A magyarországi Tatáról érkező Dávid József nyugdíjas gyártástechnológus büszkén állt be égőpiros NSU-jával a sorba. Körülötte szerb ajkú fiatalok voltak, barátságosan köszöntötte őket: szerbusztok! És ők mosolyogva, régi barátként köszöntek vissza: szerbusztok! Ennyit tudtak magyarul. Ez az apró gesztus a motorosok összetartó erejét igazolta. Mindenki egy közülük. Hogy melyik városból, az ország melyik zugából, netán külföldről csatlakozott-e valamelyikük az Óbecse—törökbecsei Oldtimerklubba, mellékes tényező.

Dávid József édesapja szenvedélyes motoros volt. Ebben a szellemiségben nőtt fel. Maga is a motorokkal kezdte, aztán váratlanul egy mesternél meglátott egy NSU-t, és ahogyan ő fogalmazott, ez szerelem volt első látásra. A kocsit a tulajdonosa megőrzésre hagyta a mesternél. József megvette volna, de akkor még nem volt eladó. Múlt az idő, a tulajdonos megszabadult volna tőle, de magasra tette a lécet, drága volt, nem talált vevőt. Aztán egy napon meggondolta magát. Eladásra kínálta az autót, az első ajánlatnál sokkal olcsóbban, és Józsefben vevőre talált, aki aztán egy ideig csinosítgatta, majd eladta, vett helyette másikat. Ismét NSU-ra esett a választás. Javítgatta, újította, túladott rajta. Az NSU-nál maradva lecserélte.

Az idén ötvennégy éves kocsi, mellyel a szezonzáróra jött, négy éve van a tulajdonában. Sokat dolgozott rajta, de még van tennivalója. Minden eredeti rajta. Az egész nyarat átautózta vele. A szlovákiai veterán autók klubjának tagja, Tatáról ment át, mivel ott igen izgalmas rendezvényeket szerveznek.

A kérdésre, hogyan érzi magát Vajdaságban, azon belül Óbecsén, nevetve válaszolta: öt-hat találkozón volt már Szabadkán, ez a legegyszerűbb válasz arra, hogy jó-e átjönni Vajdaságba. Így ismerte meg Szilágyi Attilát is az Óbecse—törökbecsei Oldtimerklub vezetőjét. Egymásra hangolódtak, most azt latolgatja, hogyan lehetne a klub tagja. Visszajár, a közös hobbi, a fogadtatás, a barátság, melyet megtapasztalt, a lehetőség, hogy kikapcsolódjon, az élet zaját a motor zúgására váltsa, idevonzza.

Autója ezúttal is gond nélkül teszi meg a 700 kilométernyi távolságot, hogy Tatáról Óbecsére utazzon, és vissza, de már Óbecsén tudni vélte, hogy megérte. A lényeg, hogy a kocsin minden eredeti legyen. Vagy majdnem minden, legalább 80%. A gumik, kábelek, izzók újak, minden más autentikus.

A motorok felzúgtak, katonás rendben követve egymást Ada felé tartottak az ezerszer is átjavított, gondosan kicsinosított kocsik. A beszélgetés a következő alkalomig abbamaradt.

A szerző és Barát István felvétele