— A gyomok növekedését azért fontos serkenteni, mert így egyenletesebben fognak növekedni a tarlón, a gyomnövények ugyanis már korábban elszórták a magokat, ellenben azok a kalászosoktól nem tudtak kifejezésre jutni. A kalászosoknak egyébként is az az előnyük, hogy a parcellákat megtisztítják a gyomoktól. A tarlóhántással kell rábírni az egyszikű és a kétszikű gyomokat a növekedésre, hogy minél több gyom nőjön ki az aratás után a parcellán, ha az a célunk, hogy herbicides kezelést alkalmazzunk, de talajműveléssel, azaz mechanikailag is lehet így gyomokat irtani. Ha az előbbi módszert választjuk, akkor az itt található gyompopulációt, mely kinőtt az aratás után, egy totális gyomkezeléssel meg tudjuk oldani — mondta a szakmérnök.

Bognár Pásztor Hajnalka (a szerző felvételei)

* Milyen hatóanyagot érdemes ebben az esetben választani?

— Ez a hatóanyag a glifozát. Szerbiában több szer is van regisztrálva ezzel a hatóanyaggal, így több néven is elérhető. A glifozát használata körül voltak viták, hogy rákkeltő-e, vagy sem, de nálunk a hatóanyag elterjedtségét illetően nem gondolom, hogy annyira veszélyes. Amerikában vannak olyan területek, ahol monokultúrában termesztenek különféle növényeket, és ott a totális gyomirtóknak a túlzott használata, a génkezelt növények alkalmazása mind azt eredményezi, hogy a környezetben megjelennek a negatív hatások. Nem állítom, hogy ennek a hatóanyagnak egyáltalán nincs negatív hatása, de nálunk nem akkora mértékben van alkalmazva, csupán a szántóföldi növénytermesztésben használják. Nem mellesleg ezzel a vegyszerrel a haszonnövények nem is találkoznak, csupán a gyomok. Ez egy felszívódó szer, a levélen át jut be, és lefelé transzportálódik a növényben. Ezt azért fontos megemlíteni, mert az egyéves gyomoknál ez nem gond, felszívódik, és egy bizonyos időn belül kifejti a hatását, viszont a többéves gyomoknál és azoknál, amelyek talaj alatti részekkel szaporodnak vegetatív úton, nagyon is fontos, hogy egy ilyen vegyszert használjunk, amely így lejut a gyomnövények talaj alatti részeibe is. Ilyen például a fenyércirok. Ezeket a gyomnövényeket egyébként talajműveléssel is könnyen el lehet szaporítani: ha az alsó rizómákat szétdarabolják és széthúzzák a parcellán, akkor később mindenütt megjelennek.

* A totális gyomirtás után mi a gazda teendője?

— Több esetben a termelők ott hibáznak, hogy mindjárt megművelik a parcellát, mely kezelve lett herbiciddel, holott legalább három hétig nem szabad bántani, ennyi idő kell ugyanis a totális gyomirtónak, hogy kifejtse hatását. Tehát az aratás után a tarlóhántást kell elvégezni, mely művelettel konzerválódik a talajnedvesség, így alulról nem párolog ki a föld. A herbicides kezelést pedig még a gyomnövények virágzása előtt kell elvégezni, amikor még aktív növekedésben vannak. Nem szabad megvárni, hogy elszórják a magjukat. Amikor pedig elöregszik a gyom, akkor már nem tudja kellőképpen felszívni a hatóanyagot, és így a gyomirtónak nem lesz meg a megfelelő hatása. Mindennek megvan az ideje, hogy mikor mit kell alkalmazni.

* Milyen gyomnövények ellen lehet így a tarlón eredményesen védekezni?

— Az évelő kétszikűek a problémásabbak, mert vannak vegetatív szaporítószerveik is. Ilyen például a mezei acat, ez azért kellemetlen, mert ez a bogáncsszerű gyom úgyszólván ligeteket alkot, és nagyon nehéz kiirtani, viszont a talaj alatti része sokkal nagyobb, mint a talaj feletti. Talajműveléssel pedig csak még jobban elszaporodik. Esetenként megtalálható még a hamvas szeder is, mely szintén évelő gyomnövény, és melyet ugyancsak nehéz irtani, más herbicidekkel majdnem lehetetlen. Az apró szulák is egy kellemetlen gyom, melyre a glifozát hatóanyag szinte hatástalan, így irtását hormonális herbicidekkel szokták segíteni. Ezek a növényi hormonokat tartalmazó szerek burjánzást idéznek elő a gyomnövényekben, és így végzik ki őket. A selyemkóró is igen kellemetlen az utóbbi időben itt, a szabadkai térségben, nagyon elterjedt a homokos, lazább talajon. Egyébként ez egy mézelő növény, de ha a szántóföldön elszaporodik, akkor szinte kiirthatatlan — igaz, a glifozáttal való talajkezelés némileg kordában tudja tartani. Az egyszikűek közül, melyeket nehéz irtani, ki kell emelni a fenyércirkot, a tarackbúzát, a csillagpázsitot, mely a tarackbúzához hasonlít, a lapályosabb területeken pedig a nádat. Ezek azok az egyszikűek, amelyek ellen így sikeresen lehet védekezni. A permetezés után az időjárástól függően minimum három hetet kell várni az eredményre, de ha meleg és száraz az idő, akkor többet is, mert a növényekben nem keringenek annyira a nedvek, és így képtelenek felvenni a hatóanyagot. Ezen a nyáron ez nem okozott gondot, hiszen megvolt a kellő nedvesség. Csak akkor van probléma, ha hosszan tart a szárazság, ekkor tovább kell várni a kezelés után.

* Mit érdemes ültetni a kalászosok helyére az ilyen tarlókezelés után?

— Okvetlenül be kell tartani a vetésforgót. A gyomirtás szempontjából a kalászosoknak kell első helyen állniuk. A tarlókezelést követő talajművelés után olajrepce ültethető, melyet szeptemberben kell elvetni. Korábban ezt még augusztus harmadik dekádjában végezték, de most már szeptemberben, mivel kitolódott az őszi periódus, októberben is vannak még jó hőmérsékletek, így a növények ki tudnak fejlődni a tél beállta előtt. Ez a lényege az őszi vetésnek, hogy a növények olyan fázisban legyenek, hogy minél kevesebb kár nélkül vészeljék át a telet. Sőt, a negatív hőmérséklet még jó is bizonyos folyamatok szempontjából, melyeken a növényeknek át kell esniük, hogy a következő évben tudjanak virágozni és magvakat termelni. A többi kultúra, mint a kukorica vagy a napraforgó tavaszi vetéséhez is elő lehet készíteni a talajt a tarlókezelés után, mélyszántás ősszel és talaj-előkészítés tavasszal. Ha kapásnövényeket teszünk a tarló után, akkor ismernünk kell a parcella gyomösszetételét, mert az ilyen kapásnövények esetében már szelektív gyomirtókat lehet alkalmazni, melyek a kultúrnövényt nem bántják, viszont a gyomokat elpusztítják.

* Évről évre azt is lehet tapasztalni, hogy egyes gazdák egyszerűen felgyújtják a tarlót…

— Először is le kell szögezni, hogy a tarló felgyújtása büntetendő. Másodsorban pedig ezzel hatalmas kárt okoznak az élővilágnak, mert nem csupán a gyomnövények válnak a tűz martalékává, de az ott élő állatok is. Továbbá a tűz a talaj termőképességét is ronthatja, hiszen normális esetben a szerves anyagok, tehát a növényi maradványok belekerülnek a földbe a talaj megművelésével, és különféle folyamatok révén lebontódnak, majd tápanyagként hasznosulnak a későbbiekben. Ha azonban felgyújtják a tarlót, akkor ezt mind elfüstölik. Szóval nem csupán büntetendő, de káros is a talajra és az élővilágra nézve, illetve a talaj szerkezete is romlik ezáltal, mivel nincs szervesanyag-utánpótlás. Egyébként a bejelentett tűzeseteket a mezőőrök vizsgálják a terepen, de sok esetben nem lehet kideríteni, hogy ki gyújtotta fel a tarlót, a termelő vagy esetleg egy ismeretlen személy. Esetenként akár egy szomszédos parcelláról is átterjedhet a tűz. Az a legnagyobb gond, hogy nem lehet az elkövetőkre bizonyítani a gyújtogatást. Ezeknek a tarlóégetéseknek talán csak az vethetne véget, ha a hatóságok változtatnának a bírság mértékén, és mindenképp megbüntetnék azt, akinek fel lett gyújtva a tarlója, függetlenül attól, hogy szándékosan történt-e, vagy sem. Így mindenki gondot viselne a maga parcellájára. Lehet, hogy ez nem lenne túl igazságos, de így biztosan visszaszorulnának az ilyen műveletek.