Az összegyűjtött pénzből a tóthfalui Kaszap István Kollégiumot és a kárpátaljai Szernyei Gimnáziumot segítik. Dr. Simon Vilmos, a Vajdasági Baráti Egyesület elnöke beszélt lapunknak a jótékonysági rendezvényről és az egyesület egy évtizedes történetéről.

Tíz évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy kellene egy közösségépítő eseményt szervezni, mely összehozza az egyesület tagságát, és közös célt kínál mindenkinek, melyért együtt dolgozhatnak. Az a jó ebben, hogy olyan célokat tudnak kitűzni, amelyekkel másokon segíthetnek. Az egyesület elnöke örömmel látja, hogy tíz év alatt ez a rendezvény folyamatosan működik, egyfajta érettséget ért el, és stabil részévé vált a tevékenységének. Az idei esemény is hasonló volt az előzőekhez: Vajdaságból származó művészek léptek fel, természetesen térítésmentesen, ami kiemelten fontos. Volt tombola értékes nyereményekkel, melyeket a tagok adtak össze.

* A VBE első alkalommal támogat egy olyan intézményt, amely nem vajdasági kötődésű.

— Az elmúlt kilenc évben különböző vajdasági intézményeket helyeztünk a középpontba, óvodákat, iskolákat, nagyvárosban és kicsi falvakban egyaránt, például Pecesoron. De támogattuk a Lurkóházat, kulturális egyesületet, szóval sokrétű volt a figyelmünk, és mindig Vajdaságra irányult. Ha el is jöttünk onnan, azért még ezer szállal kötődünk hozzá, és szeretnénk valamit visszaadni. Mindig örömmel adunk, és mindenki örül a tagok közül, mert évről évre valakinek a faluja, városa kerül sorra, még ha nem is ő javasolta. Az idén viszont úgy döntöttünk, hogy kivételt teszünk. Aggódva figyeljük az eseményeket Kárpátalján, mert most ők élik azt meg, amit mi a ’90-es években. Aki akkor már élt, az tudja, milyen volt otthon az élet. Fiatalok ezrei szöktek el a katonai behívók elől, akik után jött a család is, és ez történik most Kárpátalján. Nagyon sok kárpátaljai apuka van most Magyarországon, akikkel mi is találkozunk, és akiknek én is próbáltam segíteni. Az a legrosszabb, hogy aki nem tudott elmenekülni, az a lövészárokban van. Ilyeneket is hallunk, sajnos. Úgy éreztük, hogy most kellene melléjük állni. Én hiszek abban, hogy mindig a személyes kapcsolatok által kell segíteni. Ismerni a támogatottat, nem csak megtalálni az interneten, és abból a közösségből ismertünk több olyan embert, aki számunkra hiteles, megbízható, és tőlük hallottuk, hogy ott van ez a gimnázium, melyet fel szeretnének újítani, egy étkezőt kialakítani, hogy helyben tudjanak a diákoknak étkezési lehetőséget nyújtani. Mert ott már az is kérdés, ki hol étkezik, hogyan és miből. A 2,9 millió forint felét tehát erre a célra szánjuk, továbbá az egyik tagtársunk felajánlott számítógépeket is, melyekkel fel tudják majd szerelni az informatikatermüket, illetve tanszerekkel is megleptük az iskola minden diákját.

* Miért esett a választásuk a tóthfalui Kaszap István Kollégiumra is?

— Ez a kollégium bentlakásos, egyházi alapítású diákszálló, ahol nagyon sok kulturális és művészeti esemény is történik. Nagyon erős a sportaktivitás, ott működik a Nyers István Labdarúgó-akadémia, ahol a tehetségeket felfedezik, és együttműködnek a TSC-vel. Nekünk nagyon tetszett, hogy nemcsak diákszállóról van szó, hanem a gyerekek hitbéli, szellemi, kulturális alapot és sportlehetőséget is kapnak. A kollégiumban egy új részt szeretnének kialakítani, további szobákat, hogy minél több diáknak tudjanak lakhatást kínálni. Mivel mi tudtunk ezzel a céllal azonosulni, úgy döntöttünk, hogy az idén őket támogatjuk.

* Az egyesület tagjai közül ki hogyan vette ki a részét a jótékonysági akcióból?

— A civil szervezet elnökeként korábban sokat törtem a fejem azon, miként lehetne mindenkit bevonni. Van, aki pénzt tud adni, más a munkáját, egyesek a művészi teljesítményüket, némelyek pedig a sütési tudásukat. Most 55 tagunk van, ami 55 családnak felel meg. Vállalkozók, cégvezetők és -tulajdonosok, valamint művészemberek, festők, tanárok, szóval nagyon heterogén a csapat, és mindenki mást tud felajánlani. Van közöttünk például egy borász, a csantavéri származású Hernyák Laci, aki a saját italait kínálja fel. Vagy például a szabadkai származású Árpás László, a Sonkamester is tagunk. Ő például kivonult egy csodálatos sonkavágó géppel, szeletelte a sonkát, hozott kenyeret, tejfölt, és ez nagyon népszerűnek bizonyult. Volt egy grillcsapatunk, melynek tagjai nem professzionális szakácsok, de elvállalták — és ez sem volt kis teljesítmény —, hogy kint a hidegben órákig sütnek. A pljeskavica egyébként hatalmas sikernek örvendett. Egy másik csapat a tombolát szervezte, és minden mást, ami azzal járt. Összegyűjtötték az adományokat, melyekből rengeteg volt. Egyik tagunk, akinek Tihanyban van hotelje, például két vendégéjszakát ajánlott fel. Akinek nyomtatókat forgalmazó cége van, ő nyomtatót, a másik porszívót kínált fel, az ügyvédek jogi szolgáltatást, a képzőink tréningeket, de volt a nyeremények között kozmetikai kezelés és egész éves múzeumlátogatás is. És nemcsak a tagok vesznek ebben részt, hanem mások is, akik szintén tudnak azonosulni a céllal. Az idén volt selfie-bot is, mert egy szarajevói származású ismerős, akinek temerini a felesége, ingyen eljött, hozott jelmezeket, be lehetett öltözni, csinált jó hátteret, és gyönyörű képek készültek. Ezeket is meg lehetett vásárolni, a bevétel pedig szintén jótékonysági célt szolgált.

* Tízéves a Vajdasági Baráti Egyesület. Hogyan jött létre, és miben nyilvánul meg a tevékenysége?

— Ez egy baráti közösség, nincsenek politikai vagy egyéb ambícióink. Szeretünk barátkozni, és ebből akár üzleti kapcsolatok vagy szakmai együttműködések is kialakulhatnak. Ez olyan jelenség, amelynek örülünk, de nem ez volt a cél. Felvetődött, mi lenne, ha ezek a barátok tudnának segíteni másoknak. Van egy másik hagyományos rendezvényünk, a Vajdasági Piknik, mely szinte már a védjegyünk. Erre több százan jönnek össze, sütögetünk, horgászversenyt szervezünk, van kézműves-foglalkozás a gyerekeknek és főzőverseny. Az esemény mindig elképesztően jó hangulatban telik. Több helyszínen is megrendeztük már, voltunk a Szentendrei-szigeten, a Hernyák-birtokon, de az elmúlt években a Diana és Zoltán Horgásztó és Pihenőpark adott otthont a rendezvénynek, ez egy csoda szép környezet. Mellette forgatják a nagy hollywoodi produkciókat és mindenféle Netflix-sorozatokat, de van a közelében egy középkori falu is. Valóban a béke oázisa, Budapesttől viszont nincs messze, így mindenki számára elérhető. A piknik mellett kirándulást is hirdetünk minden évben, és hazalátogatunk Vajdaságba. Az a célunk, hogy megismerjük Vajdaságot, és nemcsak azok a gyerekek, akik már itt születtek, hanem a felnőttek is, hiszen ha valaki Szabadkán élt, vagy Bánátban, az nem biztos, hogy ismeri Szerémséget, vagy fordítva. Úgyhogy mindig máshova megyünk. Többször volt spontán gyűjtési akcióink is, mert valaki jelezte, hogy sajnos egy családnak leégett a háza, vagy haláleset történt, és a gyerekekről kellett gondoskodni. A COVID alatt, amikor sok ember veszítette el a munkáját, szolidaritási alapot állítottunk fel, és hónapokig gyűjtöttünk. Sok embernek tudtunk gyorsan segíteni. Természetesen nem oldottuk meg az életüket, de azt a néhány hónapot talán ki tudták húzni azzal az összeggel. Arra is büszkék vagyunk, hogy a járvány idején csomagokat osztottunk Mikulásnak öltözve, de emellett sok egyéb akciónk is volt.

A Vajdasági Baráti Egyesület terveiről Simon Vilmos elmondta, jövőre is megszervezik a Vajdasági Pikniket és a jótékonysági Mikulás-estet, a nyáron pedig Vajdaságba kirándulnak. Igaz, még nem tudják pontosan, hogy hova, hiszen több helyszín is felmerült, de erről majd szavazás útján dönt a tagság.

Fényképek: Vajdasági Baráti Egyesület