La Gomera nincs messze Tenerifétől, tisztább időben körvonalai, sőt fővárosa, San Sebastián is odalátszik a felhők alatt. Nem egészen háromnegyed óra alatt lehet megtenni a mintegy 35 km-es vízi utat. Egy szép nagy katamaránszerű vízibusszal utaztunk, mely még a nagyobb hullámokat is könnyen veszi. Igaz, tengeri betegség azért itt is létezik, ami a feleségemet is érintette. Egy kissé megszeppenve vészelte át az utat, míg én az ablak mellett kíváncsiskodtam, hogy mit láthat az ember ilyenkor az óceán hullámain kívül. Madarakat láttam repkedni a víz felett! Legnagyobb csodálkozásomra rendre eltűntek a szemem elől, mintha a tenger nyelte volna el őket.

Aztán persze leesett a tantusz, nem madarak voltak azok, hanem halak, és valóban a tenger nyelte el őket! Állítom, hogy a levegőben a megtévesztésig hasonlítanak a madarakra. Eddig csak hallottam róluk, most pedig a saját szememmel láttam őket. Mindjárt az jutott eszembe, hogy a csónakokba berepülve hány magányosan hánykolódó hajótöröttet mentettek meg az éhhaláltól. De az is eszembe jutott, amikor egy behemót busa a csónakomba ugrott a Dunán. Ezt most azért mondom, mert levontam a következtetést. Ahogyan az a vízből kiugrott nagy hal, a repülő hal sem tudja magát irányítani a levegőben. Igaz, repülni tud, de csak egyenes vonalban. Így aztán akarva-akaratlanul is berepül az előtte levő hajóba, csónakba, néha még a partra is.
És ha már itt tartunk, nem árt néhány szót ejteni ezekről a csodálatos (szárnyas) repülőhalakról. Az összes nagyobb tenger trópusi területein fellelhetőek. Bizonyos fajok elérhetik a 45 cm-es hosszúságot és a 700 g súlyt is. Bizonyos körülmények között, különösen, ha ellenség üldözi őket, a tenger vizéből 1-2 m magasra is kiemelkedhetnek, s aztán a vízfelszín közelében nem ritkán 100-200 m távolra is el tudnak szállni, egyenes vonalban. A repülőhalak húsa igen ízletes, ezért sok helyen fogják (vadásszák) őket.
Nemrég egy érdekes írást találtam, mely arról szól, hogyan fogják ki a repülőhalat Martinique szigeténél, a Kis-Antillák vonulatánál. A tenger kincsei napjainkban is fontos fehérjeforrások a szigetlakók számára. Többnyire éjszaka — fénycsalogató módszerrel, fáklyafénynél — röptében kapják el a repülőhalakat. Egy nagy lepkehálóhoz hasonló eszköz peremére forgótükröt erősítenek, a hal pedig a fehér fény felé „repülve” immár a vízfelszín felett rácsap a tükörre, és már benne is van a hálóban. A fénycsalogatás a levegőben, a szárazon és a vízen egyaránt eredményes módszer.
E kis kitérő után kössünk ki most La Gomera szigetén, a Kanári-szigetek egyik gyöngyszemén. La Gomera arról híres, hogy itt álltak meg Kolumbusz hajói 1492-ben egy hosszabb pihenőre, majd folytatták útjukat az Újvilág (Amerika) felé, illetve arról is, hogy a Jurassic Park című film bizonyos jeleneteit is itt forgatták.
La Gomera mindmáig őrzi eredeti szépségét. Vadregényes, fenséges és gyönyörű táj. A hegyek szigetének is nevezik, és valójában egyetlen vulkánból áll, mely 1487 m magas. Fő érdekessége a sziget közepén kialakított 40 km²-es, a sziget területének mintegy 10%-át elfoglaló Garajonay Nemzeti Park. Nedves, szubtropikus klímájában a kialudt vulkán lejtőin, ködben, moha-, babér- és páfrányerdőkön keresztül sétálhat az ember. Gyakori növényzet az afrikai és a kanári pálma, melyből mézet lehet nyerni. A nagyjából 450 növényfajon kívül az erdők alján rengeteg mohát és zuzmót is láthat az ember. Ott, ahova az átláthatatlan lombozaton keresztül mégis eljut a napsugár, hihetetlenül szép színű növények nőnek. A mérsékelt égövi esőerdőt 1981-ben természetvédelmi területté nyilvánították, és az UNESCO 1986-ban felvette a világörökségi helyszínek listájára.
Egy érdekességről is szólni kívánok: az északon zöld és dús növényzetű sziget dél felé egyre szárazabb, de mindvégig hegyes-völgyes. Éppen ezért alakult ki itt a helyiek között egy jellegzetes kommunikációs rendszer, a „gomeri fütty”, melyet még a spanyol hódítás előtt találtak ki az egymáshoz közeli települések közötti üzenetváltásra. A hegyek és a völgyek vígan közvetítették a füttyjeleket. A helyi iskolákban még most is tanítják őket, a hagyomány megőrzése végett.
Mindent összevetve: a szigetnek egészen egyedi légköre van, és aki ide látogat, azt nyugalom és jó érzés tölti el.
(Folytatjuk)