A gyerekek kis csoportokban állva beszélgettek a nyaralásról, a táborokról, megannyi életre szóló élményről. Ezen a napon hivatalosan is véget ért a hosszú nyári szünidő, megkezdődött egy új, másféle kaland.

A diákok felsőbb osztályba léptek, új tanárok, új ismeretek, új kihívások közé. A nyári élmények a csengő berregő hangja után egy kicsit elhomályosultak, helyüket fontos kérdések vették át: Nehéz év lesz? Mi vár ránk? Többet kell tanulni? Ezekre a kérdésekre senki sem tud igazán válaszolni, azt viszont tudjuk és hisszük, hogy mind diákjaink, mind pedig tanáraink a lehető legjobbat fogják nyújtani ebben az évben is.

Azért, hogy még ünnepélyesebb keretek között kezdhessék meg tanulóink az új tanévet, iskolánk tehetséges diákjai alkalmi műsorral készültek.

A műsor kezdetén a Hunyadi-himnuszt hallhattuk, majd Kecsenovics Szabó Dóra igazgatónő beszéde után néhány verset, dalt az iskoláról.

Ezen a napon hivatalosan is hunyadis diákká avathattunk 69 elsőst, megnyitva előttük a tudás várának kapuját. Az elsősök fogadásán részt vett Vicsek Annamária oktatási államtitkár, Petkovics Márta, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja, falunk plébánosa, Utcai Róbert atya, a helyi közösség képviseletében pedig Gregus Katalin és Burány Ferenc.

Az ünnepi műsorban az igazgatónő és vendégeink beszéde után a Hunyadi udvari zenekart hallhattuk. Az elsős kisdiákok egy-egy verssel mutatkoztak be osztályuk képviseletében. A műsort a Rügyecskék néptánccsoport zárta népi gyermekjátékokkal.

Az ünnepélyes eskütétel után a nyolcadikos tanulók jelképesen egy-egy léggömböt adtak át újdonsült társaiknak, melyet a magasba engedtek, azt üzenve, hogy számukra csak a csillagos ég szabhat határt. A lurkók életük első iskolai óráján — a Magyar Nemzeti Tanácsnak köszönhetően — beiskolázási csomagot kaptak.

Iskolánk nagyon büszke a diákjaira, köszönetet mondunk a segítőkész szülőknek, és bízunk benne, hogy eredményes év áll előttünk, ahogyan az a megnyitón is elhangzott: „Ez a tanév a 232. A csantavéri oktatás történelemkönyvében 231 oldalt már teleírtak, ránk a következő oldal vár. Úgy éljük és úgy írjuk a napjainkat, hogy utódaink, ha olvassák ezt a könyvet, elismeréssel hajtsanak fejet.”