Egyre több kutatás igazolja, hogy a fiatalok csaknem fele elégedetlen a saját testével, és legalább egyszer fogyókúrázott már. Az amerikai karcsú szépségideál is megtette a magáét a XX. század elején. Persze az egész mögött most is a megfelelési vágy áll, mely szinte egyidős az emberiséggel. A testképzavar nem csak azt jelenti, hogy nem látom magam szépnek, benne van az a mély érzés is, hogy így nem tudom magam szeretni, hogy engem nem lehet szeretni…

Nőként talán elmondhatom, hogy a testünkkel való elégedettség önértékelésünk legfőbb alapja — és sokszor a férfiaknál sincs ez másképp. Ezért például egy kapcsolatban úgy vélhetjük, hogy a magasabb önértékelés révén a társunk elkötelezettebbé válik, elfogad bennünket, így kevésbé aggodalmaskodunk az elutasítás miatt, ergo boldogabbak vagyunk. Ezzel szemben a bizonytalanabbak esetében több a kétely, hogy vajon a párjuk vonzódik-e hozzájuk, és a közelséget gyakrabban provokálják ki, mintsem megelőlegezik azt, ezáltal boldogtalanabbak.

A nők testének az öregedése sajnos látványosabb, mint a férfiak esetében. Azt is mondhatnám, hogy amíg egy férfit az évei egyre sármosabbá tehetnek, addig egy nő minden korábbi tagadása ellenére egyre gyakrabban nézegeti a plasztikai sebészet elérhetőségét, a szépségipar legújabb kutatásainak eredményeit, magára keni a világ összes ránctalanítóját, és még ezek után is elönti a sárga irigység, ha egy fiatalabb, csinosabb némbert lát maga körül. S ekkor még nem beszéltem a nagy médiaháborút is megélt, a szülés után is legyél nő!-típusú férfiüzenetekről. Megjegyzem, gyakran hallani ezt nők szájából is. Anélkül, hogy állást foglalnék a témában, csak megemlíteném azokat a brit programokat, amelyekben a nők anyai identifikációját erősítik, és a szülés után a gyermekre való ráhangolódásra, az új szerep pozitív megélésére helyezik a hangsúlyt -- aminek eredményeként a baba is boldog.

Persze a párkapcsolatok 22-es csapdája is lehet a társak testének változása. Naná, hogy nem erre számítottunk húsz-harminc évvel korábban, a kapcsolat hajnalán, de ettől még mindig ott lehet mindkét félben vonzódás, melynek egyik fontos eleme szintén a másik elfogadása. A szülés(ek) mellett a testen jelentős változást hozhatnak a műtétek, balesetek nyomai is. Ezekre ugyancsak nem számítunk egy házasság vagy párkapcsolat elején.

Fontos leszögezni, hogy a negatív testkép nem azonos a testképzavarral, mely a testélmény összetett zavara. Ez utóbbit a saját test torzult észlelése, egyszersmind mások testének ép megítélése jellemzi, gyakran undor vagy szégyenérzet is megjelenhet a saját testtel kapcsolatban, illetve még inkább szorongás. További jellemzői a testtömeggel, testalakkal való elégedetlenség, a tökéletes testideál hajhászása és a karcsúságideál vagy a testalak/-tömeg/-méret, izomzat, illetve egyéb külső jellemzők megváltoztatásának a vágya. A testképzavarban szenvedők önértékelése sérült, megszállottan hiszik, hogy csak akkor felelnek meg a szociális elvárásoknak, ha elérik az általuk megszabott súlyt, mely rendszerint kórosan alacsony. Kényszeresen ragaszkodnak szabályaikhoz, beteges lelkiismeret-furdalás, önvád, önutálat lesz úrrá rajtuk a szabályok esetleges megszegése esetén. Gyakran ezzel saját magukat is elszigetelik a szociális kapcsolatoktól, azt gondolván, hogy egyébként sem fogadták be őket általuk vélt „kövérségük” miatt. Azt is mondhatjuk, hogy mindegyik testképzavarhoz az ideához való alkalmazkodás, megfelelési kényszer és valamilyen egyéb zavar, szorongás, depresszió, önutálat társul. Képtelenek saját testüket reálisan megítélni, teljesen mást látnak a tükörben, mint amilyenek valójában. Ha a követendő képhez való igazodás céljából olyan szokásokat alakítanak ki vagy visznek túlzásba, amelyek már egészségükre, gyakran az életükre is veszélyesek, akkor viselkedészavarról beszélünk (még inkább evészavarról).

Tévedés az evés- és a testképzavarok összemosása, noha ezek részben összefüggnek, hiszen a negatív testkép, a testtel való elégedetlenség hozzájárul a klasszikus evészavarok kialakulásához és/vagy fennmaradásához. Férfiaknál gyakori az izomdiszmorfia, mely az izomzat méretével való kényszeres foglalkozást jelenti (az izomtömeg jelentős megnövelésének vágya).

A test irreális észlelése esetén ajánlott a pszichoterápia. Sokszor sajnos a szülők nem megfelelő tükrözése is közrejátszhat a hibás testélmény kialakulásában. Ezért nagy jelentőségű az önértékelés növelése, a testhez kötődő érzelmek szabályozásának a képességét is lehet javítani, és meg kell tanulni elkülöníteni a negatív hangulatot a testi-lelki összélménytől. Néha segít a testképnapló, melybe belekerülhetnek konkrét helyzetek, érzések, gondolatok — segíthet a kognitív torzítások felismerésében, korrigálásában. És van, hogy a relaxációs készségek is segíthetnek megélni egyfajta egységet a testünkkel, ami akár azt az élményt is adhatja, hogy jól érzem magam a bőrömben. Manapság a vizualitás, a fotók világában lehetőségünk van olykor önönmagunk legszebb formáját is megmutatni. Közkedvelt programmá vált a professzionális smink, frizura vagy akár egy stylist segítségével meglátni magunkat úgy, ahogyan talán korábban el sem tudtuk volna képzelni. A széppé varázsolás művészete már nemcsak az előtte/utána, hanem az ilyen is lehetek, ha akarom életérzést nyújthatja. S valóban, ez egy kommersz lépés a test elfogadása felé, mégis kölcsönözhet egy olyan élményt, amely megerősíthet bennünket abban, hogy: igenis lehetek szép, szexi vagy „csak” femme fatale.

A testképzavar kezelése nagy belső munka, melyre együttesen hatnak a korábbi tapasztalatok, az életkori váltások, a belső motiváció, a megfelelő támogatás, segítői együttműködés, ami mind az egyént, mind a szakembert próbára teszi.