* Érezhető a változás? Több lett a munka?

— Igen. Van, hogy napi tizenkét temetésünk van. Három csapat dolgozik, mindegyikben négy személy, aki a temetési ceremóniát bonyolítja le. De van három gépjárművünk is, autónként két személlyel, akik a szállításért felelnek. Összesen harminchatan vagyunk, tehát nem könnyű beosztani az embereket. Nem mondhatom, hogy teljesen elégedett vagyok, de örülök, hogy végre a törvényben előírtak szerint dolgozhatunk. Hosszú évekig ez nem volt lehetséges. A törvény szerint magánvállalat soha nem végezhetett volna temetkezést, tehát magát a sírásást, de nálunk huszonöt évig ez volt a gyakorlat. Érdekes, hogy több mint négy év kellett, hogy a törvényt egyáltalán alkalmazzák. Most viszont el kell hogy mondjam, a sok „rémtörténetből” egy sem vált valóra: nem lett káosz, nem emeltünk az árakon, egyáltalán nem drágítottunk. Szörnyű, mi mindennel ijesztgették az embereket. Most, az ünnepek előtt is idejében befejeztünk minden munkálatot, a fűnyírást, a takarítást, így a temetőbe kilátogatókat tisztaság és rend várja. Amit fontos kiemelni, hogy az a pénz, amely eddig a magánvállalatokba folyt be, mostantól a mi kasszánkba kerül, és az emberek ennek az eredményét nemsokára látni is fogják. A Bajai úti temetőben például már meg is kezdtük egy 210 méteres járdaszakasz aszfaltozását, erről a beruházásról eddig csak álmodozni mertünk. Most a több bevételnek köszönhetően ebbe is belevághattunk. A munkálatok pillanatnyilag állnak, de csak azért, mert kevesen vagyunk, és az ünnepek előtt a munkások a temetők rendezését végezték, nem jutott idő az aszfaltozásra. Az év végéig azonban nemcsak ez készül el, hanem rendbe hozzuk a kerítéseket, falakat is, vagy újakat húzunk fel, és folytatjuk a fásítást is. Ez azért fontos, hogy a temetők végre hasonlítsanak azokhoz a sírkertekhez, amelyeket az Európai Unióban is láthatunk. A Bajai útiban a napokban egy elektronikus harangot szerelünk fel, egy ilyenünk már van a Zentai úti temetőben, és az emberek nagyon elégedettek vele. Teljesen más hangulatot ad a temetésnek, ha az elhunytat harangszó mellett kísérhetik utolsó útjára a szerettei. A harangot természetesen ingyenesen vehetik igénybe a gyászolók.

* Megemlítette a kerítésépítést. Ez a lopások miatt (is) fontos?

— Legyünk reálisak: nincs az a kerítés, amely feltartóztathat egy tolvajt. A Zentai úti temetőben van kerítés, mégis sok a lopás. A tolvajoknak semmi sem szent, lopják a csokrokat, koszorúkat, sőt, néha még a sírokról is lefeszegetik a rézelemeket, a betűket. Nincs bennük semmi jóérzés, nagy anyagi kárt is okoznak, nem beszélve arról a fájdalomról, amelyet a hozzátartozó érezhet ilyenkor. Úgy gondolom, ez ellen tehetetlenek vagyunk. A Zentai úti temetőt például majdnem teljes egészében bekameráztuk, figyelmeztető táblákat is kihelyeztünk, egyelőre úgy tűnik, hatásos a módszer, de mivel hatalmas területről van szó, lehetetlen mindent szemmel tartani. Érdekességként megemlítenék egy temetőt Zárában (Zadarban). Annak a temetőnek egyetlen bejárata van, ahol portás ül, aki átnézi a bemenő és a kijövő embereket egyaránt. Közben elmagyarázza nekik, hogy a temetőbe virággal bemenni természetes, de virággal kijönni már nem. Ott például nincsenek lopások.

* Ilyesmi lehetséges lenne nálunk is?

— Őszinte leszek: amíg nálunk a temető sokaknak csak azt jelenti, hogy lerövidíthetik az utat A és B pont között, amíg egyesek kerékpáron száguldoznak a sírok mellett, amíg sok gyereknek az a játszótere, addig nem várok túl sok változást. Az emberek felfogásával, hozzáállásával van a baj.

* A sétaerdei temetőt kiszélesítették, és a kerítés most olyan közel van a városi medencéhez, hogy nyáron odahallatszik a zene, a strandolók pedig hallják a gyászmenet hangjait. Ezért már sok kritika érte a döntéshozókat.

— Ebben a kérdésben nem vagyok illetékes, mert ez a temető egyházi része. A mi fennhatóságunk alá tartozó rész több mint hét éve megtelt. Itt nem is vállalunk temetést, vagy ha igen, akkor csak a már meglévő sírboltokba. Az egyházi rész kiszélesítése, megnagyobbítása folyamatban van, és a temetkezést ugyan mi végezzük, de más munkálatokhoz semmi közünk.

* Említette, hogy a sétaerdei temetőben már nincs több hely. Mi a helyzet a többi temetővel?

— A sétaerdei és a sándori a legnagyobb gondunk, ott nincs több hely. Mivel a temetők utcákkal, házakkal vannak körülvéve, a kiszélesítés lehetetlen. A rókusi temetőben van a legtöbb hely, itt úgynevezett amerikai parcellákat alakítanánk ki a közeljövőben, ami jobb elrendezést tesz lehetővé. A Zentai úti és a Bajai úti temetőben sajnos kénytelenek voltunk felszámolni a régi sírhelyeket, így ott még van hely, de jövőre valószínűleg ismét árverésre kell bocsátanunk a régi sírokat. Sok olyan sírhely van, amely után nem fizetnek. Vagy azért, mert nincs már élő hozzátartozó, vagy — ami manapság sokkal valószínűbb — mert a rokonság már külföldön él, és nem látogatja a sírt. Ez a helyzet a városi temetőkben. A peremvárosi temetők közül a palicsit néhány évvel ezelőtt kiszélesítettük, a célunk most egy használhatóbb, rendezettebb halottasház építése. Ludason, Tavankúton, Királyhalmon, Misityevón szintén nincs gond a hellyel, de ezeken a településeken nincs is olyan gyakran temetés.

* Bajmokon és Csantavéren, a két legnagyobb helyi közösségben, szintén problémamentes a temetkezés?

— Nehéz ennyi dolgozóval elvégezni a karbantartást a távolabbi temetőkben. Bajmokot vállaltuk, a temetéseket mi végezzük, a karbantartást pedig közbeszerzés útján valósítottuk meg, már ami a fűnyírást illeti. Ez egy kicsit hosszadalmas folyamat volt, de el kell mondanom, hogy a polgárok nagyon türelmesek voltak, nem telefonálgattak állandóan, hogy már megint nagy a fű, ellentétben a szabadkaiakkal, akiktől gyakran kapunk ilyen hívásokat. Bajmokot illetően ez a városi részre vonatkozik, az egyházi részre nem. Van két helybeli munkásunk, ezeket a feladatokat ők végzik. Mivel szerencsére ott nincs olyan sok temetés, mint a városban, szépen be tudjuk osztani a munkát. Csantavér már egy másik történet. A nagyfényi, újzsedniki, meggyesi (visnyeváci), zentaörsi (dusanovói) és mindkét csantavéri temető a Komval vállalat fennhatósága alá tartozik, mely cég tőkéje szász százalékban állami, viszont a gazdasági nyilvántartásba társadalmi vállalkozásként van bejegyezve, és mint ilyen, nem temethet. Aláírtunk egy együttműködési szerződést, mely alapján a munkát a temetkezési közvállalat számára és számlájára végzik, mi pedig utólag fizetjük ki. Jövőre meg kell oldanunk ezt a gondot, mert a vállalat státusa nincs rendezve: a törvény szerint nem temethet, de mégis. Ezt rendezni kell.

* Ezek szerint már vannak tervek a 2017. évre.

— Tervek vannak, a kivitelezést meg majd meglátjuk. Három éve elkezdtünk egy projektumot a bajai úti temetőben, bejelentettük a halottasház bővítését, és arról is szó volt, hogy a rekreációs központot is megkapnánk, annak a helyén sírokat alakítanánk ki, ami által elegendő temetkezési hely állna rendelkezésünkre. Amikor a palicsi temetőben végeztük a munkálatokat, szó volt egy Szabadkán egyedülálló objektum felépítéséről, mely magában foglalna egy vendéglátóipari részt is — hiszen sokan kis lakásokban élnek, de a temetés, megemlékezés után mégis szeretnék megvendégelni az egybegyűlteket. Ez eddig is szokás volt, de most könnyítenénk a helyzeten, mert nem kellene valahol éttermet foglalni, hanem ott, a helyszínen lehetőség nyílna a vendéglátásra is, közvetlenül a szertartás után. Ezt más városokban már alkalmazzák. Szükség van a gépjárműállományunk felújítására, és reményeim szerint jövőre elkészülne az első kolumbárium is Szabadkán, ahová az urnákat helyezhetik be a hozzátartozók. Ezenkívül folytatnánk a járdák aszfaltozását, kihelyeznénk padokat, hamutartókat, szemeteskukákat… Ilyen célokra korábban nem volt elég pénzünk. Eddig a fásítással is csak félve, óvatosan próbálkoztunk a temetőkben, most talán ebbe is belevághatunk, hogy a temetők végre valóban sírkertekké válhassanak.

A nyitókép Szabó Attila illusztrációja