home 2024. december 22., Zénó napja
Online előfizetés
Tengeri horgászat vajdasági szemmel (12. rész)
Bojniczky György
2016.02.24.

Már említettem, hogy Los Cristianosban, Tenerife legnagyobb kikötőjében sétálgattunk a nejemmel, és hogy egy reggel innen indultunk el kirándulni La Gomera szigetére, melyen egykor Kolumbusz is megpihent flottájával. Induljunk hát el eme csodálatos sziget felé.

La Gomera nincs messze Tenerifétől, tisztább időben körvonalai, sőt fővárosa, San Sebastián is odalátszik a felhők alatt. Nem egészen háromnegyed óra alatt lehet megtenni a mintegy 35 km-es vízi utat. Egy szép nagy katamaránszerű vízibusszal utaztunk, mely még a nagyobb hullámokat is könnyen veszi. Igaz, tengeri betegség azért itt is létezik, ami a feleségemet is érintette. Egy kissé megszeppenve vészelte át az utat, míg én az ablak mellett kíváncsiskodtam, hogy mit láthat az ember ilyenkor az óceán hullámain kívül. Madarakat láttam repkedni a víz felett! Legnagyobb csodálkozásomra rendre eltűntek a szemem elől, mintha a tenger nyelte volna el őket.


Aztán persze leesett a tantusz, nem madarak voltak azok, hanem halak, és valóban a tenger nyelte el őket! Állítom, hogy a levegőben a megtévesztésig hasonlítanak a madarakra. Eddig csak hallottam róluk, most pedig a saját szememmel láttam őket. Mindjárt az jutott eszembe, hogy a csónakokba berepülve hány magányosan hánykolódó hajótöröttet mentettek meg az éhhaláltól. De az is eszembe jutott, amikor egy behemót busa a csónakomba ugrott a Dunán. Ezt most azért mondom, mert levontam a következtetést. Ahogyan az a vízből kiugrott nagy hal, a repülő hal sem tudja magát irányítani a levegőben. Igaz, repülni tud, de csak egyenes vonalban. Így aztán akarva-akaratlanul is berepül az előtte levő hajóba, csónakba, néha még a partra is.
És ha már itt tartunk, nem árt néhány szót ejteni ezekről a csodálatos (szárnyas) repülőhalakról. Az összes nagyobb tenger trópusi területein fellelhetőek. Bizonyos fajok elérhetik a 45 cm-es hosszúságot és a 700 g súlyt is. Bizonyos körülmények között, különösen, ha ellenség üldözi őket, a tenger vizéből 1-2 m magasra is kiemelkedhetnek, s aztán a vízfelszín közelében nem ritkán 100-200 m távolra is el tudnak szállni, egyenes vonalban. A repülőhalak húsa igen ízletes, ezért sok helyen fogják (vadásszák) őket.
Nemrég egy érdekes írást találtam, mely arról szól, hogyan fogják ki a repülőhalat Martinique szigeténél, a Kis-Antillák vonulatánál. A tenger kincsei napjainkban is fontos fehérjeforrások a szigetlakók számára. Többnyire éjszaka — fénycsalogató módszerrel, fáklyafénynél — röptében kapják el a repülőhalakat. Egy nagy lepkehálóhoz hasonló eszköz peremére forgótükröt erősítenek, a hal pedig a fehér fény felé „repülve” immár a vízfelszín felett rácsap a tükörre, és már benne is van a hálóban. A fénycsalogatás a levegőben, a szárazon és a vízen egyaránt eredményes módszer.
E kis kitérő után kössünk ki most La Gomera szigetén, a Kanári-szigetek egyik gyöngyszemén. La Gomera arról híres, hogy itt álltak meg Kolumbusz hajói 1492-ben egy hosszabb pihenőre, majd folytatták útjukat az Újvilág (Amerika) felé, illetve arról is, hogy a Jurassic Park című film bizonyos jeleneteit is itt forgatták.
La Gomera mindmáig őrzi eredeti szépségét. Vadregényes, fenséges és gyönyörű táj. A hegyek szigetének is nevezik, és valójában egyetlen vulkánból áll, mely 1487 m magas. Fő érdekessége a sziget közepén kialakított 40 km²-es, a sziget területének mintegy 10%-át elfoglaló Garajonay Nemzeti Park. Nedves, szubtropikus klímájában a kialudt vulkán lejtőin, ködben, moha-, babér- és páfrányerdőkön keresztül sétálhat az ember. Gyakori növényzet az afrikai és a kanári pálma, melyből mézet lehet nyerni. A nagyjából 450 növényfajon kívül az erdők alján rengeteg mohát és zuzmót is láthat az ember. Ott, ahova az átláthatatlan lombozaton keresztül mégis eljut a napsugár, hihetetlenül szép színű növények nőnek. A mérsékelt égövi esőerdőt 1981-ben természetvédelmi területté nyilvánították, és az UNESCO 1986-ban felvette a világörökségi helyszínek listájára.
Egy érdekességről is szólni kívánok: az északon zöld és dús növényzetű sziget dél felé egyre szárazabb, de mindvégig hegyes-völgyes. Éppen ezért alakult ki itt a helyiek között egy jellegzetes kommunikációs rendszer, a „gomeri fütty”, melyet még a spanyol hódítás előtt találtak ki az egymáshoz közeli települések közötti üzenetváltásra. A hegyek és a völgyek vígan közvetítették a füttyjeleket. A helyi iskolákban még most is tanítják őket, a hagyomány megőrzése végett.
Mindent összevetve: a szigetnek egészen egyedi légköre van, és aki ide látogat, azt nyugalom és jó érzés tölti el.
(Folytatjuk)

 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..