Valószínűleg ezért gondolják sokan, hogy a lakberendező jelenléte elegendő a projektum befejező szakaszában. Ezzel szemben a belső tér tervezésére már az új otthon megtervezésének kezdetekor, illetve a régebbi ház átépítésének megkezdése előtt szükség van.

Az említett két helyzet más-más kezdeti lépéseket igényel. Egy új ház nulláról induló belső tervezésekor is kompromisszumokat kell kötnünk, egy már meglévő, régebbi épület felújításakor azonban sokkal többet. A régi épületek korszerűsítésekor sokkal jobban kell alkalmazkodnunk az adottságokhoz, valamint a kötöttségekhez. Hogyha nincs egy jelenlegi állapotot tükröző, pontos, méretarányos alaprajz a birtokunkban (és a megbízóim nagy részének nincs ilyen dokumentuma), akkor a jelenlegi állapot felmérésével kezdjük a munkát. Tehát minden egyes belső teret, nyílászárót, elektromos kiállást stb. szükséges lemérni ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni készíteni a leendő otthon tervét.

Új ház építésekor annyival egyszerűbb a helyzet, hogy az elkészült építkezési tervet „csupán” ellenőrizni kell. Ha abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a háztulajdonos idejében felkeres, van még lehetőségünk a módosítások elvégzésére, melyeket természetesen az építésszel is egyeztetni kell.

Amikor új alaprajz megtervezése előtt állunk, több órát szánunk az igények felmérésére, és értékeljük az ötleteket, így az első lépéseknél teszünk javaslatokat, vagy éppen hagyjuk el mindazt, amiről már akkor látjuk, hogy nincs rá szükség. Ilyen egyeztetések sorozata után születik meg a belső tér terve. Amikor a felújításba nem kapcsolódik be építész, akkor az új alaprajz elkészítése is a lakberendező, belsőtér-tervező feladata. Ha falakat is bontani kell, akkor statikus bevonásával elemezzük a helyzetet — ilyenkor bontási és új építési tervre van szükség.

Sokan azt gondolják, hogy mindkét esetben a végleges alaprajz megtervezése után kezdődik a berendezési terv elkészítése, de ennél nagyobb bakit el sem követhetnénk. Fontos tudni, hogy új alaprajzot minden alkalommal úgy tervezünk, hogy az alaprajzzal együtt a berendezési tervet is vázolni kell, figyelve arra, hogy reális méretarányokat alkalmazzunk az abban az időszakban még csak fiktív berendezési elemek, bútorok elhelyezésekor.

Rengeteg olyan megbízásom volt, amikor az ügyfél akkor keresett fel, amikor az építkezés, felújítás már jócskán elkezdődött — ebben az esetben nem tudtunk változtatni bontás, vésés nélkül. Ilyenkor derül ki, hogy a nyílászárók elhelyezkedése miatt például az előszoba sajnos nem bútorozható, a konyhában nem tudjuk elhelyezni a mosogatógépet, vagy fogalmunk sincs, hová tegyük a porszívót. Mindez megelőzhető lett volna, ha előre megtervezzük a berendezést a falakkal együtt, az igényeknek megfelelően.

Olyan is történt már, hogy a villanyszerelők beszerelték a tulajdonos által kívánt helyre a konnektorokat (minden terv és koncepció nélkül), azután kerestek fel engem, hogy égető szükség van a munkámra, hiszen nem tudják, hogyan tovább. Ebben az esetben természetesen a munkálatok megállítása következett, majd a pontos tervek kidolgozása után bontás és vésés. Mindez pluszpénzbe kerül, és a következménye elvesztegetett energia, idő.

Egy jól átgondolt berendezési terv nem két óra munka, hanem hosszas konzultációk eredménye. Itt minden szóba kerül: a klímaberendezés helye, a fűtés mikéntje, valamint az is, hogy melyik irányba nyíljanak az ajtók.

A felújítás során az aprólékos, részletes tervezés ellenére — a funkcióváltások sorozata miatt, illetve a korszerűsítés elvét követve — előállhatnak váratlan helyzetek például egy negyven évvel ezelőtt épült házban. Hiába tettünk pontos lépéseket, sem a régi falakba, sem a padló alá nem láthatunk be. Ha ilyesmibe botlunk, a váratlan helyzet miatt a tervet gyorsan kell korrigálni.

Ha ingatlanvásárlás előtt keresnek meg, akkor elkészíthető egy kezdeti terv, mely eldönti, hogy a család számára megfelelően átalakítható-e az ingatlan. Ezért javaslom, hogy igényeikkel keressenek fel egy lakberendezőt/belsőtér-tervezőt, hogy a végeredmény olyan legyen, amilyennek megálmodták.