron következő 2016/2017-es iskolaévben is tudjuk tartani az eddig 1:2-es formációt (egy magyar és két szerb tagozat évfolyamként — a szerző megj.)

* Különféle regionális tanácskozások visszatérő — jogos?! — kritikája, hogy hamarabb találunk partneriskolákat, szervezeteket a határvonal túloldalán, mint például „házon belül”, a vajdasági körzetek valamelyikében. Ön szerint mennyire helytállóak ezek a megállapítások?

— Veszedelmes dolog az általánosítás. Persze az is tény, hogy sokak számára mégiscsak jobban hangzik a külföldre utazás, mint „átruccanni” egy közelebb lakó szomszédhoz. Viszont sajnos sokkal körülményesebb is. Példaképp említeném erre a hódmezővásárhelyiekkel folytatott diáktalálkozásainkat. Nos, amíg a hódmezői hetedikes klauzálosok pályázati pénzekkel megtámogatva évi rendszerességgel érkezhetnek Vajdaságba egy egész napot kötelezően a falunk elemistáival ismerkedve, addig a viszontlátogatás megvalósításához nekünk sokkal több önerőre van szükségünk. Beleértve a szülők, a helyi közösség és a művelődési otthon együttműködését is. Szerencsénkre azonban iskolánk tantestületének tagjai sem idegenkednek ezektől a pluszfeladatoktól. Ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy — a mögöttünk lévő esztendőkhöz hasonlóan — a tavaszi/nyári vakáció idején is vállalták a gyermekcsoportok vezetését. Ingyen és bérmentve. 2015 őszén egyébként a nagyatádi református egyházközség lelkésze is felajánlott gyermekeink számára egy többnapos nyaralási lehetőséget városukba, és ha ehhez hozzávesszük a balatonszabadi Thália Művészetbarát Egyesület meghívását is, mely kirándulás ugyancsak falunk tizenéveseinek kíván sajátos szakmai (diákszínjátszói) és barátkozási lehetőséget nyújtani, akkor panaszra valóban nem lehet okunk. Legfeljebb csak a meglévőnél is jobb hozzáállás miatt. Egyébként a felsoroltakon kívül Horváth Gábor földrajz szakos kollégánk közvetítésével, aki mellesleg Szentmihályon is tanít, az ottani iskolával is már tervezzük a jövőbeli együttműködést.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Tizenkét esztendő távlatából
Interjú
Tizenkét esztendő távlatából
Interjú
Facebook

Támogatóink